Monthly Archives: January 2009

1234567890

Andrei összerakott egy visszaszámlálót, amely abban a pillanatban éri el a 0-t, mikor az aktuális Unix timestamp 1234567890 lesz.

Az Unix timestampet 1970. január 1-től számítjuk, a másodpercek számolásával, a részletes leírása itt olvasható, a lényeg hogy sacc/kb 33 nap és pár óra mulva lesz az 1234567890. másodperc ami egy szép, kerek szám. Ehhez kapcsolódik a Y2K38 is, lehet egyszer arról is írok…

Sargetól a Hyper-V-ig, második rész

Szóval ott tartottunk a sztorival hogy naív kislányként úgy gondoltam, hogy akkor majd berakom RAID-be utólag (háháháhá). Mint az kiderült, ez nem annyira egyszerű, főleg ha LVM is van az adott winchin, amit én “miért is ne” alapon raktam fel — igen, ekkor még elég kezdő linuxos voltam. Mindenesetre nagy nehezen sikerült levadásznom egy laza 8 oldalas guideot a howtoforge-ról, és nekiestem, gondoltam megvan pár óra alatt (háháháhá). Ez gyakorlatilag egy éjszakányi szívást jelentett… ugyanis, pár nappal azelőzőleg backupként át-dd-ztem (igen, tudom, hülyeség) egy másik winchire az adott winchit backup okán, na most ez azt eredményezte, hogy teljesen meghülyült az mdadm (ez a linuxos softraid progi), mert a két winchit teljesen megegyezőnek látta. Mindenesetre reggelre sikerült megcsinálni úgy, hogy működjön igaz újraindítani már nem tudtam a dolgot, mert gondok voltak a /etc/fstab-bal… ezt egy újabb pár órányi szívás helyretette.

Volt még pár elég furcsa linuxos szívásom, például mikor a rendszer úgy döntött ő most fél napnyi adatot korruptál, azóta se tudni miért, és azt se, miért csak az aznapi adatok…

Majd folytatjuk.

Sargetól a Hyper-V-ig, első rész

Szóval az egész úgy kezdődött hogy elkezdtem dolgozni, és pár hónap után már mint társrendszergazdaként (is) tengettem az életem. Az akkori felállás egyszerű volt: 1 db szerver, rajta egy (már akkor kicsit outdated) Debian Sarge, Samba a fájloknak meg egy Apache a projektkezelőrendszernek. A hálózatos háttérről is fogok írni majd de az egy másik post lesz.

Szóval így kezdtünk, sajnos szegény szerver egy kis kondi nélküli szobában tengette az életét, amit bizony megsínylett, talán emiatt lehetett az, hogy az alaplap IDE, majd később a SATA vezérlője is erősen hisztis volt, és egy idő után egyre több nagyon gyanús hibát dobált.

Szóval akkor alaplapcsere. Én akkor még elég kezdő voltam linuxban, de hallottam hogy az még az alaplapcserét is túléli (háháháhá). Winchi átrak, power gomb megnyom, kernel pánik. Linuxos ismerős zaklatása, hát bizony a Sarge kernele nem nagyon ismeri a vadiúj alaplap ICH9R-jét. Backportsból új kernel, de nem elég új… akkor új Linux. Ubuntu Gutsy Server fel, aztán meg mindenféle dolgok konfigurálása Dutow (lásd Linuxos ismerős) aktív zaklatása mellett. A végére mindenesetre megtanultam egy rakat dolgot. Persze LVM-mel installáltam (virtuális partíciómanager), és gondoltam majd utólag berakom RAID-be (háháháhá).

Tu bí kontinjúd…

Az fotózásrul, avagy fotózni jó

Az egész valószínű azzal kezdődött hogy még zsenge újságíró koromban lehetőségem nyílt tesztelni az akkor megjelent Olympus E-1 digigépet. Pontosabban nem nekem — mert nem értettem semmit a dologhoz –, hanem édesapámnak, aki tud egyet s mást a szakmáról. Így született meg ez a cikk és számára szerelem volt első látásra. Nem sokkal később alkalma is nyílt vásárolni egyet, köszönhetően az akkor futó hihetetlen diákkedvezménynek (asszem 250-ért adtak vázat + a legjobb 14-54mm f2,8-3,5 objektívet) meg persze Istennek. Ebből kifolyólag én is azon a gépen tanultam fotózni.

Olympus E-1 (kép a DPReviewról)

Elég régóta terveztem magamnak is egy digigép beszerzését, azonban mindíg volt valami fontosabb, amire inkább áldoztam pénzt. Aztán pár héttel ezelőtt ráakadtam egy nagyon megkímélt, ugyanakkor nagyon jó árú E-1-re, és gyorsan lecsaptam rá meg egy 14-45mm f3,5-5,6-os teleobjektívre. Ezt gyorsan követte egy FL-36-os vaku meg egy 40-150mm f3,5-4,5 zoomobi is, úgyhogy most egy jó időre betáraztunk, legközelebb 1-2 év múlva fogok ehhez valamit venni, ami valszeg egy új váz lesz (E-5×0?). Vagy ha megütöm a lottóötöst, akkor pár visz0nylag drága objektívet :)

Miért pont az E-1? Egyrészt mert eddig is azon fotózgattam, így kezdő gépnek nagyszerű lesz, másrészt mert még így 5 évvel a kiadása után is piszokjó képeket tud csinálni. Emellett viszonylag nagy és nehéz darab; van rendes markolata (nem úgy mint a mostani, belépő szintű DSLR-eknek) és a súlya kifejezetten segít, mikor alacsony rekeszidővel kell fotózni. Plusz időjárásálló, magnézium házzal rendelkezik.

Ettől függetlenül nem tökéletes: nincs beépített vaku ill. képstabilizátor, ISO400 és afelett az átlagnál jobban zajosodik és a beépített zajszűrő pedig használhatatlanul lassú. Ez utóbbi két problémát viszont nagyszerűen orvosolja a Lightroom — hamar megtanultam, hogy csakis RAW-ba szabad fotózni. Ja és nincs Live View sem, de az annyira nem érdekel. A Lightroomról fogok majd írni, mert ez a szoftver minden fotós legjobb barátja, egyszerűen nélkülözhetetlen.

Lesz post mindjárt egy-két képről is (önreklám, hihi), de addig is nézegessétek az Indafotó accountomat.

BSG

Most esett le a húszfilléres, hogy a BSG nem volt rajta a myepisodes.com-os listámon. A problémát orvosoltuk és nem feledni: Január 16-én (születésnapom!) jön az új rész!

Zenékről

A zenei izlésemről kétféle teória létezik, az egyik hogy változatos, a másik hogy nem létezik. Mostanában az utóbbi felé hajlok, például a létező legkommerszebb popzenéket hallgatom, amikben jellemzően több a Melodyne mint a valódi ének… együttesnevekkel most nem égetném magam :)

Zenei mindenevő lévén nagyjából bármit meghallgatok ami jó. (És hogy mi a jó, az more or less szubjektív.) Néha pedig azt, ami talán nem annyira.

Mindenesetre fogok majd szerintem irogatni CD-kről meg dalokról ide, a legkülönbözőbb műfajokban, amiknél viszont jópárból csak egy egy együttest hallgatok, pl.:

  • Trance: két szó: Infected Mushroom. Izraeli psytrance/electro páros, az első CD-ik inkább az előbbi, az utolsó kettő, amik amúgy az igazi nagy kedvencek, közelítenek az utóbbi felé, nagyon pörgős zene, ha bulizós lennék, tuti erre buliznék. Csak ahhoz tudnom kéne táncolni.
  • Metál: Nightwish. Igazából semmi mást nem találtam ami igazán tetszett volna, a 98%-uk ugyanis túl.. sötét számomra. A Nightwish viszont jó, sőt nekem bejön az új felállás is, bár kétségtelenül más, mint az eredeti, egyáltalán nem rossz. Ja meg pár Rammstein szám mint pl. az Ohne Dich.
  • Folk metál: Dalriada. Magyar csapat, népdalokat dolgoz fel, a legújabb CD-jük (Szelek) nagyon ott van a szeren.
  • Világzene: The Idan Raichel Project. Nagyon nyugis fusion, mindenféle műfaj keveréke.
  • Ska: Five Iron Frenzy és ORESKABAND, az előbbi egy sajnos már feloszlott keresztény pop-rock-ska együttes, az utóbbi japán jpop-ska keverék, ők eddig csak egy CD-t adtak ki, de jó kezdet.
  • Indie: MGMT meg a The Verve (na egyet találhatok milyen videót rakok ide. Igen hallgassátok meg ti is huszadszorra mert jó!).

Asszem hirtelen most ennyi. To be continued.

Bevezető post

Nem fogok sokat írni ide… KTamas vagyok, hívő (Istenben), lassan 20, egy fordítóirodában “IT guy” (tudjátok: programozó, rendszergazda, support, meg ami még eszedbe jut) és ide fogok mindenfélét irogatni énblogtól kezdve programozáson át (ruby!) a fotózásig.