Monthly Archives: March 2009

Zenék: The Idan Raichel Project – Within My Walls

Az az igazság, hogy ezt másodszorra írom meg. Elsõre ugyanis — hibásan — egy hallgatás után erõs közepesnek ítéltem a CD-t, azonban újra berakva a lemezt erõsen megváltozott a véleményem: a csapat ismét nagyot alkotott. Az elsõ, kicsit talán “nyers” (de még úgy is kiváló), és egy valamivel erõsebb, kiforrottabb második lemez után egy nagyon jól összerakott harmadik érkezett. Nincs talán rajta annyi, önmagában kiemelkedõ dal, mint az az elõzõ CD-ken volt, van viszont egy azoknál zeneileg sokkal kevésbé hullámzó, igazán kiforrott összeállítás, amelyet simán lehet órákig hallgatni, mert egyszerûen , és valahogy hihetetlenül megnyugtató. Itt is egy dal a CD-rõl.

Zenék: Goldfrapp – Seventh Tree

Ezt a zenét Kelt adta nemrég, hogy ha már guilty pleasure-ökrõl volt szó… bár ez is eléggé határeset. Elektrós pop, nagyon bejövõs nõi vokálokkal, kicsit olyan, mint egy kevésbé elvontabb Björk, egy kis Frou Frou-val vegyítve, hozzátéve egy kis (anti)folkot, mindezt vegyítve indie hangzásvilággal. Vagy nem, majd eldöntitek, a lényeg, hogy nagyon kellemes zenekarról és CD-rõl van szó, a sokszor hallgatható fajtából.

Zenék: Nightwish – Made in Hong Kong

A csapat új felállásának elsõ élõ CD-je ez, és számomra egyáltalán nem okozott csalódást. Tény, hogy Anette nem egy Tarja, de szerintem meglepõen jól teljesít, az új dalok, bár szintén elütnek az elõzõektõl, jóra sikerültek, ez az élõ CD pedig nálam simán egy szinten van a Dark Passion Play-yel, a The Poet and the Pendulum pedig szerintem határozottan jobb élõben. És most jöjjön egy kis Amaranth.

Zenék: PSB – Yes

Akkor most “zenekritikust” (értsd: pár sorban írok azokról a zenékrõl amiket mostanában hallgatok) fogunk játszani egy ideig, kezdjük is a PSB-vel — igen, belelóg a lóláb a guilty pleasure területére, dehát ez van, majd egyszer írok azokról a zenékrõl is amikrõl most nem vagyok hajlandó, mert azokhoz képest a Pet Shop Boys kész komolyzene, na. Szóval jó sok ideje nyomják már az angol fiúk a szinti- és a popot, de még mindig futja kellemes zenékre – a Yes nagyon pop, de érzõdik még a 80-as évek, a szinti: egy letûnõ kor, egy csúcson már talán túljutott zenekar lemeze, de ez nem változtat a tényeken — egyszer-kétszer érdemes még hallgatni. A Beautiful People és a Pandemonium a két fénypont, ebbõl az egyik itt is van rögtön.

Update: egyik kedvenc zeneblogunk, a B-oldal is írt róluk az új lemez kapcsán.

Miért fogunk a jövőben excelt is Rubyban programozni?

Ruby:

require ‘win32ole’
excel = Win32ole.new(“Excel.Application”)
excel.visible = true
wb = excel.workbooks.add
ws = wb.activesheet
ws.range(‘A1:B5’).each do |cell|
cell.value = “Hello, World”
end

versus

using Microsoft.Office.Interop.Excel;
[…]
var excel = new ApplicationClass();
excel.Visible = true;
object missing = System.Reflection.Missing.Value;
var workbook = excel.Workbooks.Add(missing);
var range = excel.get_Range((object)”A1″, (object)”B5″);
foreach (Range r in range.Cells) {
r.Activate();
excel.ActiveCell.Value2 = “Alma”;
}

Na, melik a kevésbé gány megoldás?

(A szerkesztőségbe várjuk a jobb C#-os megoldásokat.)