Monthly Archives: December 2010

Doctor Who

A Doctor Whoban az az érdekes dolog, hogy mindenkinek sokszor mereven más a véleménye róla, ez ki is jött madélután a twitteren, emiatt jutott eszembe, h még nem írtam le az enyémet, pedig meg akartam tenni anno, mikor befejeztem a sorozat első négy évadját.

Utazzunk is vissza az időben cca másfél évet, mikor felfigyelve, hogy több barátom is lelkes Doctor Who rajongó, úgy gondoltam, bepróbálom, leszedtem az első rész, és megnéztem. “Mi ez a gagyi izé és mit esz rajta ennyi ember?” – jegyeztem meg, majd ott is hagytam az egészet. Aztán eltelt egy év, és kijött a Waters of Mars c. negyedik évadbeli special amit valamiért leszedtem (még egy esélyt megérdemelt), és egészen jó volt, és akkor már jött a nagy évadzáró End of Time, ami szintén nem volt rossz (annak ellenére h kb semmit se értettem belőle, naaagy évadzáró, ugye) így leszedtem utána a második évadot (az elsővel rossz emlékeim voltak, de azt is pótoltam később).

Az első, ami feltűnt, az, hogy igen, helyenként csúnyán gagyi de. Vannak kiváló karaktereink a doktor és a companionjai személyében, valamint kapunk remek mellékszereplőket melléjük, meg egy jó fősztorit is. Ami gagyi tud lenni, azok bizony a gonoszok, a szörnyek, meg a hozzájuk tartozó sztorik. Ez sokszor jelentosen ront az epizódélményeken, értem én, hogy a hagyományok, meg minden, de megrögzött kompletistaságom ellenére legalább egy tucat részt átugortam pár perc után és/vagy csak a previewt látva sikítva, főleg az első két évadból, pedig ilyet sorozatoknál egyébként sohasem szoktam.

Mégis volt pár igen jó rész, ami kiemelkedett: az első évadban a The Empty Child/The Doctor Dances, aztán a másodikban a The Girl in the Fireplace, a harmadikbol a The Shakespeare Code, a Gridlock, a Human Nature/The Family of Blood, természetesen a Blink, a tripla évadzáró, majd szinte a teljes 4. évad. Ahogy haladtam előre a sorozatban, úgy lett egyre jobb számomra, és igen, egyfajta moffatista comingout ez, mert alapvetően sokkal jobban szeretem a (dark) fairytale ‘Whot, mint Davies ennél még sokkal sötétebb világát.

Valószínű ezért is voltam akkora rajongója az 5. évadnak — a magamfajta moffatistának ez az eddigi legjobb –, főleg, hogy végleg felodotta bennem a sorozattal lévő, kicsit kognitív disszonanciás love-hate viszonyomat. Persze becsúszott azért pár gyenge rész ebben az évadban is, és Moffat néha csúnyán ismétli önmagát, de az összképp egyértelműen pozitív. Kifejezetten élveztem a mostani karácsonyi részt is, amiben aztán tényleg 11-ig lett tekerve a fairytale. Legjobban talán az io9 jellemzette: “All in all, this is what you expect from a Christmas story — large, ridiculous, splashy, sentimental and packed with guest stars.”. És hát jön a hatodik évad, ami a preview alapján kifejezetten bíztató…

És biztos kihagytam még egy rakat dolgot ami utólag fog csak eszembe jutni, de legfeljebb írok mégegy kört, vagy valami.

Best of DEF CON 18

Az történt, hogy Gazs elkövette a hibát, hogy linkelt nekem egy DEF CON 18-as videot. Ennek az lett az eredménye, hogy azokat nézem azóta is. Úgyhogy itt egy teljesen szubjektív gyűjtés pár érdekes előadasrol.

Dennis Brown: How Hackers Won the Zombie Apocalypse
A hackelhető badge-ek minden tisztességesebb hackerkonferencia kellékei, de mi történik akkor, ha ezt kombináljuk egy emberek vs. zombik játékkal?

John Curran: IPv6: No Longer Optional
Bevallom, néha én is röhögtem a jaj-el-fog-jönni-az-IPv4-apokalipszis premisszajú cikkeken, főleg, hogy már tíz éve írják, hogy mindjárt el fognak fogyni a címek. Nos, 2011-ben tányleg el fognak, az utolsó öt /8-at hamarosan szétosztják az öt IP-tartománykezelő cég között. Úgyhogy, ha akarjuk, ha nem, kénytelenek leszünk hamarosan IPv6-ot hasznalni, illetve még valószínű sokáig mindenféle v6-v4 gatewayt.

Joe “kingpin” Grand: Making the DEF CON 18 Badge
Az ezévi badge külonösen menőre sikerült, epapírszerű kijelzővel, mindenféle rejtett adattal és egyéb nyalánkságokkal. (ugye a következő Hacktivityn lesz interaktív badge? Ugye?)

Zoz: Pwned By The Owner: What Happens When You Steal A Hacker’s Computer
Miért ne lopjuk el egy hacker gépét? Mert ha egyszer újra felkapcsolódik a netre, visszaszerzi.

Android az új Winmobile (ZTE Blade, meg amit akartok)

Szóval az történt, hogy — többek közt — a T túl olcsón adott egy ahhoz képest meglepően jó Androidos készüléket, engem meg kezdett erősen zavarni, hogy egy csúnyán elmaradt, és hosszútávon valószínűleg halálraítélt okostelefonplatformot használok (Blackberry), úgyhogy besétáltam egy T boltba, és potom havi három (drágább helyeken két) sör áráért vettem egy ZTE Blade-et. És nagyon hamar újra otthon éreztem magam.

Ugyanis nagyon sokáig, kb 5 évig aktív Windows Mobile felhasználó voltam, végigkövettem a platform majdnem összes iterációját Pocket PC 2002-től a Windows Mobile 6.1-ig, a sima PDA-któl a 3G-s okostelefonokig, amikre, így visszanézve, elég rosszul skálázódott a rendszer, ami az 5-ös verziótól kezdve ráadásul folyamatosan lassult. Ráadásul a kezdetektől fogva nagyon csúnyán fragmentálódott, mind hardverben — különböző processzorok, memóriamennyiségek, képernyőfelbontások –, mind szoftverben: a gyártók többsége kiadta az adott PDA-t jó esetben az épp aktuális rendszerrel, később jött még 1-2 apró frissítés és ennyi. Ha új, major verzió jött, azt csak a szerencsésebbek kapták meg hivatalos frissítés formájában — merthogy azokat az MS az OEM-ekre bízta, akiknek sokszor kifizetődőbb volt, ha az új rendszerért vetetnek a júzerrel új PDA-t is.

Élelmes felhasználók azonban hamar rájöttek, hogy a Windows Mobile egy igen jól hackelhető rendszer, és hamarosan megjelentek a ‘cooked’ (főzött) ROM-ok, mindenféle extra szoftverrel és változtatásokkal, valamint, hála a sok kiszivárgott, sokszor bétas ROM-oknak, sok felhasználó megkaphatta az adott új Windows Mobile-verziót a PDA-jára ilyenfajta kerülőúton. Nem mindig volt teljesen stabil, néha kicsit bugzott, de általában sikerült előbbutóbb több, mint használható állapotba hozni őket. Nem is annyira extrém példa, hogy a HTC Himalaya kódnevű telefonja még Windows Mobile 2003-mmal érkezett — de azóta minden verzió így vagy úgy elérhető lett rá (WM2003SE, WM5, WM6, WM6.1, WM6.5).

(Itt említhetném a Google legelső, G1-es telefonját, ami hivatalosan megragadt Android 1.6-on, de a mai napig jönnek rá ki az új verziók nemhivatalos forrásból.)

Mindenesetre, nem igazán kell rámutatnom a párhuzamokra… de a konkrét esetnél maradva, az én Blade-em Éclairrel (2.1) jött, ami a készülék megjelenésekor már alapból nem a legújabb verzió volt. Hivatalos Froyót (2.2) 2011 elejére ígérnek, míg a most megjelent Gingerbreadről (2.3) senki se tudja, hogy meg fog-e valaha hivatalosan jelenni a Blade-re. Ennek ellenére már két bétás kínai Froyo ROM is kiszivárgott, és léteznek belőle működő verziók, azzal az apró buggal, hogy néha meghal az érintőképernyő, és annak visszahozásához teljes reboot kell. Sőt, pár napja van már nagyonalfás Gingerbread is egy módosított Nexus S ROM formájában, amiben még ugyan a telefon se működik, de majd egyszercsak fog. Vagy valami.

Mindezek ellenére ennyi pénzért a Blade bárkinek megéri, a processzor ugyan nem a legújabb benne (600 MHz, ez van többek közt a HTC Legendjében is), és a magyar piacra a kínai, csak 256 MB RAM-os model jutott, valamint az első szállítmány kijelzői kicsit túl sok feszkót kapnak, emiatt a szürke néha kéknek látszik (ennek ellenére nagyon tisztességes, 800×480-as felbontású), de tényleg, irónia nélkül, mindezek ellenére ez egy teljesen jó és vállalható budget okostelefon, levelezésre, csetre, olvasásra (Instapaper!!), netre, satöbbi, potom 37000 forint Dominoban (öt perc alatt unlockolható persze), ha meg vállal az ember hűséget a legkisebb mobilnetcsomagra akkor már csak havi 1000 forint tíz hónapig.

A teljes QWERTY egyelőre még hiányzik, a push email már sokkal kevésbé, az valójában egy aljas és rossz dolog.

Szóval most elvagyok jópár hónapig ezzel, egyelőre még a rootolásra és/vagy új ROM felrakására se érzek késztetést (mert mind bugos, haha). Bár mióta volt nálam egy hétig egy iPhone, nagy a kisértés, hogy előbbutóbb arra váltsak, 3GStől felfele és a 4.2 óta teljesen vállalható lett az is, és ha már sok pénzt akarok költeni okostelefonra akkor inkább az, mint egy Nexus/Desire/etc. De ez még a jövő zenéje.

(Utolsó gyors kitérő: az, hogy az MS szigorú szabályokat diktál az OEMeknek a Windows Phone 7-hez — 1GHz proci, 800×480-as kijelző etc. — eddig talán a legjobb út a mostani piacon, mert lehet egy egységes platformja, OEM-ekkel, remélhetőleg fragmentáció nélkül. Persze kérdés, hogy a rendszer hosszútávon hogy fog bizonyítani.)

((Az Angry Birds szaggat a Bladen sajnos. Egy perc néma csend.))

(((Edit: ja hogy már a múltkor elsütöttem a “Meg amit akartok”-ot. fene.)))

Amiga, Demoscene, meg amit akartok

Az ugy kezdodott hogy circa 2002 tajan meg sokat jartam a helyi konyvtarba, ahol, miutan mikozben kiolvastam az osszes erdekes konyvet, belebotlottam abba, hogy egy rakat regi Guru magazinjuk volt, egeszen a 92′-es kezdetektol, amikor meg a PC csak egy negyoldalas rovat volt. Mar akkor lenyugozott az Amiga akkor mar sokeve halott vilaga, kozben fel-felbukkano jatekokkal, amiknek a PC-s portjat jatszottam — es sok masik, amikrol meg csak nem is hallottam. A kovetkezo nyolc evben idorol idore kesztetest ereztem, hogy szerezzek egy Amiga 1200-ast es vegigtoljak egy halom regi jatekot, es/vagy benaztam a WinUAE-vel. Tekerjuk elore az ido fonalat tegnapig, amikor is a Pixelhosok partin a kerekasztalok hallgatassa helyett a masik szobaban alltam leesett allakkal, ahogy a jobbnal jobb amigas demokat neztem es hallgattam, amit raadasul egy CF-kartyarol olvasott be egy igazi A1200, amit rogton ki is kuldott a monitorara, meg egy projektorra. Szoval amigas demok kovetkeznek.


Ez az Enigma – Phenomenia c. demoja, van benne minden a labdak pattogtatasatol a raytracingig, plusz igen jo zene.

A Lotus 2 c. jatek introja, a harmas verziojaval hetekig jatszottam PC-n, az egyik legjobb arkad jatek ever.

A World of Commodorenak igazabol csak az elso fele jo, de az nagyon, a szam egyebkent a Jester – Stardust Memories, ma delutan azt loopoltam korbe.

A vegere pedig itt egy uj demo, mar PC-re, viszont grafikailag is, zeneileg is ott van, szoljon az egyebkent magyar Conspiracytol az Actuator: