Monthly Archives: May 2011

Lenka

Mostanaban ilyesfajta indiepopot hallgatok.

Lenka mix

Tracklist:

  1. Bring Me Down
  2. Don’t Let Me Fall
  3. Dangerous and Sweet
  4. Trouble is a Friend
  5. Two
  6. My Heart Skips a Beat
  7. Roll with the Punches
  8. Here to Stay
  9. You Will Be Mine
  10. Shock Me Into Love

Guiltypleasure rovatunkat hallhattak.

(Zarojel, lassan mixsorozatot tudnek csinalni azokbol a zenei mufajokbol, amikre eletem egy korabbi pontjan meg azt mondatam, hogy “aaa ilyet sose fogok hallgatni”)

Az Ubuntu desktop eve

Tegnap belenéztem a tegnapelőtt megjelent 15-ös Fedorába — milyen naprakész vagyok, mi —, ami már ezt az új Gnome-ot használja alapból, és a kipróbálása közben többször akaratlan szolmizáláson kaptam magam: dó-ré-mi-mi-mi? Bemutatnék nektek néhány showstopper jelenséget, fenntartva annak lehetőségét, hogy mégis én vagyok ehhez túl hülye.

(nfol irt a Gnome Shelles elmenyeirol, erre irtam egy kommentet, amit kicsit atszerkesztettem blogpostra, mert jol leirja a velemenyem a jelenlegi desktoplinux-ecosystemrol)

Hogy is allunk is most desktoplinuxilag?

Van a Unity, amivel az tortent, hogy — legalabbis kivulrol ez latszik — egyszeruen a Canonicalnal fent nagyon toltak, hogy kell gyerekek ez 11.04-be, ha beleszakadunk is, hat benyomtak nagy nehezen, es latszik hogy igen, ez igy, ebben a formaban nem jo. A launcher resze peldaul konkretan lagolt nekem egy viszonylag jo gepen (jo kis Thinkpad x61). Igen, beirtam az app nevenek elso par betujet, nyomtam volna az entert, de a rendszer meg keresett. Gnome Classicon bezzeg ott a jo kis gnome-do, [super]+[space], beirom, enter, indul, tiszta workflow, tiszta sor. Itt meg varnom kell a programinditasra, na, ilyet nem jatszunk. Lehetne ez jo is, csak kell meg legalabb egy ev neki, kar hogy igy bele lett eroszakolva a rendszerbe.

Masik oldalon ott van a Gnome 3 (Gnome Shell), amit viszont UX-es sajnos nem latott. Mikor meglattam az elso screenshotokat, akkor az elso gondolatom az volt, hogy ez igy ugye komoly, mert viccnek igen durva lenne. Nem fogom reszletezni vele a problemakat, mert egyreszt hasznalni — szerencsere — nem hasznaltam, csak a screenshotokat es az irasokat lattam, de epp eleg is volt, a fent linkelt posztban nfol reszletesen bemutatja es kifejti a dolgot.

Az UX-hez ertes hianya persze altalanos problema linuxon: gimp, pidgin, rhytmbox, banshee, gwibber, mondjammondjammondjam meg? Es ez az upstreamen hatvanyozottan ervenyesul.

Es hogy miert szuletett a Unity, es miert nem a Gnome Shell kerult az Ubuntuba? a Canonicalnak es az upstreamnek vannak, khm, kisebb nezetelteresei mostansag, az elobbi folyamatosan huz el sajat iranyba. Volt az a nezetelteres a libappindicatorral, amit, nos, mindenki a szivere vett, one thing led to another, akit erdekel a teljes sztori az innen induljon ki es kovesse a linkeket. De az Ubuntu amugyis huz el evek ota az upstreamtol egy sajat iranyba.

A Unitys felrelepes ellenere mindenesetre szerintem latszik, hogy a Canonicalnal helyenkent lattak mar UX-et. Hangsulyozom a helyenkentet, az Ubuntu is verzik ezer sebbol ilyen szempontbol, de az upstreamnel fenyevekkel jobb mar most, sot, mar evek ota. Legutobb tan Fedora 12-ot hasznaltam, abban peldaul defaultbol bunronda font smoothing volt, mig az Canonicalnak az elmult egy-ket evben sikerult addig reszelni az Ubuntut, hogy jelenleg szebbnek tartom a font smoothingjat, mint az OSX-et (es valahol ez is a szo szoros ertelmebe vett User Experience resze). De hozhatnek meg fel olyan peldakat, hogy az Ubuntu kovetkezetesen raallt az elejetol a sudora — ami az atlagfelhasznalonak jo –, mig a Fedora, as far as I know, mai napig su-zik, kulon root jelszoval, mindennel, na ezt a modelt se az OSX (programtelepiteskor kvazi sudo van) se a Windows (UAC) nem koveti jelenleg, okkal. Vagy az Ubuntu default kinezete koroket ver a mostani vanilla Gnome Shellen alapulo Fedorara, tudom, ez szubjektiv, meg meg lehet persze valtoztatni, de szamitanak a defaultok, nem is keveset. Meg sok egyeb apro dolog. Mindezek miatt mindenkepp az Ubuntut tartom a helyes desktoplinux-iranynak.

Es ha mar linux… az Ubuntusok csinaltak egy sajat shellt (Unity), par honapja jelentettek be hogy az X-et is le akarjak cserelni hosszutavon. Namost, innen mar csak egy lepes lehet az, hogy a monolitikus linux kernel felol elmozdulnak valami tisztesseges — termeszetesen posix-kompatibilis — hibrid es/vagy teljesen mikrokernel iranyba, nem veletlen hasznal hibrid kernelt mindket masik nagy platform a Windows NT illetve az OSX ota.

Es egyszercsak azt vesszuk eszre, hogy eljott a desktop linux eve, ami mar nem is linux, hanem az Ubuntu OS. </csillogoszem>

Disclaimer: az iromany helyenkent csunyan altalanosit, valamint a tobbi disztribuciot es pl. a teljes KDE-s ecosystemet egyaltalan nem ismerem, ezert nem is emlitem.

Update: irt az ars is par, khm, problemarol.

30k

(egyszer kell irnom hosszasabban is egy erzelgos bejegyzest arrol, mennyi remek embert ismertem meg a twitternek koszohetoen, tobbek kozt a mostani legjobb barataimat)

Ez van (Kern)

Hallottam tegnap egy nem tul jo Lovolde Ter feldolgozast, emiatt rogton elovettem az eredetit, es mire eszbe kaptam, mar a Hungaroton oldalan talaltam magam, ahol egy iTunes CD araert hamar meg lett vasarolva a 90-ben kiadott Ez Van CD (ami ket regebbi vinyl osszedolgozasa, ha jol ertem). Alabb embedelem a jelenlegi kedvenc szamot rola, szol tehat Kern Andrastol a Pesten Szulettem:

2 Mózes 4:10-12

4,10 Akkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.
4,11 De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?!
4,12 Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!

Szamoljuk a napokat

Az Alexandra ONLINE a következő termékek megrendelését regisztrálta:

*Budapest romokban
Kondor Vilmos

Sorozat:
Kiadó: Agave Könyvek
EAN: 9786155049378
ISBN: 6155049378
ISSN:
*** Előrendelt 1 példány  2 384,- Ft   =  2 384,- Ft

Es akkor mostantol szamoljuk a napokat.

Kondor Vilmos: Budapest romokban

1946 emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével, nagy erőkkel nyomozni kezd. Gordon Zsigmond közelről igyekszik követni az eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis van egy közös vonásuk: bűnös módon szerzett pénzük szőrén-szálán eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy fiatal amerikai katona szegődik társául.

Doctor Who: Redux

Egyre inkabb ket taborra szakad a Doctor Who nezokozonsege, a legutolso resz nekem speciel kicsit jobban tetszett, mint a lenti cikk irojanak, de osszessegeben egyetertek:

It’s worth restating here just how significant TiA/TDotM have been. In two episodes, Stephen Moffat gave the show the biggest kick up the arse it’s had since 2005. It’s arguably even bigger. What I was left with was a very different view of what I want Doctor Who to be, and I was thinking radically. Fuck individual episodes. If it doesn’t directly contribute to the overall arc then throw it away. In fact, sod it, get Moffat to write every single episode and reduce the size of the series if need be. I’m tired of sags, dips and ‘ok’ episodes, I want every single episode to be better than the one that it follows.

(http://www.unlimitedricepudding.co.uk/2011/05/the-curse-of-the-black-spot/)