Monthly Archives: May 2011

Zene egesz napra: Electroloop

Szoval tegnapelott newtech meetup volt, az egyik valaha volt legjobb, es jatszottam egy orat szantog Red Bull RPM HD appjaval az ipadjen, a vilag egyik legmenobb dolga, de tenyleg, szoval kozben volt ket szam, ami megtetszett, azota az megy korbe es korbe es korbe, alabb embedelem.

Electroloop

Tracklist:

1. Mord Fustang – The Electric Dream
2. Rip & Barbara Tucker – RESPECT

kalandozasaim a javascript vilagaban, part 0: a kezdetek

Az tortent, hogy… nos, hihetetlen sok dolog tortent az utubbi idokben, mindenesetre, a sztori relevans resze az, hogy volt meg a decemberi meetupra gazzsal harom ejszaka alatt osszedobott mobilwebappunk, a bullshitbingo.

Ugye negyszernegyes tabla (otszorot az nehezen fert ki mobilkepernyon — gondoltuk akkor), tizenhat szo, ha meghallod, betappintod, ha megvan egy sorban/oszlopban/atloban a negy, akkor nyertel, es persze ez realtime megjelenik a tobbieknel is, hogy te nyertel. Harom ejszaka alatt dobtuk ossze teljesen javascriptben, node.js, express es socket.io a relevans buzzwordok, uj technologiak voltak (meg mindig azok) es nagyon shinyk, mi meg fiatalok es bohok, sok sebbol verzett a program, ennek ellenere jo moka volt, azota sokat tanultunk es sokminden mast maskepp csinalnank, peldaul nem fogunk egyhamar jquery mobilet hasznalni, ami iphoneon kivul hasznalhatatlanul lassu. Vagy rendes adatbazist fogunk rakni a dolog moge. Vagy…

A kodra nem vagyunk buszkek, ezert csak szep csendben linkelem, mar dolgozunk a szep uj verzion, aminek a kodja is vallalhato lesz, meg ugy altalaban. Kiprobalhato verzio jelenleg mar nincs, mert asszem a socket.io valamiert kihalt a szerveren eppen es ezt a verziot nem nagyon akarjuk mar debugolni.

(folytatasa kovetkezik)

Zene reggelihez: meg tobb Moshav Band

Meltatlanul keveset lekesedek itt a mar egyszer korabban emlegetett Moshav Bandrol, akiket azota is nagyon sokat hallgatok. Nemreg jott ki uj CD-juk “Dancing in a Dangerous World” cimen, amely, bar nem vett meg elso hallgatasra, de masodik-harmadikra annal inkabb, mostanra nagyon a szivemhez nott es egyre tobbet megy, a tobbi CD-jukkel egyetemben.

Ugorjunk azonban kicsit vissza az idoben, egy sokkal regebbi szammal inditunk, ez a Come Back, az introjaval azonnal megvesz kilora:

Moshav Band – Come Back

Youtubeos videokkal folytatjuk, eloszor az elozo, Misplaced c. CD-rol a Cold Cry egy akusztikus verziojaval:

Kiadtak par eve egy koncert DVD-t is (az egyetlen hely, ahol kaphato, nem shippel ide, sajnos), de itt van rola egy kilencperces reszlet:

Majd meg szinten a regebbi daloknal maradva, valaki feltoltott 7 mar-mar profi koncertfelvetelt a youtubera par eve, be is dobaltam egy playlistbe, itt van’e:

Vegul es nem utolso sorban, az osszes CD-juk (!) meghallgathato a weboldalukon, ‘csak’ 80-as mp3-ban (rendes leszek es nem hotlinkelek), de ilyen celra boven eleg, ugyhogy melegen ajanlom a fentebb emlitett Dancing in a Dangerous World vegighallgatasat ott (meg az osszes tobbit is).

Zaraskeppen szoljon is a jelenlegi kedvenc Hey Love egy meglepoen hallgathato koncertfelvetel verzioban:

iframek es popupok (toredekek a fejleszto naplojabol)

Van egy iframed, abbol nyit a felhasznalo egy popupot, kulso webszolgaltatassal valo autenikalas celjabol, adsz neki egy callback URL-t, ami viszont ugye a popupba iranyit vissza, te viszont szeretned, ha az iframe tartalma lecserelodjon, majd bezarodjon a popup. Hogy csinalod? Ugy, hogy egy ilyesfajta HTML-t (es benne levo js-t) adsz meg callbacknek:

<html>
  <head>
    <script type="text/javascript">
      var close_and_redirect = function() {
        if (opener && !opener.closed) {
          opener.location.href = "http://localhost:9610/done";
        }  
        window.close();
      }
    </script>
  </head>
  <body onload="setTimeout('close_and_redirect()', 500)">
    Yay, logged in! Closing...
  </body>
</html>


(Itt talaltam meg vegul.)

vim

Nem tudom mikor kezdodott igazabol. Regen, maces koromban en is TextMatet hasznaltam persze, like all the cool kids in town, akkor foleg Rubyhoz, meg a Railses kiserletezeshez. Kesobb jott a Windows es Ubuntu kozott orlodo korszakom, amikor leginkabb semmit, mert sokkal keveset programoztam, de talan akkor talaltam meg ezt a ket blogpostot: Rails on VIM illetve Rails on Windows.

(wow, ez tenyleg ket eve volt mar? Repulazido es egyeb kozhelyek.)

Ekkor mar kiserletezgettem a vimmel, mindenesetre a ket tutorialt vegigtoltam, felraktam a teljes akitaonrails vimfilesot, jatszottam a vimtutorral (szegyellem, de azt azota se toltam teljesen vegig), nezegettem cheat sheeteket, olvastam itt-ott-amott hogy ez tenyleg milyen jo, ugyetlenkedve hasznaltam, neha, es aztan bizonyos kornyezetekbe (pl. szervereken amiket adminisztralok) be is alltam ra, mint szovegszerkeszto, kicsit esetlenul, tudtam max egy tucat parancsot, de mar ugy is kenyelmesebb volt, mint pl. a nano.

Igy teltek az evek, kozben a cegbe’ ujra lett egy macem, vissza is estem TextMatebe ha kodolni kellett valamit, otthon pedig atalltam Ubuntura, ha nagyritkan kodolni kelett, akkor, helyenkent szerencsetlenkedve, de vimben csinaltam. Aztan gazzsal megirtuk harom ejszaka alatt a bullshitbingot (ne kattintsd le, erre a kodra egyikunk se igazan buszke), es akkor ledozeroltam az aktualis harmincpluginos internetrolszedett vimconfigom, lenyultam gazs huszsoros configfajljat, beraktam meg par dolgot, es mar-mar produktivan dolgoztam benne.

Fast-forward par honap, eljo aprilis masodik fele, zajlik az elet (hajjaj, de meg mennyire), mindenesetre tobbszor felvetettuk egymasnak gazzsal, hogy mostmar meg kene rendesen irni a bingot — es ezt ismetelten egy masik, hamarosan megirt postra hagyom, mert nagyon elkalandoznek –, elkezdtunk mindenfele dolgokat kodolni, en gyakorlatilag vegigkodoltam a teljes husvetot, es valami tortent, mar nem vagytam vissza TextMatebe, mar jol ereztem magam. Ha valami feature kellett, on-the-fly felraktam (a pathogen + git submodule kombo nagyon utos), es most bo ket het utan itt tartok, van egy ketszeresere nott vimrc, osszejott idokozben vagy’ 10 bundle (amiket viszont hellyel-kozzel tenyleg hasznalok), es azzal, hogy tenyleg napokat kodoltam at, megtanultam igazan ertekelni azt, ha van egy jo szovegszerkeszto, ami alapvetoen tenyleg a keze ala dolgozik, es ugy szabod testre, ahogy te akarod.

Itt van peldaul a vim 7.3 legnagyobb ficsorje, amit par napja talaltam meg a hires Coming home to vim cikkben, az undofile. Ha bekapcsolod (most. kapcsold. be.), akkor onnantol kezdve, hogy eloszor letrehoztad/megnyitottad az adott filet, az osszes letezo valtoztatasod ever kovetve van, es termeszetesen visszavonhato. Akkor is, ha azota hatszor ujrainditottad a geped es tizenotszor a vimet. Gyakorlatilag kapsz ingyen egy automatikus mini-verziokezelest, foleg, hogy a vimnek nem szimpla undoja, hanem undo treeje van, azaz ha visszavontal ket dolgot es csinaltal egy masikat utana, attol meg nem veszett el az a ket dolog, amit te visszavontal.

(A kovetkezo az lesz valoszinuleg, hogy ezt eggyel tovabb viszem, es az undofajlokat is berakom az adott git repoba es igy szinkronizalom gepek kozott, de meg nem dontottem el teljesen, mert a repoba szemetelesnek erzem valahol)

Ezt igy viszont nehez nekem elsore igazan effektiven hasznalni, van erre viszont a Gundo nevu plugin, ami vizualizalja az undo treet, es a kovetkezot kapod, mutatom, egyszeruen gyonyoru (az egerkurzor senkit ne tevesszen meg, a valodi kurzor a [9]-estol balra levo o-n all):

De tudnek meg lelkendezni meg peldaul olyan aprosagokrol, mint peldaul a vim-coffee-script CoffeeCompile funkcioja, amit be lehet loni ugy, hogy a kijelolt coffeescriptnek megmutatja a javascript outputjat gombnyomasra (koszi LacKac!). Vagy a kulonbozo splitek. Vagy…

Es persze, ez csak egy eszkoz, de mikor hasznalod tiz oran keresztul egy nap, akkor ez mind-mind fontos.

<ESC>:wq