Monthly Archives: October 2012

Olvasónapló, ötödik rész, pár hónappal megkésve

Hát akkor folytassuk is az olvasónapló sorozatot, előszőr egy draftba ragadt poszttal, ami azért maradt ott, mert a Rádiumember csak mostanság lett újra elérhető, előtte le kellett vadászni az Átjáró Magazin 2003/5-ös számát a magyar internetről.

Michael A. Burnstein Kaddish for the Last Survivorja épphogycsak scifi novellája az utolsó holokauszt-túlélőről. Bár olvasása után hajlottam arra, hogy tetszik, így visszagondolva fájdalmasan giccses, főleg a befejezés.

Juhász “Brainoiz” Viktor A Rádiumember magányossága c. novellája egészen jó, a harmincas évek steampunk magyarországán játszódó képregényvilág. Az iromány később egyébként könyvet is ihletett, azt még nem olvastam. Elolvasható az SFmag “10” c. antológiájában.

A Csodaidők családregény-tetralógia scifinek álcázva, nem mintha ezzel bármi baj lenne. Hívhatnánk space operának is, de ahhoz nem elég hangsúlyos a space, szóval maradjunk a fenti definíciónál. Bevallom, elakadtam valahol a második könyv egyharmadánál valamiért, de mindenképpen vissza kell, hogy menjek bepótolni, mert nagyon remek. A szerző azóta elindította az Időcsodák sorozatot, ami a Csodaidők alternatív valósága. Ez utóbbi teljes egészében el (lesz) olvasható ekönyvben ingyen, mint ahogy a Csodaidők első könyve is; ez igen dicséretes, bár fájlalom, hogy a többi részt nem tudom még csak megvenni se ebben a formátumban. Mindenesetre érdemes bepróbálni.

Draftokat takarítottam

mint az esetleg feltűnhetett, mindenféle régi be nem fejezett, vagy befejezett de már nem publisholt cuccokat toltam most ki. Meg még lehet fogok is.

Azon gondolkoztam egyébként, hogy lehet, kéne valamiféle heti olvasónaplót csinálni, bár nem blogoltam könyvekről ezer éve, valahol több hónappal ezelőtt kell akkor kezdenem. Különbenis a multkor egy bulin valaki nagyon lelkesen győzködött — miután lelkesedtem neki pár percet vagy Scalzi Old Man’s War kvadrológiájáról, vagy a Newsflesh trilógiáról — hogy nekem könyvesblogot kéne indítanom, amit kicsit túlzásnak érzek, de csak írni fogok valamit azokról a dolgokról, amiket elolvastam, főleg hogy az előző sorozatom egyszercsak abbamaradt.

Még több King Charles

Szerepelt régebben már a napi loop sorozatban az egyik dalával, de mikor Ildi átküldött tőle még egy adag számot, akkor a Mississippi Isabel mellett rákaptam még pár számra:

King Charles – Love Lust

King Charles – Mr. Flick

King Charles – Ivory Road

King Charles – Bam Bam

King Charles – Time of Eternity

(ez egy ősrégi draft volt, azóta kijött már a srácnak az első CD-je is, rongyosra is lett hallgatva.)

PubSubHubBub

Egy újszülöttnek minden vicc új, mondják, de az megvan mindenkinek hogy a Feedburnerben egy klikkel be lehet kapcsolni a PubSubHubBubot (ami nincs bekapcsolva alapból, nem igazán értem, miért)? A Publicize -> PingShot alatt van a fícsör. És így nem fél nap alatt frissül a Google Readerben az adott feed.

Az persze másik dolog, hogy maga a Feedburner 10-20-30 perc delayyel dolgozik, ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy mi magunk is megpingeljük a Feedburnert, mikor a frissül a feedünk. Mióta a gugli megvette a szolgáltatást, azóta leginkább csak romlott, a dokumentációhoz vezető linkek például halottak, de lehet találni példakódot. A végén pár sor az egész. Sőt, annyit kavartam hogy bekötöttem a Superfeedrt is, úgyhogy one way or another mindenképp PuSHolva lesz a feed, realtime.

Feed nagytakarítás

Leginkább note to self jellegű a bejegyzés, de hátha másnak is haszos lehet.

Az alapprobléma: nagyon sok feedet olvasok (587 jelen pillanatban), és szeretném tudni, nem-e változott meg valameliknek a címe / szűnt meg az oldal időközben.

A megoldás: végigmegyünk a feed URL-jein, és megnézzük, melik dob valami más HTTP státuszt, mint 200, ami ugye az OK.

Az eszközök: Ruby, Curl, valami posix-kompatibilis rendszer (Linux, OSX etc.)

Első körben letöltjük az OPML fájlunkat a readerből. Utána ennek a ruby scriptnek a segítségével kiszedjük belőle az URL-eket a subscription_urls.txt fájlba.

Ezután ez a script szépen végigellenőrzi a feedek HTTP státuszát (az outputot iranyitsuk tetszőleges szövegfájlba), végül nyissuk meg ezt a fájlt, és nyomjunk rá egy sortot kedvenc szövegszerkesztőnkben és indulhat a vadászat: minden ami nem 200-zal kezdődik, az gyanús.

Rukkola bookmarklet update 4: this is not a goodbye

Jelentősen megkésett ez a poszt, és valószínű már mindenki észrevette magától, de azért megírom a történelmi kontinuitás kedvéért: a Rukkolába mostmár vagy’ 2 hete belekerült ez az igen jelentős fejlesztés:

Ezzel a bookmarklet tulajdonképpen elérte a célját, mostantól csak át kell kapcsolni magunkat happoló módba és onnantól rakenroll minden.

Ami még hiányzik, az a végtelenscrollozás. Igérni nem akarok semmit, azt viszont elárulom, hogy pár napja már belülről bomlasztom a rendszert, bár egyelőre a legynagyobb szívügyemre koncentrálok az oldallal kapcsolatban: a sebességre. Ennek ellenére egyáltalán nem kizárt, hogy egyszercsak megjelenik a Rukkolán a végtelenscroll is beépített fícsörként, sőt.

Mindenesetre köszönet mindenkinek aki visszajelzéseket és/vagy bugokat küldött.

My adventures in the world of bookmarklets (még mindig benne vagyok az internetben rovat)

Szóval, mint azt korábban beharangoztam, előadtam a Budapest.js-en a bookmarkletekről. Lastminute kérésként érkezett, hogy mondjam angolul, merthogy lesz egy külföldi vendég, és én örömmel mondtam igent, mert úgyis ki akartam már próbálni ezt az egész public speaking dolgot angolul is. Az eredmény egyrészt a lentebb embedelt videóban található, másrészt az összes hozzá kapcsolódó link megtalálható ebben a workflowyban.

Mindenesetre, előadni jó, és angolul előadni nekem mégjobb. Sokkal kevésbé voltam így lámpalázas a prezentáció alatt, nem tudom, lehet szimplán azért mert én nagyon szeretem angolul hallatni a hangomat és ez egy hatványozottan jó alkalom volt rá.

Csak az előadás előtti egy hétnyi tömény stresszt, azt kell még kivédeni, de már vannak ötleteim legközelebbre.

P.S. javasolt HD-ben nézni, arra optimalizáltam.

Még mindig Kindle (benne vagyok az internetben rovat)

Írtam egy viszonylag hosszabb tesztet a Kindle 1-ről, az ekönyvolvasó blogon lehet elolvasni. Köszönet Keltnek a szerkesztésért, illetve Dworkyllnak az elő- és utószóért, na meg a lehetőségért.

Egyébként megjött a Paperwhite-om, le is tesztelte az Origó, én kijátszottam magam, és ma el is adtam. Ha lesz ihletem hozzá, megírom majd, hogy miért.