Kortárs péntek

Délután a főnök behozott az irodába kicsit több, mint három évnyi National Geographicot, ami leginkább az évek miatt érdekes: 1978-80, ezeket az unalmas perceimben mindenképpen tanulmányoznom kell. Főleg, hogy a borítókon csodálatos dolgok vannak, mint például ez a komplett divattanulmány:

220a9e62a8f011e2bb5122000a9e2955_7

Este elmentünk megnézni a házicsoport többségével az egyik tag vizsgamunkáját, aki kortárs művészeteket tanul(t) az egyik helyi egyetemen, meg ha már ott voltunk, megnéztük a többi emberét is, akik vele együtt állítottak ki, meglepően változatosak voltak. Utána elmentünk vacsorázni egy jót, valamelik helyi pubban kötöttünk ki, ahol elkövettem azt a hibát, hogy elhittem a pincérnek, hogy jó a ház bora, ehhez képest olyan rossz vörösbort kaptam, hogy egy ponton beleöntöttem a maradék kólámba, ezzel demonstrálva a körülöttem lévőknek nem sokkal előtte elmagyarázott VBK-t. Sajnos nem lett jobb a kólától se.

Itt ettem a már korábban emlegetett jóindulattal erős közepes hamburgert is, ami ennek ellenére felüdülés volt a korábbakhoz képest. Az egésznek a végén pedig megtudtam, hogy ha mágnescsíkkal fizetek a kártyámmal, és nem a csippel — mint azt szokás az ilyen helyeken, ahol ha sokan vannak akkor a pincér begyűjti a kártyákat miután felírta ki mit kért — akkor nem tudok borravalót adni a gagyi Maestrommal. Majd ha nagy leszek, és kapok dombornyomottat a bankomtól.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *