Újra itthon kedden

Miután leszálltam és összegyűjtöttem a bőrömdömet, kimentem a reptér bejáratához és konstatáltam, hogy ez a hely annyira kicsi, hogy még lelkes taxisok sem állnak előtte utasokra várva. Visszaraktam közbe a svéd simkártyám, majd hívtam egyet, másodikra felvették, azt mondták 10-15 perc, oké, belefér, majd hívni fog, ha odaéert a taxisom.

"You know, horses... taking pictures of your feet."

“You know, horses… taking pictures of your feet.”

Nagyjából 15 perccel később kapok egy hívást az emberemtől hogy hát izé, ő még úgy tíz perc, az úgy oké-e? Nem örültem, de ha már ennyit vártam, jó, legyen. Még öt perccel később egyszercsak meglátom a taximat, megkérdezem oda megy-e, ahova én, azt mondja igen, megkérdezem az én nevemre van-e, azt mondja igen, beszállok, elindulunk. Majd egyszercsak felhív a taxisom. A másik. Merthogy valaki valamit nagyon összekavart, és bár a részletek kicsit homályosak, valószínű két taxit is küldtek, én meg a “rosszba” szálltam be. A két taxis ezután végigüvöltözte egymással az utat a telefonon, bár pont, mire hazaértem, addigra sikerült kibékülniük, a sztori vége olyasmi lett, hogy aki effektív hazavitt az meg fogja hívni a kollégáját egy vacsorára, ezzel elrendezve a dolgot.

A maci a kertben

A maci a kertben

Otthon kipakoltam, leültem a fotelbe még egy kicsit, aztán hirtelen este lett és már mehettem is aludni, ami már nagyon kellett.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *