Monthly Archives: June 2013

Flashback: Midsommar

Június 21-énA június 20 és 26 közötti pénteken ünneplik Svédországban a Midsommart, sok néven ismert a dolog, Magyarországon Szentiván-éj néven fut, itt azonban kicsit nagyobb parti a dolog, a svédek leginkább az újévhez hasonlították. Hivatalosan nem munkaszüneti nap ugyan a dolog, a gyakorlatban nagyrészt igen, mi is megkaptuk szabadnapnap a cégtől. A nap egy jórészét otthoni lustálkodással töltöttem, reggel azonban be kellett mennem a városba, és elég durva volt, gyakorlatilag minden zárva volt, az utcán sehol senki, egy posztapokaliptikus filmet simán le lehetett forgatni.

2013-06-21 08.54.32

Aztán délután csak lementem Slottskugenbe, a város egyik legnagyobb parkjába, ami ráadásul ott van tőlem nemmessze, és ott volt több ember is a házicsoportból, illetve úgy általában elég sok ember.

2013-06-21 16.28.42

Az ott középen egy májusfa, körülötte meg emberek táncoltak kisebb-nagyobb körökben az ott játszott különböző népzenékre. A végefele aztán jöttek emberek hagyományos ruhákban, és egy szintel profibban mutattak be különböző néptáncokat, csináltam is róla instagramos videót, mert azt is ki kellett próbálni egyszer.

3c68e6e6da7e11e286e122000a9e080f_7

Közben az eső időnként eleredt rövidebb-hosszabb időkre, ahogy egy kolléganő megjegyezte, így az igazi az élmény, és hát tényleg élmény az egész, többezer ember körtáncol mindenféle táncokat, és közben mindenki jól érzi magát.

6852cefcda7e11e2996e22000a1f98fe_7

Ja, és az emberek fején virágos koszorúk. Barbi blogján található még több kép az egészről.

Flashback: Egy jó hamburger Götebörgban

Rendszeres olvasók bizonyára észrevették, hogy fájdalmas pont volt számomra az a tény, hogy a városban egyszerűen nem lehet egy igazán jó hamburgert enni. Nem egyszer írtam már erről, sikerült is találni olyat, ami úgy-ahogy nem volt rossz, sőt, ha a városban nem is, az országban már sikerült enni igazán jót, még Stockholmban. Egészen mostanáig, amikor is elmentem a Berså nevű helyre.

6362c9e6d5b111e2a8c922000a1fc80c_7

A fenti képet afféle emlékeztetőnek lőttem magamnak még, mikor megláttam, Real American Burgers, hírdeti, oké, próbáljuk meg, hátha, hátha. Aztán még azon a héten szombaton elmentem, és nem csalódtam. Rendeltem egy Chicago burgert, az volt a sajtos-baconős verzió, mindegyiket háromféle konstrukcióban lehet rendelni, szimpla-dupla-tripla, csak az a durva, hogy már az első is egy csinos, 200 grammos húspogácsával érkezik, és bár nagy az étvágyam, a dupla elég durván túlzás lett volna.

Aztán kihozta a pincérnő a dolgot, és nem csalódtam: a hús pontosan olyan, amilyennek lennie kell, ráolvasztva Pepper Jack sajt, esetleg a bacont lehetett volna megsütni jobban kicsit, de tényleg, nehéz kötekedni a dologgal, egyszerűen nagyon rendbe volt, ahogy a hozzáadott sültkrumpli meg coleslaw is. Ebéd közben amúgy helyenként élő zene ment, felejthető soft rock, de háttérzenének teljesen jó.

Az árak is rendbe voltak: drágább, mint egy ebédlőhely (bár van 99 SEK-es ebédmenüjük, de ahhoz sajnos kiesik a hely), de az egészért fizettem olyan 220 SEK-et, itallal, borravalóval. Ja, és legközelebb lefotózom a hamburgert is.

Flashback: Az adóhatóságnál

Szóval megjött az adószámom, de ahhoz először el kellett mennem az adóhatósághoz, a Skatteverkethez kérni egyet. Sőt, ahhoz először kellett egy szerződés arról, hogy július 15 után fel vagyok véve a céghez, ennek birtokában tudtam sorbanállni reggel tíztől.

(Így végleges munkaszerződéssel van már hivatalos titulusom is: Systems and Software Development Specialist vagyok, és van egy hihetetlenul puccos leírás is ehhez, nagyon szórakoztató, majd egyszer begépelem és lefordítom.)

Várni nem kellett sokáig: volt elöttem kb. 10 ember, két perc után volt sorszámom és egy négyoldalas kitöltendő űrlapom, amin csak svédül voltak megnevezve a rubrikák, szóval kivártam, amíg sorra kerültem (tíz perc), és aztán az ügyintéző lány segítségével kitöltöttem a dolgot. Mondanám, hogy kicsit türelmetlen volt, de inkább gyors és hatékony: végigrohantunk a dolgon, beírtam amiket kellett, csak az olyan kérdéseken kellett elgondolkoznom, hogy hány napot tervezek az országon kívül tartózkodni? (Gőzöm sincs. Egy hónap? Két hónap? Legyen a kettő között, 45 nap.)

A végén azzal a bíztató mondattal búcsúzott, hogy “This will probably take 3 weeks and then you’ll probably get a personnummer” (“Ez valószínű három hét lesz és utána valószínű kapsz egy adószámot”). Az mindenesetre durva, hogy tízre odamentem, és fél 11-kor már egy villamoson voltam az iroda fele. És az adószám ugye megjött, három helyett másfél hét alatt, szóval igazán nincs mire panaszkodnom.

Megjött az adószámom hétfő

(Igen, megint kimaradt vagy’ két hét. Majd pótolom. Valószínűleg.)

Reggel iszonyat pocsék hangulattal ébredtem, ez egészen addig tartott, amíg ki nem rugdostam magam nagy nehezen az ágyból, leszedtem a sötétítőfüggönyöket es az ablakon kinézve egy duplaszivárvány nézett vissza rám. Amellett, hogy gyönyörű volt, felért minimum egy triplaeszpresszóval, rekordsebességgel magamra kaptam a ruháimat és kimentem a teraszra csinálni annyi fotót, amennyit csak lehet.

2013-06-24 07.15.13

Hazaérve jó hír, vagyis egy levél fogadott: megjött a personnummerem, azaz az adószámom. Erről már írtam korábban többször is, enélkül a szám nélkül nem annyira létezel az országban. Lehet élni nelküle, csak kicsit kényelmetlen, a bankom nem ad dombornyomott kártyát, nem tudok regisztrálni sok netes helyekre ahol pénzzel kapcsolatos dolgok vannak, nem tudok törzsvásárlói kártyákat szerezni satöbbi.

2013-06-24 07.17.17

Apropó törzsvásárlói kártyák, a szám birtokában regisztráltam végre a sarki szupermarketnél egy ilyenért, a bevásárlásaim 95%-át ott végzem, simán megéri. Regisztrációkor lehetett választani aközül, hogy elpostázzák-e a dolgot, vagy személyesen veszem át, én az előbbit választottam. Ebben csak az az izgalmas, hogy ezután nem kérte el a címem: egyszerűen lekérte azt az adóhatóságtól az adószámom alapján.

ff1c2626dce011e29c4222000a9e071d_7

Nem állítom, hogy nem zavart kicsit az egész, de itt ugye az az elv, sőt, a gyakorlat, hogy az ember megbízik az államban meg a hatóságokban. A svédek védelmére szólva: nekik speciel van okuk erre…

16453f4adc9611e2a89422000aa802aa_7

Mostmár tudok olyan dolgokat is csinálni egyébként, hogy a tömegközlekedős bérletem automatice meghosszabbítani minden hónapban, azt csak azért nem kapcsoltam még be, mert először el akarok menni a bankomba és kérni tőlük egy dombornyomott kártyát, a fentebb említett szám birtokában, és előbb legyen az letudva, hátha változtat valamit.

És most pótolni kéne azt a kimaradt két hetet…

Hasznos OSX-es cuccok: Grabbox

h0

Screenshotok megosztására OSX-en temérdek megoldás van, én a Grabboxnál kötöttem ki. Kicsi, ingyenes, beépül a menüsorba és nem kér enni, egyszer belövi az ember, és működik. A nevében lévő “box” nem véletlen: a vele készült screenshotok bekerülnek egy kívánt Dropbox mappába (a Public mappánkon belül), és a vágólapra kerül a képnek a linkje, megosztásra képen. A legszebb az egészben pedig az, hogy screenshotokat pontosan ugyanúgy készítünk, mint eddig: Command-Shift-3/4. Két apró kényelmetlenség: nekem a felbukkanó Growl értesítésre kattintás valamiért nem megy nekem (az utóbbi fél évben nem használtam ezt egyszer se igazából), illetve ha több képernyője van az embernek, akkor mindkettőről készül screenshot, de csak a második linkje kerül automatán vágólapra.

gw

Hasznos OSX-es cuccok: Day-O

A Microsoftnál elég korán felismerték, hogy az emberek a dátumbeállító ablakot sokszor naptárnak használják, olyannyira, hogy a Windows 7-re* ez egyenesen feature lett, a jobb alsó sarokban lévő órára és/vagy naptárra kattintva előjön egy pontosan erre használható naptár.

day-o

Ez a szolgáltatás sajnos teljesen hiányzik az OSX-ből, szerencsére élelmes fejlesztők felismerték rá az igényt, én erre a Day-O-t használom. Pontosan annyit tud, hogy feldob egy naptárat, ami között lehet navigálni, visszatérni az aktuális hónapra, és nem mellesleg kijelzi az időt és/vagy dátumot a kívánt formában.

day-o options

* Asszem valójában Vista óta, de mint az köztudott, a Vista nem történt meg

Norvégiában hétfő

Hajnal fél hatkor keltem, mert hatkor már indultunk is Norvégiába, előtte még beugrottunk az irodába felkapni az új routert-switchet-szervert, aztán pedig mentünk az autopályára a világ egyik legdrágább városa felé. Nagyjából 9-re érkeztünk meg, kicseréltem, amit kell, majd megállapítottam, hogy ez műküdik, bár volt egy kis kitérő azzal, hogy miért tudom megölni a teljes irodában az internetet egy jól irányzott speedtesttel: leginkább azért, mert DSL van, ami nem szereti annyira, mikor elkezdik komolyabban terhelni a feltöltést, valamint a sávszélt relatív szűkebben mérik az irodában (“csak” 24/4 MBit).

12 előtt nem sokkal elmentünk ebédelni, ami arrafele szokatlan: mint kiderült, Norvégiában az a szokás, hogy ebédre hideg szendvics van (vagy ha nagy cégnél dolgozol, adnak ők), a meleg étel az este szokás, emiatt az éttermek árai is úgy vannak belőve, hogy oda az ember vacsorázni megy. Ennek ellenére (vagy inkább emellett) is iszonyat drága minden, még így a svéd árakhoz szokva is, persze a norvég fizetéssel kicsit más a helyzet. Érdekes volt még azt is megfigyelni, hogy egy csomó svéd szónak felismertem a norvég változatát, úgy tűnik, tényleg ragad rám valami a nyelvből.

Kicsit furcsa volt így kenyérrel, ellenben a hús valamivel jobb volt a Svédországban ettek többségénél

Kicsit furcsa volt így kenyérrel, ellenben a hús valamivel jobb volt a Svédországban ettek többségénél

Nem sokat láttam a városból amúgy, leginkább mert kettőkor újra autóba ültünk, és visszaindultunk, mert különben elkaptuk volna a délutáni-esti csúcsforgalmat. Az út norvég felében megnéztem a The Incredible Burt Wonderstone-t, amiben volt kb. 5 jó poén, amúgy teljesen felejthető és kihagyható. Meg kéne néznem alaposabban, hogy is megy az internetroaming a szolgáltatómnál, mert az se Magyarországon, se Norvégiában nem ment egyáltalán, pedig elvben kelett volna néki.

Este aztán beraktam a WWDC-t, örültem az új OSX-es dolgoknak, sírtam az iOS új kinézetén és elkezdtem gondolkozni azon, hogy akkor lehet, a következő telefonom újra valami Android lesz, csak szigorúan Google-ös, nem az a fajta amire a Samsung/HTC ráhúzott sok réteg felesleget. Csak könyörgöm, 2013 közepe van, hozzanak már ki egy olyan készüléket, amiben van egy igazán tisztességes kamera.