Monthly Archives: June 2013

Hasznos OSX-es cuccok: Jumpcut

Régebben már írtam a Moomról, ami az egyik kedvenc OSX-es segédprogramom, most itt egy másik, ami nélkül szintén nem tudok élni: ez pedig a Jumpcut.

gl

A Jumpcut egy kőegyszerű vágólap-kezelő: eltárolja nekünk az utolsó x (maximum 99) szöveget, amit oda másoltunk, amit aztán egyszerűen előhozhatunk vagy a felső menüsori ikonjára kattintva, vagy, ami szerintem sokkal kényelmesebb, és nem szükséges hozzá az egér használata, egy tetszőleges billentyűparanccsal (nekem ^⌥V lett, de kinek mi) fel tud dobni egy ablakot a képernyő közepére, ahonnan gyorsan és egyszerűen ki tudjuk választani a szöveget a kurzorgombokkal, amit keresünk. Itt egy animgif róla:

outloop

Természetesen nem ez az egyetlen segédeszköz erre, egyszerűen nekem ez vált be. Alapjába véve alakította át a felhasználási szokásaimat, és aktívan használom arra, hogy egyszerre több különböző dolgot másoljak a vágólapra, horrible dictu így rakjak el magamnak valamit egy fél percre, hogy utána újra elővegyem. Kell egy kis aktív rászokás, de utána viszont már nem lehet leszokni.

Ja, és ne ijesszen el senkit az, hogy nem volt több, mint 4 éve frissítve, a mai napig hibátlanul üzemel a legújabb OSX verzió alatt is.

Nyugis hétvége

Szombaton nem csináltam semmit. Najó, majdnem semmit: leginkább ültem a fotelben és sorozatokat néztem. Befejeztem a már emlegetett Orphan Black első évadát: az évadzáró kicsit kaotikusra sikerült, és vannak dolgok, amiket sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, de a második évadra tuti maradok. Miután az elfogyott, befejeztem a New Girl második évadját is, amit eredetileg elkaszáltam valahol a második évad közepén, de a junkies kritikák hatására úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt, és megérte: nagyon jó volt az utolsó tizenkevés rész, szépen csavarták a szálakat a készítők, egyedül az évadvégi cliffhanger volt kicsit ciki.

c37073fad12011e2a30c22000a1f9683_7

Vasárnap aztán gyülekezet, hazament a szlovák lány, én pedig a gyülekezet utáni fikán elszórakoztattam az egyik oda járó házaspár gyerekeit, aminek aztán az lett a vége, hogy meghívtak magukhoz délutánra még kicsit fikázni (igen engem is szórakoztat ennek a szónak a magyar áthallása). Hamar kiderült, hogy a család több tagja is szeret társasjátékozni, és nem ám Monopolyval, hanem Rendes Társasjátékokkal, volt például Race for the Galaxyjük, amire anno egy? másfél? évig teljesen rá voltunk catanva kattanva, úgyhogy rögtön játszottunk is egy menetet a családfővel és a legidősebb lánnyal, aki annak ellenére, hogy összesen kilenc éves, nem is játszik rosszul, ezen kicsit megdöbbentem.

d75add38d12011e2b9a022000a1fa535_7

Utána pedig megismerkedtem a Tantrixszal, amiben a megfelelő színű vonaladat kell építeni egy hatszögletű pályán, sokkal komplexebb, mint azt az ember az első ránézésre gondolná, egészen érdekes, játszani kell még majd ezt.

e6e34282d11f11e2912b22000a1fa8d6_7

Közben pedig leporoltam a Kindle-t és elkezdtem olvasni Pál Feri egy régebbi könyvét, aki most sem okoz csalódást.

Megint házikoszton péntek

457f7414cf8611e2873d22000aaa0773_7

Reggel egy kisebbfajta meglepetéssel fogadott az indiai kolléganő: egy zacskóval, benne három napnyi ebéddel. Az úgy volt, hogy miután megjegyeztem neki még a múltkor, hogy ennék én szívesen gyakrabban is ilyet, eljutottunk oda, hogy az édesanyja benne lenne abban, hogy hetente főzzön, csak minimum három adagot. Természetesen rávágtam, hogy persze, és abban a hitben éltem, hogy akkor majd meg fogjuk beszélni, hogy mit-hol-merre-meddig, ő azonban egy fokkal tovább vitte a dolgot, és már el is hozta az első adagot, aminek a váratlansága ellenére is rendkívül örültem. Meg is ettem az elsőt ebédre, a nevére sajnos nem emlékszek, finom volt, bár pont marhával készült, amit annyira nem kedvelek ilyen kajában, de a szósz része ütött. A másik kettő az csirke, az lesz a hétvégi ebéd.

Este hazaérve aztán elkezdtem nézni az Orphan Blacket, egyelőre tetszik. Én se fogok mást csinálni, mint a linkelt JWZ poszt, berakom ide az első három percét, kedvcsinálónak:

Hétfőn hajnal 6-kor irány Oslo, viszek magammal egy routert, egy switchet, meg egy új szervert, végül csak kettesben megyek a CEO-val, remek lesz. De előtte még itt egy teljes hétvége.

Hasznos OSX-es cuccok: váltás a billentyűkiosztások között Caps Lockkal

Rakjuk el rovatunk következik: itt van leírva, hogy kell belőni OSX alatt azt, hogy a Caps Lockkal tudjunk a billentyűzetkiosztások között váltani. Nekem ez különösen hasznos, mert hármat használok egyszerre: alapból egy mezei amerikai kiosztást, de a blogoláshoz, meg mikor néha ékezetek kellenek, átváltok a magyarra (abból is a Hungarian QWERTY kiosztást használom), és amióta kiköltöztem Svédoszágba, azóta előkerül rendszeresen a svéd kiosztás is. Régebben csináltam magamnak egy hibrid kiosztást az Ukulele segítségével, de ez valahogy jobban bevált, és így nem kell AltGr-t használnom a különböző ékezetes karakterekhez, hanem csak egy (vagy két) gombnyomásra van a kívánt kiosztás. Egyetlen módosítást eszközöltem az eredeti cikkhez képest: úgy lőttem be, hogy mindig a következő kiosztásra ugorjon, mert így tudok váltogatni kényelmesen mindhárom között.

gp

Nemzeti ünnep csütörtök

Ma, csütörtökön nemzeti ünnep van, 1523-ban ezen a napon koronázták meg első Gusztáv királyt, akitől a modern Svédországot számítjuk. Ennek megfelelően aludtam legalább fél8-8ig, amikoris felkeltett a napfény. “Dehát már vannak sötétítőfüggönyeid!” — kiáltanak fel tapasztalt olvasók. Ez igaz is, azonban a harmadik emelet és a szép nagy ablakok kombinációjának megvan az az előnye, hogy az albérlet alapvetően nagyon világos — és nagyon fel tud melegedni. Emiatt már egy jóideje csak nyitott ablaknál lehet csak jól aludni, ami, hogy ne jöjjön a fejemre a hideg, a konyhában van nyitva, ahonnan meg kiválóan beszűrődik a fény reggelente. Szóval van még mit finomítani a rendszeren.

A délelötti lustulás után nyakamba vettem a várost — értsd: elvillamosoztam a bevásárlóközpontba — hogy bevásároljak kicsit, leginkább farmerokat és egy új cipőt, mert az előbbiből már nagyon kevés van, az utóbbi meg éppen esik szét apró darabokra. Nem volt egy egyszerű menet, de sikerült találni mindkettőt, bár így utólag korántsem vagyok biztos a cipőválasztásban, mert pár óra használat után elég kényelmetlen, remélem, ez csak a betörési fázis. Pólókat még tegnap rendeltem az internetről, hosszúujjúak kellenek még, amiket valószinű szintén online fogok beszerezni.

Este aztán hivatalos voltam egy kültéri sütögetős partira amit az egyik házicsoportbeli lány testvére meg a férje szervezett, megállapítottuk, hogy kubbot játszani füvön teljesen más, mint kavicson, közben beindult a grill, megsültek a hamburgerhúsok, és mindenki leült enni, kivéve én, mert fájdalmasan későn ebédeltem, és még a közelében se jártam az éhségnek, majd nemsokkal ezután hazajöttem, mert nem éreztem túl jól magam (ennek nem volt köze a társasághoz), és most a fotelben lustálkodva várom a pénteket, hogy aztán megint jöjjön két nap pihenés, utána meg Oslo.

Kubb szerda

Este a házicsoportban elbúcsúztattuk a szlovák lányt, aki sajnos vasárnap délután hazautazik, emiatt az alkalom is kicsit kevésbé volt formális, beszélgettünk, elvoltunk, játszottunk. Talán már leírtam, hogy ennek a gyülekezetnek ez a legnagyobb előnye és hátránya is egyben: megismerkedhetsz egy csomó remek új emberrel, barátokat szerezhet, akik azonban sokszor csak pár hónapig vannak itt.

Apropó játszottunk: múlt héten szintén ugyanitt ismerkedtem meg a Kubb-bal, ami egy egészen szórakoztató kültéri játék. A részletes szabályok fent vannak a wikipedián, de az alapok egyszerűek. A pályán öt-öt kubb (15 centi magas fahasáb) van két sorban egymással szemben, a kettő között félúton meg a király. Két csapat van, akik felváltva próbálják egy 30 centis henger alakú botot, szigorúan függőlegesen dobva ledönteni először a másik csapat kubbjait, majd legvégén a királyt. A csapat ledöntött kubbjait a kör elején át kell dobni az ellenfél térfelére, majd ott felállítva először azokat kell ledönteni, és csak utána lehet a többit.

kubb

Törzsgyökeres svéd játék egyébként, Gotland szigetéről származik, ott rendezik minden évben a világbajnokságot.

Otthonról dolgozós kedd

Igyekeztem elkerülni, többször sikerült is, de ma utolért a végzetem: otthon kellett maradnom, mert csak dél és délután 4 között volt időpont a mosógéphez. A következő időpontom se sokkal szerencsésebb, bár az már este van, de 13 nap múlva, épphogy van annyi ruhám addig. Ha nagyon akartam volna, időzíthettem volna valahogy úgy, hogy a nap egy részét az irodába töltöm, de gondoltam akkor már csináljuk rendesen, próbáljuk ki ezt az otthonról dolgozás dolgot itt is.

Délelőtt otthon voltam, igazából jól ment a dolog, bár persze kényelmesebb dolgozni az irodában, a két hatalmas monitor előtt, mint egy laptopon, de egy-egy nap simán okés így, van VPN, szinte minden elérhető otthonról is így. Aztán eljött a várva várt dél, beraktam a mosást, és eszembe jutott, hogy van egy függetlenítendő mobilnetes USB stickem. Az úgy volt, hogy ki tudja miért, valahogy nálam maradt az előző munkahelyemről egy ZTE MF680, aminek egyetlen apró hibája van: a magyar Telenorhoz van kötve. Szerencsére az internet viszonylag gyorsan kidobta a célszoftvert, amihez már csak egy virtuális Windows kellett, amit a Microsoft ad, szivesen, igyen. A függetlenítés után még kellett kicsit gugliznom, hogy a megfelelő kapcsolódási beállításokat megtaláljam az itteni szolgáltatóhoz, de utána már minden működött.

Persze az egészre végül nem volt szükségem. Miután lement a mosás, kiteregettem, és elindultam a városba, egyrészt ebédelni, másrészt a nap maradék részét eltölteni egy kávézóban. Végül a már jól bevált Fröken Olssonban kötöttem ki, ami azon kívül, hogy egy remek kávézó, van használható wifije és még konnektorok is, hébe-hóba. Ráadásul, ami igazán egyedi benne, hogy nyitva van este 10-ig, ami nem mondható el a városban lévő kávézók túlnyomó többségéről: ők este 6-7 körül bezárják a boltot.

A munka után aztán elmentem cipőket nézni, merthogy a mostani már erősen esik szét, aztán hazajöttem, és azóta leginkább lustulás van. Furcsa ez a hét, tegnap iroda, ma itthon, holnap megint iroda, este házicsoport, csütörtök viszont munkaszüneti nap, nemzeti ünnep van, pénteken viszont megint meló, vagy kiveszek rá egy szabit, és hosszúhétvégévé konvertálom a hetet, ellenben erre most nem látok egyelőre indokot.

Norvég hétfő

A norvég helyzet egyre fokozódik — jött hozzám oda délelőtt John, a rendszergazda, merthogy akkor úgy tűnt, az ottani routerünk teljesen megadta magát, így annak a klónjának ma mindenképpen el kellett készülnie. Aztán szerencsére kiderült, hogy valójában a switchünk lesz a ludas jó eséllyel, de biztos ami biztos, ezt a vonalat is életbe tartottuk. Délutánra már amúgy is be volt időzítve, hogy megyek a külsős rendszergazdához segítségért, mert például a wifit sehogy se sikerült belőni rajta.

A látogatásom sikerrel zárult, a problémát gyakorlatilag megoldotta egy egyszerű firmware-frissítés, szóval nem én próbálkoztam rossz parancsokkal, és az aznap elvégzett egyéb dolgokkal együtt gyakorlatilag kész a router. Amit, ha minden igaz, személyesen fogok kézbesíteni jövőhéten Oslóba egy új switch-csel meg egy szerverrel együtt, remek kiruccanás lesz, Norvégiában amúgy se jártam még.

Ha már ott voltam, elmeséltem neki azt is — mert amellett, hogy csinál rendszergazda melókat, ő amúgy az ügyvezető is –, hogy szívesen dolgoznék be nekik, mert hallottam, hogy kéne nekik ember, meg minden, és bár pont aznap vett fel egy embert a munkaerőhiányuk enyhítésére, azt mondta, nem zárkózik el az ötlet elől. Szóval most elmegy két hét szabira, és utána beszélünk.

Este volt még egy nagyon hasznos konferenciabeszélgetésem a készülő vállalkozásomról, lassan, de biztosan alakul ez.

Zombik vasárnap

Na tessék, már amikor azt hiszem, hogy nem lesz mostanában olyan film, amit úgy igazán élvezek, akkor jön a Warm Bodies. “Comedy | Horror | Romance”, írja az IMDB, ez nagyrészt stimmel, a film pont annyira veszi komolyan magát, amennyire csak szükséges, horror igazából alig van benne, van viszont a narrátorunk, R, aki zombi, és természetesen beleszeret Julieba, aki ember, és természetesen a zombikat visszatartó katonák vezetőjének lánya, igen, direkt játszanak rá a Rómeó és Júliára. Többet nem is mondanék a sztoriról, ami amúgy lehetne kicsit jobban megírva, de feledtetni az egész tényt a remek főszereplők, a jó humor, és az, hogy a filmnek helyén van a szive, ha lehet ilyen képzavarral élni.

Nem ültem amúgy egész nap a fotelben, voltam gyülekezetben, ma én kezeltem a technikát, elvben már tökegyedül, gyakorlatban még jó, hogy volt főleg az elején segítségem, mert míg az előző két alkalommal az alapokat például jól belőtték már előttem mások a keverőn, most jól el volt állítva az egész. Nem volt haszontalan azonban a dolog, mostmár tudom hol kell tekergetni a dolgokat a monitorhoz, meg kezdem kitapasztalni, hogy hogy is jön össze a hang úgy általában. Sajnos a keverőn kisérletezgetés sokkal érdekesebb volt, mint az aktuális dal versszakai között váltás, ez az elején gyorsan vissza is ütött. Keményen kell multitaskolni, vagy sokkalinkább mindig a megfelelő dologra figyelni az adott pillanatban. A hangmérnökséget mindenesetre továbbra is szivesen megtanulnám, úgy rendesen, most csak foszlányokat tudok, ami erősen meglátszik, illetve hát tanulgatom, amikor épp alkalmam van rá, mint például az ilyen helyzetekben. És szerencsére gyorsan tanulok.

Zárjuk zenével a napot, a Chiddy Bang már szerepelt a blogon, az együttes különféle, főleg elektronikus zenéket mashupol hiphoppal. Deezerről szól a nóta, mert a videoklipje szerintem borzalmas.

Újraindítás (3., befejező rész)

f9d10226c7ba11e2b89c22000ae912df_7

Voltam amúgy a szüleimmel moziban, megnéztük egyrészt az Iron Man 3-at, meg aztán a Star Trek 2-t, egyiktől se dobtam el magamat valahogy. Sok szódával meg popcornnal elmentek, az előbbi film egyértelműen jobb volt végülis, mint a második rész, az utóbbi meg ügyesen csavarja a régi filmek sztoriját, persze csak a legikonikusabb dolgokat átemelve. Aztán lehet, hogy bennem van a hiba, igazából a filmekkel hadilábon állok már egy jóideje, csak néha csúszik be egy kivétel. Az utolsó, amit igazán élveztem – de azt nagyon – a Django Unchained volt, amit még a Nellivel meg a Fricivel néztem meg, végigröhögtük az egészet, remek volt.

5bb0775ec6b911e28c3122000aa80097_7

Sorozatokat továbbra is nézek, most fejeztem be a Being Erica 4. évadját, részben ez halogatta a blogolás újraindítását. Alapsztori nagyon röviden: főhősnőnk elérkezett harminckevés évesen élete mélypontjához, ekkor találkozik Dr. Tommal, aki biztos megoldást igér a problémáira, egy speciális terápiát. Erica leírja az összes dolgot, amit eddig megbánt és máshogy csinált volna, majd elkezdenek végigmenni a listán – és a terápia abból áll, hogy Erica visszautazik az időben az adott pontra, tanulni az adott helyzetből, merthogy a múltat megváltoztatni alapvetően nem lehet. Ez az alapfelvetés, aztán persze nem csak ez történik 4 évadon keresztül, nagyon szépen fel van építve az egész, kerek történet, remek karakterekkel, jó üzenettel, mindennel. A sorozat kicsit középszerű sokszor, főleg az első két évadban, aztán a harmadik évadban nagyon beindul, és az messze a legjobb belőle, meg a negyediknek a második fele. Ennek ellenére érdemes végignézni az egészet, mert csak úgy kerek.

abe74458bf9f11e2a2c122000a1f9d4d_7

Utolsó említésre méltó esemény volt még az a kortárs kiállítás, amire még két hete szombaton mentünk el a házicsoport és barátai egy részével, a már korábban emlegetett, kortárs művészeteket tanuló lány teljes évfolyamának vizsgamunkái lettek összegyűjtve egy helyre, volt minden, a viaszkezektől kezdve a kisérleti operáig, bár ez utóbbinak csak az összevágott előzetesét láttuk.

5bc138d2c2d611e28ed022000a1fbc58_7

Ez van most, holnap vasárnap és gyülekezet, én kezelem a technikát. Azt tudtátok amúgy, hogy a városban messze a legmenőbb dolog a város északi és déli partja között közlekedő komp? Csak öt perc, fel lehet vinni rá a biciklit, és, na, menő, mert, csak. (Érveléstechnika egyes, leülhet, kérjük a következőt.)