Alapvetően borzasztóan szeretem az ún. oral history kategóriába eső könyveket-irományokat: nem tudok igazán jó fordítást a műfajra, alapvetően valaminek a története sztorizgatva elmesélve. Ezért van például az igen kis könyvespolcomon kötelezően egy példány Ómolnár Miklós A rock napszámosai c. könyvéből is, ami ennek a műfajnak az egyik remekműve, ebben magyar roadok (a zenekarok háttértechnikusai) mesélnek az életükről, világukról, majdnem három évtizeden keresztül, 1987-ig. Az egésszel amúgy édesapám fertőzött meg, ő roadkodott egy ideig.

Az új kedvenc pedig Nancy Hauge irományai, aki a nyolcvanas és a kilencvenes években volt a Sun Microsystemsnél főleg HR-es, és még 2010-ben írt meg (amikor az Oracle felvásárolta a céget) egy csomó remek sztorit iszonyat szórakoztató stílusban. Itt a linkgyűjtemény a posztokhoz.