Monthly Archives: February 2014

Photoshop CC + Lightroom 5 most havi 12,29 euróért

fotosop

Még pár hónapja láttam, hogy az Adobe havi tíz dollárért ad Photoshopot meg Lightroomot — azoknak, akik egyszer már megvásároltak legalább egy CS3-at. Kár, gondoltam, mert ennyi pénzért azonnal előfizettem volna, pláne, hogy gyakorlatilag csak ezt a két Adobe szoftvert használom. De ha nem kérik a pénzem, hát nem.

Ma valamiért ismét felmentem az adobe.com-ra, ahol nagyban hirdették, hogy mostmár, korlátozott akció keretében, mindenki megveheti a fenti kombinációt. Persze rájön a dologra a nemvagyamerikában adó meg az áfa, de még így 105 SEK, kábé 3600 HUF a végösszeg itt Svédben (Magyarországon pedig 12,29 EUR), amivel semmi problémám sincs, úgyhogy azonnal elő is fizettem a dolgokra.

Egy csomó más esetbe baromira zavarna havidíjat fizetni asztali szoftverért, de itt nagyon szivesen teszek kivételt, figyelembe véve, hogy egy új, dobozos Photoshop (még a CC-váltás előtt) emlékeim szerint többszáz rugó volt. A Lightroom árát még tavaly levitték tán 100 USD közelébe, szóval az még oké, de néha kell fotosopolni is dolgokat.

(A posztot az Adobe sajnos nem szponzorálta.)

A nyelvtanulásról, meg egy jó dokumentumfilmről (Twin Sisters / Tvillingsøstrene / Tvillingsystrar)

Tegnap néztem meg a tévében a Twin Sisters című dokumentumfilmet, amire még a helyi filmfesztivál programja között figyeltem fel. Egy születésükkor kettészakított-örökbefogadott ikerpárról szól, akiknek a szüleik azonban egy véletlen (?) során találkoztak az árvaházban, és feltűnt nekik, hogy hát a két gyerek kissé hasonlít. Aztán mindenki hazavitte a sajátját, de tartották a kapcsolatot, hat hónappal később egy DNS teszt megerősítette, hogy tényleg ikrek. Ezek után követjük végig azt, hogy nő fel a két gyerek két teljesen különböző környezetben (Sacramento, CA, USA, illetve Fresvik, Norvégia), valamint hogy veszik fel a kapcsolatot egymással, majd találkoznak újra hatévesen.

Zárójel, Norvégia egészen brutálisan szép, már így a képernyőn keresztül is, Muszáj lesz élőben megnézni.

Azonfelül, hogy egy remek dokumentumfilm, említést érdemel a tény, hogy a fentebb kikövetkeztethető okokból a filmben felváltva beszélnek norvégul és angolul, mindez pedig svédül van feliratozva. Az angol része sima a dolognak, sőt, ott még helyenként figyelek, hogy az angolt hogy fordították svédre. De amikor norvégul beszélnek, és próbálok odafigyelni a szövegre, mert érdekel a norvég, valamint vannak erős hasonlóságai a svéddel, ésmindeközben a svéd feliratot olvasva legózom össze, hogy mit is mondanak, nos, ott kezd az agyam túlterhelődni. Ennek ellenére egyszer sem éreztem azt, hogy most nem tudnám, miről van szó a filmben, szóval azt hiszem, haladok.

(Ha valakit érdekel, át tudom küldeni a filmet, sajnos csak a fenti — norvég+angol hang, svéd felirat — konstrukcióban.)