Monthly Archives: May 2014

Slashdot interjúk: 2000

(Ezt a posztot több, mint két éve írtam eredetileg, gondoltam elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Csak két évet írtam meg, de az is több a semminél, valamint az egész szerintem tök érdekes. Eredetileg tán a Kalcsán jelent volna meg.)

Elkezdődött tehát a 2000-es év, és ahogy az előző években a Y2K kapcsán többen megjegyezték, január elsején leálltak a bankok, eljött az apokalipszis és megtörtént az elragadtatás.

Míg 1999-ben csak kb. 4 hónapnyi interjút kellett feldolgozni, itt rögtön egy egész évet, és ahogy haladunk előre az időben, úgy lesz egyre nehezebb válogatni: így, bár valószínű nem kell külön mondani, ez a lista egyre szubjektívebb lesz.

Corel CEO Michael Cowpland. Tudtátok, hogy a Corelnek volt pár évig egy Debian-alapú desktoplinuxa? Sőt, aktívan dolgoztak a szoftvereik ezen platformra portolásán is, eléggé felemás módon, mert mind a WordPerfect, mind a CorelDRAW utolsó linuxos verziója Wine alatt futott, és emiatt komoly problémák voltak vele.

DVD Jon. Ő írta a híres DeCSS programot, ami lerántotta a DVD-kről a DRM-et másolásvédelmet, hogy le lehessen játszani őket Linuxon, merthogy addig Hollywood nem nagyon akart kiadni lejátszóprogramot arra a platformra. Persze azonnal beperelték, de sikertelenül, bár négy évig húzódott az ügy. Érdemes megjegyezni, hogy a DRM egyszer sem hangzik el az interjúba, csak a másolásvédelem; a kifejezés a 00-es években lett népszerű.

Philip Greenspun. Bajban vagyok, mert ő egy külön posztot érdemelne minimum, de azért megpróbálom pár mondatban összefoglalni a csókát. 1993-ban megalapította a photo.net-et (ami azóta is él és virul, bár már pár éve túladott rajta), valamint ő volt az egyik alapítója az ArsDigitának (ami sajnos szomorú véget ért nem sokkal az interjú után). A kérdések többsége viszont két másik projektjéről, az ArsDigita University és a Travels with Samantháról szólnak. Greenspun az utóbbi időkben rákapott a repülésre és a helikopterekre, valamint blogol, rendkívül jól. Böngésszétek a wikioldalát is, megéri.

SCO. Az SCO leginkább a Linux elleni perek miatt hírhedt, de 2000-ben még rendkívül jó barátságban álltak, bár az SCO nagyban nyomta a saját Unixát is mellette. További érdekességek: amikor még a 64-bit az Itaniumról szólt.

Douglas Adams és Woz. Kérdések?

Jon “maddog” Hall. Őslinuxos, beszél a platform jövőjéről, felmerül a GNU HURD Nukem Forever, házisörök, és hogy honnan szerezte a nickjét.

Help Bush and Gore Answer Slashdot Questions. Amikor az elnökválasztás idején a két fő versenyző tojt válaszolni a kérdésekre, megkérdezték a kommentelőket, hogy ők mit válaszolnának. Remek thread, érdemes végigolvasni, én percek óta röhögök rajtuk.

Al Gore’s Webmaster. Hónapokkal korábban válaszolt azonban a kampány internetes részéért felelős ember. Gore már 2000-ben több, mint 100000 fős netes közösséget alakított ki, és úgy egyébként is próbáltak erős internetes kampányt folytatni, pedig akkor még csak Web 1.0 volt.

Bjarne Stroustrup. A C++ atyja, természetesen a nyelvről beszél, megcáfol egy csomó tévhitet, és úgy általában nagyon lelkesen beszél a saját nyelvéről, persze az volna a furcsa, ha nem így tenné.

Itt kezdődik a 2000-es archívum, aki további interjúkra kiváncsi. Folytatjuk…

Slashdot interjúk: 1999

(Ezt a posztot több, mint két éve írtam eredetileg, elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Csak két évet írtam meg, de az is több a semminél, valamint az egész szerintem tök érdekes. Eredetileg tán a Kalcsán jelent volna meg.)

Kelt osztott meg egy interjút John Carmackkal még 1999-ből, és akkor merült fel az ötlet, hogy biztos van még ilyen, és össze kéne gyűjteni őket, így neki is estem. Kezdjük is 1999-el, mert akkor kezdték el ezeket készíteni.

Bruce Schneier. Két évvel 9/11 előtt, négy évvel a “security theater” megalkotása előtt, akkor már egy éve futott viszont a Crypto-gram nevű hírlevele, ami még így 14 év után is aktív. Valamint már akkor megjegyezte, hogy központi CA-kra építkezni nem biztos, hogy a legjobb ötlet…

John Carmack. Az interjú kb. egy hónappal a Quake 3: Arena megjelenése előtt készült. John kedvenc operációs rendszere a Windows NT, de használ azért mellette Win98-at, Mac OS 8-at, és azért néha eljátszik egy Irixszel vagy egy Mac OS X-szel, amiből az első publikus béta csak egy évvel késöbb jelenik meg, így addig is maradt a Mac OS X Server valamelik bétája, ami még régi, OS8-as kinézettel futott. Ezenfelül a pénz nem feltétlen boldogít, de jó érzés mindennap Ferrarival menni munkába.

Tim O’Reilly. Az O’Reilly & Associates (mostmár O’Reilly Media) alapítója, akik már 1992-ben kiadtak könyvet az Internetről, és az ő könyveik borítóján vannak mindig furcsa állatok. Már ekkor felmerülnek az ekönyvek a Fatbrain.com kapcsán, akiket aztán két évvel késöbb megvesz a Barnes & Noble.

Cult of the Dead Cow. Ők csinálták például híres Back Orifice-t, ami nézőpont kérdése, hogy rendszergazdai adminisztrációs eszköz, vagy egy jó kis trójai, mindenesetre a Win98-ban található biztonság teljes hiányára akartak rámutatni az elkészítésével. És muszáj idemásolnom a következő kérdés-választ:

How would you define the implementation of security on the major OS today?

DilDog answers:

  • Windows95 / 98 – Shit happens
  • Commercial Unix – Shit happens over RPC.
  • Linux – When shit happens, you fix it.
  • FreeBSD – Shit would happen, but there’s no driver for it yet.
  • NT – Shit wouldn’t happen if you’d just spend a few months performing 300+ modifications to our default installation, you lazy sysadmin. Get your MCSE.
  • Windows 2000 (NT5) – Shit happens over DCOM.

Második Erzsébet királynő webmestere. Linux, script kiddie-k, és hogy olvassa-e a királynő a Slashdotot (spoiler: nem.)

Antitrust Experts Respond re MS. Ugye ekkor még javában folyt az MS ellen az antitröszt per, felmerült, hogy fel kéne szabdalni a céget több részre, és egyéb vad ötletek. Ment ez egészen 2001-ig, amikor is  megszületett a settlement, és az MS megigérte, hogy megosztja az API-jait másokkal is. Szegény MS-t azóta főleg az EU zaklatja, ezért van nekünk böngészőválasztó ablakunk is például, meg Windows Media Player nélküli N-es Windows.

L0pth. Bevallom, nem hallottam róluk eddig semmit, leginkább, mert 2000-ben security startuppá alakultak, ahol megcsinálták a L0pthCracket, majd 2004-ben felvásárolta őket a Symantec. Viszont, ők voltak az egyik első hackerspace, 1992-ben alakulva Bostonban. A legjobb kérdés az, hogy miket is használnak keresésre: természetesen Altavistát, NorthernLightot, Ask Jeeveset és végül a Yahoot.

KDE fejlesztők. Ekkor még csak az 1.0-ánál tartottak, ahogy a GNOME is, és már akkor javában folyt a flame; a KDE 2 csak egy év múlva jön csak ki. Szó esik a Konquerorról, a beépített böngészőről, ami a KHTML motort használta: ezt forkolja 2002-ben az Apple a Safarihoz, WebKit néven, amit használ többek között a Chrome is, meg egy tucat mobilböngésző, és úgy általában dominál jelenleg a második helyen az IE mögött.

És hát van még több is, akit érdekel az összes, az kattintson ide. Folytatjuk hamarosan 2000-el…

Káromkodósplatformer (VVVVVV)

(Ezt a posztot több, mint két éve írtam eredetileg, gondoltam elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Azóta megtudtam, hogy ezeknek a típusú játékoknak nevük is van: masocore. Itt van pl. egy cikk róluk, a VVVVVV pont nincs benne, de van Super Meat Boy meg Spelunky, mindkettő melegen ajánlott a kategória rajongóinak. Ja meg az Indie Game: The Movie)

A platformer mindenképpen az egyik kedvenc játéktípusom, valószínű azért, mert az Apogee által kiadott Secret Agent Mission 1-en, illetve a Crystal Cavesen nőttem fel. Így amikor megvettem pár napja a Humble Indie Bundle 3-at, és elkezdtem játszani a VVVVVV nevű játékkal (igen, ez hat darab v betű), akkor hirtelen eltűnt több, mint négy óra az életemből.

A VVVVVV ugyanis egy igenjó platformer, a káromkodós, aljas fajtából. A pályák képernyőkből állnak, és egy-egy képernyő alapvetően arra épül, hogy igenis meghalsz párszor, mire megcsinálod jól. Ja igen, a játék alapvető csavarja, hogy nem ugrálsz, hanem alapvetően három gombot használsz: balra, jobbra, és space — ez utóbbi ugyanis megfordítja a gravitációt neked. Ezt amúgy gyorsan meg lehet szokni, és borzasztó ötletes pályák létrehozására ad lehetőséget, ezt ki is használták a készűtők.

Apropó ötletes pályák: a játék legnehezebb részének tartott “Veni, Vidi, Vici” pályarészt konkrétan nagyjából 4-500 halál és egy óra után csináltam meg sikeresen. Minden csupán gyakorlás kérdése, még ha az ember az elején nem is hiszi el, hogy meg lehet csinálni: hat képernyőn keresztül kell a felfele “repülő” karakterünket navigálni a halálos tüskék között — hogy utána azonnal, kvázi megállás nélkül vissza is gyere ugyanezen az útvonalon.

(volt egy screenshotom is a dologról, sajnos nem találom, ez van.)

Azt hiszem, a fentiek ismeretében nem kell magyaráznom a káromkodósplatformer kifejezést: sok kicsi frusztráció a játék, egy adott képernyő megcsinálása abszolút trial-and-error, kitartást igényel, az ember pedig ugyanazon képernyőn lévő huszadik halál után elkezd nagyon csúnyán beszélni. Az egészet pedig ellensúlyozza a sok kicsi katarzis és győzelem, mert checkpointbol nagyon sok van egy adott palyan, es ha meghalsz, mindig a legutolsohoz kerulsz vissza. Így megmarad a kitartás, legalábbis nekem megmaradt a játék végigviteléig, ami, mint fentebb említettem, nem olyan sok idő, kivéve ha arra játszol, hogy megszerezd mind a húsz bigyót, amiért tuti jár valami bónusz.