Tag Archives: fotózás

Mid-year status update

Work

I quit my day job at the end of last year to become a freelance consultant, and so far it has been going well. The first few months were much harder, than I thought it would be, with the newfound freedom bringing much more free time, but a lot of stress, financial and otherwise. However, now I am six months in, and I have already worked with several clients, sorted out accounting (ugh), realized it’s a really bad idea to have my work e-mail mixed with my personal ones, and I’m heading to Southern Europe for 2 months in a week.

I got a two-month consulting gig at a translation agency doing some integration work (read: software development) with their workflow system, customer portal and a popular CAT tool. Perks include being in warm and sunny Barcelona for a week and in even warmer and sunnier Bologna afterwards. I even get to have a mini-vacation in Marseille just before, courtesy of a very good friend of mine who has a flat there.

Photography

I have written a neat little gear post about three times now, but I am never satisfied with it, so here’s the short version with some links, and a longer one coming soon (or not).

In January I got an Eye-Fi Mobi card, turning my 6D into a ginourmous point-and-shoot that sends all the pictures I take to my iPhone in 20 seconds. It is perfect for JPEG shooting (way too slow for RAW work), and gave several month’s of motivation to lug my DSLR around everywhere with me again.

On my iPhone 6 Plus (yes, it’s big; but the camera, the battery and the screen real estate makes up for it, most of the time) I use the built-in Photos app for cropping picture and VSCO for editing; it handles the 22mpx files surprisingly well. Even with its limits and the occasional crashes, I have found VSCO to be by far the best photo editor on mobile, and I have tried plenty other (Afterlight, Darkroom, Enlight etc.). Hell, I bought most of the filter packs, even though usually I loathe spending money on In-app purchases.

Another permanent addition to my camera bag is the Fuji Instax Share printer, that prints 2×3″ pictures from my smartphone onto Fuji Instax Mini film. It’s expensive, the film is expensive and the quality is okay at best and I do not care about any of these, because it is fucking magic. I can take a picture on my 6D, have it on my phone, print it out, and give it to the person I took the picture of, in about 2 minutes. That is something you can not measure in money. It is also an excellent ice-breaker in a many social situations.

Last but not least, with the help of my friend Krisztián I fell in love with Fuji’s X series ILC cameras, having used an X-E1 and the 35mm f/1.4 for a few days when I was in Budapest in May. Afterwards I got myself the newer X-E2, but I quickly realized that I hate the new sensor’s colors and tones, not to mention the dreadful “plastic skin” issue on the JPEGs (google fuji plastic skin, if you are interested…), in which noise reduction goes crazy and makes you look like a wax figure. So I returned the X-E2, got myself a new-old-stock X-E1 with the kit 18-55mm f/2.8-4 lens, which is an excellent, excellent lens. I have my eyes set on the 56mm f/1.2 and the one of the ultrawide lenses, but that’s for another time. Fuji helps you to be careful with your lens purchases by making them really expensive.

The X-E1 may have a slower EVF and autofocus than the X-E2, but it makes gorgeous black and white JPEGs that are the best I have ever seen. My 6D’s JPEGs look rubbish in comparison.

Most of my pictures nowadays end up on my Facebook or Instagram accounts, so add me there, if you are interested.

Languages

By now I got to a “shitty conversational” level with Swedish, with Duolingo‘s course being a big help sorting out some of my grammar issues and expanding my vocabulary a bit. I still lack practice and construct sentences in English in my head, but it is progress. With practice, it will improve, and I am not in a hurry. Also, by now I am pretty good at understanding Swedish.

I also started learning Ukrainian (on Duolingo, of course). I have many Russian-speaking friends (most of them are from Ukraine or Latvia) and I want to be able to talk with them without a lot of Google/Yandex Translate. I also like languages, so why not.

But why Ukrainian, and not Russian, asks everyone? Because I was interested and they don’t have a Russian course on Duolingo yet, that’s why and Duolingo is pretty much the only language-learning software that keeps me motivated enough. Ukrainian is also a beautiful language (Russian is somewhat less so, in my not-so-humble opinion), and a bit easier; also, most of my Russian-speaking friends can understand and/or speak Ukrainian. Meanwhile I pick up a fair amount of Russian just by listening to them speaking. It can be hard to keep the two languages separate in my head, but at this point, it helps that I can mix them.

It is not an easy language: the grammar has similarities to Hungarian with three genders (okay, we don’t have genders in Hungarian), an excessive number of cases and conjugations, virtually no fixed word order, and euphony (but we do have all of these). Nevertheless, I really enjoy learning it.

To be continued

Eventually.

Photoshop CC + Lightroom 5 most havi 12,29 euróért

fotosop

Még pár hónapja láttam, hogy az Adobe havi tíz dollárért ad Photoshopot meg Lightroomot — azoknak, akik egyszer már megvásároltak legalább egy CS3-at. Kár, gondoltam, mert ennyi pénzért azonnal előfizettem volna, pláne, hogy gyakorlatilag csak ezt a két Adobe szoftvert használom. De ha nem kérik a pénzem, hát nem.

Ma valamiért ismét felmentem az adobe.com-ra, ahol nagyban hirdették, hogy mostmár, korlátozott akció keretében, mindenki megveheti a fenti kombinációt. Persze rájön a dologra a nemvagyamerikában adó meg az áfa, de még így 105 SEK, kábé 3600 HUF a végösszeg itt Svédben (Magyarországon pedig 12,29 EUR), amivel semmi problémám sincs, úgyhogy azonnal elő is fizettem a dolgokra.

Egy csomó más esetbe baromira zavarna havidíjat fizetni asztali szoftverért, de itt nagyon szivesen teszek kivételt, figyelembe véve, hogy egy új, dobozos Photoshop (még a CC-váltás előtt) emlékeim szerint többszáz rugó volt. A Lightroom árát még tavaly levitték tán 100 USD közelébe, szóval az még oké, de néha kell fotosopolni is dolgokat.

(A posztot az Adobe sajnos nem szponzorálta.)

Random csapongások a fotózásról (DDDDDD, akarom mondani 6D)

Megvan több, mint egy hónapja a 6D, lőttem vele úgy ezer képet, kezd valami véleményem kialakulni róla.

Az első és a legfontosabb, hogy ez egy piszokjó vas. Még mindig nehezen lépek túl azon, hogy ha nem is simán, de mondjuk okosan jól lehet fotózni ISO12800-on, sőt, ISO25600-on is, elképesztő, ahogy a szenzortechnológia fejlődik. Ha már szenzor, az is durva, hogy (középen) tényleg képes autofókuszálni nevetséges fénykörülmények között is lazán, többnyire pontosan, sokszor nagyon hasznosan jön ez.

Még mindig a hardvernél maradva, az egyik kedvenc fícsöröm a Silent Shutter, ami hozzáad kb. 200ms laget minden képhez, cserébe a rekesz hangereje kábé a harmadára csökken, emberek fotózásánál nagyon gyakran bekapcsolom.

A különböző gombok elhelyezése logikus, ami jó, és nagyrészt kézre is áll, bár azért van még mit javítani az ergonómián. Az átlagnál valamivel nagyobb kezem van, de még így is kicsit kényelmetlen egy-két gomb elérése fotózás közben — de ezt túl lehet élni. A gép ilyenirányú achilles-sarka 8-irányú d-pad, ami nehezen reagál, jó erősen meg kell nyomni, meg lehet szokni, de remélem egy jövőbeli 6D Mark II-n valami jobb lesz.

Apropó vas, a 6D súlya 770 gramm, a most rajta lévő 40mm pancake még 130 gramm, ez tíz dekával a kiló alatt van, akárhonnan nézzük, full framehez ez kábé a legkönnyebb kombó jelenleg (már a DSLR kategóriában, ugye közben jött a Sony A7(r)), és amúgy tényleg. Persze, azért ez máshonnan nézve nehéz, szokni kell, de mostanra már alig veszem észre, a következő objektívvel mondjuk biztosan nehezebb lesz majd.

Ez amúgy az első digigépem, ahol kifejezetten késztetést éreztem, hogy oké, akkor most üljünk le, és legalább pörgessük át a használati útmutatót, hátha tanul belőle az ember valamit. Sikerült is, megtudtam például, hogy lehet a vízmértéket kijelezni a keresőben, ami egyrészt hasznos, másrészt pedig azt hiszem, ez életem legdrágább vízmértéke…

Szoktam ugye mondani, én alapvetően embereket fotózok, ez most azért kibővült az éjszakai fotózással, nem kevés részben pont amiatt, amikre képes vagyok már így, kézből fotózva is, töksötétetben. Kelleni fog persze komolyabb dolgokhoz egy állvány, de már most sikerült lőnöm pár képet az éjszakai városról. Amit, mint azt hamar megtanultam, csak teljesen manuál módba érdemes, az Auto ISO ha nem hagyom, felviszi olyan magasra a fényérzékenységet, amennyire csak bírja, és úgy általában a fotózás többi aspektusát se hagyja ilyenkor már a gépre az ember. Talán csak a fehéregyensúlyt, de azt amúgyis utólag, a Lightroomban.

A Lightroom kapcsán azt figyeltem meg, hogy egyrészt még mindig piszokjó, másrészt meg 20 megapixeles RAW-oknál még az én igen gyors gépemen is kegyetlen lassú, ezzel nem lehet mit tenni, már azon kívül, hogy hozzávág az ember idővel még hardvert a problémához.

Próbálkoztam amúgy időnként a gépből kijövő JPEG-ekkel dolgozni, Photoshopban, mert például magas ISO-n a gép jobban szűri a zajt sokszor, mint én, de nem áll kézre a dolog egyáltalán, azt hiszem, túlságosan megszoktam ehhez már a Lightroomot, és annak a logikáját. Ettől még hasznos, olyan dolgokhoz, amikor az ember, nos, lefotosopol dolgokat a képről, egy belelógó szívószálat, egy zavaró táskát a háttérben, ilyesmi.

És most vissza fotózni, illetve így, fizetésnap után, gondolkozni a következő objektíven… 50, vagy 85 lesz, hogy azon belül mi, meglátom. Tudom, hogy furcsa volna a 40 után az 50, ellenben sokat nyer az ember fényerőn, és sokszor flexibilisebbnek érzem, mint a 85-öt. Az még szintén eldöntendő, hogy az 50-ből melyiket, hajlok az 1.4-re, ellenben eddig kettőt próbáltam, egynek jó volt az autofókusza, a másik viszont egészen durván, megbízhatóan rontotta a fókuszt, szóval ebből csakis olyat, amit előtte ki tudok próbálni.

(Ez a poszt megvan vagy egy hete draftban, azóta elég határozottan a 85mm felé billen a mérce, olyannyira, hogy holnap megyek a szomszéd városba venni egyet.)

Az éjszakai városi fotózáshoz pedig majd valami 35 és/vagy azalatti fókusztávú objektívet. De nem sietek sehova, szépen, apránként.

Az esküvői fotózásról

Közvetlenül azelőtt, hogy megvettem volna a 6D-t, vicces időzítés, de így jött ki, még végigfotóztam gyorsan egy esküvőt. Illetve hát, magát az esküvői szertartást pont nem, mert éppen hangosítottam, de előtte, és főleg és sokkalinkább utána lőttem képeket. Ehhez egy volt kollégától kértem kölcsön gépet, minden kép egy Nikon D200-zzal és egy 50 f/1.4-es lencsével készült, nagyrészt ISO800-on, mert mégiscsak bent voltunk, és fény az csak korlátozott mennyiségben volt elérhető, bár az időjáráshoz képest viszonylag sok volt belőle. Összesen 772 kép készült, sok óra utómunkával lett belőle 63 és még abból is lehetett volna vágni párat asszem, csak már nem volt hozzá szivem, most pedig az ifjú pár feltöltött belőle egy adagot, itten találhatóak meg.

Iszonyat jó móka volt, a jövőben több esküvőt kell fotóznom.

(az első és a harmadik kép nem az enyém, valamint az a kettő se, amin én vagyok, természetesen)

A fotózásról, megint, sokadszorra, egyáltalán nem utoljára, sőt (6D)

Hosszú a lista, soroljam?

Olympus E-1. Canon S90, filmes Contax 137MD. Minolta Hi-Matic E, aztán Canonet QL19. Mobilfotózás, Nexus S először komolyabban, aztán iPhone 4S, most meg amúgy egy céges 5S. És persze mindig viszket a kezem valami új után…

Idén December elején volt alkalmam a gyülekezetben fotózni egy Canon 5D Mark II-vel meg egy 50mm f/1.4-es objektívvel, és elképesztően élveztem a dolgot. Akkor döntöttem el, hogy oké, jó volt ez a mobilfotózós időszak, de kezdjünk el újra valami komolyon gondolkozni. Múlt hétvégén fotóztam is egy jót egy esküvőn egy kölcsönkapott Nikon D200-zzal meg egy 50mm f/1.4-ggyel, mindenközben pedig dilemmázgattam a Nikon D610 meg egy Canon 6D között, amit az döntött el, hogy pár napja a helyi használtpiacon feltűnt egy alig használt, féléves 6D váz, jelentősen olcsóbban, mintha újonnan vettem volna. Innen kicsit felgyorsultak a dolgok, de a lényeg az, hogy vasárnap délután óta boldog tulajdonosa vagyok a fentebb említett váznak és egy 40mm f/2.8 pancake objektívnek.

6D + 40mm pancake (photo by Dirk-Jan Kraan, dirkjankraan.com, original: http://www.flickr.com/photos/dirkjankraan/8003852611/ )

6D + 40mm pancake (photo by Dirk-Jan Kraan, dirkjankraan.com, original: http://www.flickr.com/photos/dirkjankraan/8003852611/ )

Most mit mondjak? Bitangjó. Vasárnap este még vissza kellett rohannom a gyülekezetbe az ottfelejtett telefontöltőmért, bosszankodtam is rendesen a dolgon, egészen addig, míg vaksötétben ISO12800-on el nem lőttem ezt a képet:

és aztán fél órán át kerestem az államat, hogy dehát éppen vaksötétben csináltam egy ilyen jóminőségű képet és te jó ég, én tudtam hogy egy ekkora szenzor, pláne egy viszonylag új képes ilyenre deháthogyezígy mekkora menőség már, na. Közben vigyorogva sétáltam a városban egy villamosmegállót továbbfotózva, a gyülekezetben pedig lefotóztam az ajtót, ami szintén jól sikerült, úgy érzem:

Persze tudom én, hogy valójában a hatalmas keresőért fizetek, azért, hogy mikor belenézek, akkor pontosan* olyan sokat látok, mintha egy filmes gépbe néznék bele, és ez hihetetlen jó érzés. A szenzortechnológia eszeveszett tempóban fejlődik, egyre magasabb ISO-k, egyre gyorsabb autofókusz még a tükörmentes gépekben is, a szép nagy kereső, az nem jár egyikhez se, meghát ilyen formában ugye nem is fog, de fejlődnek az EVF-ek is, meg a fénykereső-stílusú gépeken van kereső, bár az kicsit vegyes élmény.

(Ja, meg van digitális Leica is, de annyi pénzért lehet venni egy új autót is, meg ilyesmi.)

Dilemmáztam amúgy első objektívként a klasszikus 50mm f/1.8 és a fentebb említett pancake között, és nem bántam meg egyelőre a választást, a 40mm egy nagyon remek gyújtótávolság, még a szintén fentebb említett Canoneten szerettem meg nagyon. Persze, lehetne kicsit nagyobb fényereje, meg minden, de ilyen optikai minőséget ilyen kis méretben… le a kalappal a Canon mérnökei előtt. Az egyetlen hibája a viszonylag lassú AF.

Egyálátalán nem látom kizártnak, hogy ez is valami olyami lesz, amit megunok három-hat-tizenkét hónap alatt, és a végén eladom a cájgot és veszek helyette valami Micro 4/3-os cuccot, de mintha, mintha ez most valahogy más lenne. Meglátjuk. Most élvezem, és ez a lényeg. A következő objektívet már kinéztem (85mm f/1.8, portrézni), meg bújom a netet milyen régi m42 meg egyéb üvegeket lehet átalakítóval rárakni.

Közben hazafele a reptéri dutyfreeben egy iszonyat rendes eladó megengedett játszani az ottani objektívekkel (sőt, kihozott nekem a hátsó szobából még)… az 50mm f/1.8 szép de iszonyat műanyag (ennyi pénzért mondjuk nem lehet másból), ugyanennek az 1.4-es verziója már jelentősen komolyabbnak tűnik, de persze árban is, ettől még elfogadnám. Volt még egy 100mm f/2.8, az már talán kicsit pont sok, igazából megerősít abban hogy a következőnek a 85mm a jó fókusztáv.

Apropó szép nagy kereső, soha ne adjatok a kezembe középformátumot, mert akkor végem.

*97%-ban. Ebben kiegyezhetünk.

Felmentem a tetőre kisszerda

A munka és a szociális élet megintcsak a blogolás rovására ment, azért igyekszek most, a hosszúhétvégén pótolni, amit lehet. Itt húsvét alkalmából nem csak a hétfőt, hanem a pénteket is megkapjuk munkaszüneti napnak, sőt, szokás hogy csütörtökön már csak fél napot dolgoznak az embek.

Kezdetnek megmutatom ezt a videót, amit szerdán lőttem. Felmentem tetőre a cégnél, egyszerűen gyönyörű ott fent, és körbejárkáltam egy kicsit. Lesznek majd képek is.

Igen, fúj a szél a mikrofonba és helyenként helyenként belelóg az ujjam a képbe, de ennek ellenére szerintem van benne élvezhető tartalom.

Ez pedig egy panorámakép, amit szintén ott lőttem (kattra nagyobb, érdemes, mert, nos, kicsiben túl kicsi):

2013-03-27 12.57.29

Az fotózásrul

Az a legjobb fényképezőgép, ami éppen nálad van, mondja az ezeréves közhely, és ezt módosítanám arra, hogy az, ami a kezedben van: a legelső naptól kezdve a telefonommal fotóztam, mikor megérkeztem Svédországba. Ez nem változott azóta sem: az S90-emet kb. ötször használtam az elmúlt két hónapban, leginkább akkor, amikor kellett valami igazán jó minőségű kép valamiről. A filmes Canonetemmel egy darab képet nem lőttem. A Nexus S-sel azonban fotózgattam folyamatosan, és az egyik ok, ami miatt aztán ájfónt vettem, a kamerája volt: mint azt már korábban leírtam, egyszerűen tényleg elképesztően jó képeket csinál önmagához képest, a mobilfotózással már eljutottunk a 20-30 rugós kompakt gépek minőségéig sok szempontból, sőt, bizonyos szempontból még jobb is náluk.

Amióta megvan az ájfón, több, mint 400 képet lőttem vele, ha ebből kivonom a mindenféle duplikátumokat, teszteket, akármiket, még akkor is 200 felett vagyok, mindez egy hónap alatt. Nem tudom, mikor fotóztam utoljára ennyit. Miután végigzongoráztam a különböző fotós appokat, öt maradt meg aktív használatban:

– A beépített Camera.app, általában amikor gyorsan kell valamit fotózni
– A Camera+, aminek a legjobb fícsörje, hogy külön beállíthatod a fókuszpontot és azt, hogy honnan mérje a fényt, ez néha muszáj, néha meg csak jó játék
– A Hueless, fekete-fehér fotózáshoz
– Az Instagram, megosztásra, meg a négyzetes fotózásra (lsd. lentebb)
– És a SnapSeed, gyorsabb szerkesztésekre.

Az Instagramot több okból szerettem meg nagyon: ebből az egyik az 1:1-es képarány. Arra jöttem rá, hogy én az olyan fotózásban, amikor nem emberek fotózok, a szimmetriát, illetve a mintákat keresem főleg, és ez a képarány különösen jó erre. A másik természetesen a dolog szociális aspektusa.

Kelttel beszélgettünk többször arról, hogy tulajdonképpen miért is fotózunk? Én (nem olyan hosszas) gondolkozással arra jutottam, hogy elsősorban azért, hogy megosszak dolgokat másokkal. Nem mintha ezt olyan nehéz lenne észrevenni, a fotóimat évek óta feltöltöm a facebookba, a mobilos képek is mennek a szociálismédiába, satöbbi. Ez alapjába véve határozza meg azt is, hogy mit és hogy fotózok: mindent, amit megosztásra érdemesnek találok. És ebben belecsúszik az is hogy egy fotóművészeti szempontból rossz képet is megosztok alkalomadtán, ha van annak valamiféle kommunikációs értéke.

Ettől függetlenül egyáltalán nem tettem le arról, hogy jó képeket csináljak, erre továbbra is törekszem, bár egy ideje sokkal nehezebb, mert én alapvetően embereket szeretek leginkább fotózni, és arra most éppen ritkán van alkalmam és technikám. De legalább fejlődik más dolgok fényképezésében. Ami biztos, hogy bizonyos határokat megszabtam magamnak: effektezni nem effektezek, kereteket egyelőre nem használok, és az Instagram “rakj rá +50 kontrasztot” gombját összesen, ha háromszor nyomtam meg az elmúlt két hónapban.

A fotózásban egyébként nálam az újdonság varázsa is jelentős motiválóerő: az új kamera új játék, és pár hétig az átlagosnál sokkal gyakrabban fotózok ebben az időszakban. Az ájfónnál is tudom, hogy előbb-utóbb elfogy majd ez, és akkor valószínű egy ideig kevesebb képet fogok lőni — ez talán már most elkezdődött. Viszont azt megfigyeltem, még az S90-emmel kapcsolatban anno, hogy az újdonság varázsa utáni mélyrepülés után beáll a dolog egy szintre. Erősen valószínű tehát, hogy idén az ájfónnal fogok fotózni az esetek túlnyomó többségében, csak a frekvencia fog ingadozni kicsit.

Ez volt az elmélet és a duma, ma végigfotóztam a céges påsklunchot, majd felmentem a tetőre és csináltam ott is egy csomó képet (gyönyörű a kilátás) meg egy videót, de ezt majd egy másik posztban, hamarosan.