Tag Archives: könyv

R.I.P. Osaka

Reggel még olvastam rajta a villamoson. Aztán mikor koradélután újra be akartam kapcsolni a Kindle-t, akkor nem történt semmi. Újra elhúzom a bekapcsológombot, semmi. Kikeresem, hogy lehet újraindítani, bekapcsológomb 20 másodpercig, oké. Újraindul, könyvet kiválaszt, lapoz… megfagy. Újraindít, másik könyv, lapoz, lapoz, home gomb… megfagy. Újraindít, megfagy. Újraindít, megfagy.

Újraindít, közben USB-re feldug, na, ott a Kindle, összes könyvet letöröl, egyet visszarak tesztnek, lehúz, megfagy utána nem sokkal. Újraindít, megfagy.

Amazont felhív, hangminőség borzalmas, lebetűzöm az emailcímem egyszer, kétszer, na megvan, egyéb azonosítások megvan, előadom a sztorit, azért végigvezet mégegy újraindításon, megfagy, oké, akkor most átirányit egy Kindle Specialisthoz, tartasam a vonalat, halk zene, vonal megszakad.

Amazont felhív másodszorra, hangminőség továbbra se javult, bár az ügyintéző rendesebb, lediktálom az emailcímem egyszer, kétszer, háromszor, na, megvan, egyéb azonosítások, oké, sztorit mégegyszer előad, oké, megyek a Kindle Specialisthoz. Halk zene, jön a specialista, nekis előadom a sztorit, megegyezünk abban hogy két órát töltöm, utána Factory Reset, és utána meglátjuk.

Majdnem két órát töltöm, közben kifagy párszor, de hagyom, hadd töltsön, lehúzom, menü, lefagy még a Factory Reset előtt.

Na, akkor mostmár nem telefonálunk, próbáljuk a csetet, cset kapcsolódik, a sztorit sokadszorra adom elő, mostmár hozzátéve hogyhát két óra töltés után is lefagyott amint lehúztam, még a Factory Resetig se jutottam, oké, akkor küldjük a cseredarabot, a régit meg küldjem vissza 30 napon belül, de ha véletlenül nem küldeném, akkor ejnye lesz, és levonják a csere árát a kártyámról, úgyhogy ezért most megerősítenék a kártyámat, mondom oké, egy pillanat, merthogy a dombornyomottat éppen cserélik — már két helyen volt megrepedve, úgy éreztem, ideje –, hozzáadom a netkártyámat, hozzárendelem az albim címéhez, oké, próbálja.

I’m sorry we are unable to authorized your card as a collateral can we use a different card?

Netbankba felmegy, hopsz nincs pénz rajta, így nem fogják tudni levonni azt az egy dollárt ellenőrzésnek, pénzt rárak, egy egész kindle árát, biztos ami, hátha rögtön azt vonják le ellenőrzésnek. Mondom az ügyintézőnek, na most próbálja.

I’m sorry your bank is still not providing us an authorization to use the card as a collateral, can we use a different card?

Cibet felhív, ők csak a legelső, sikertelen tranzakciókisérletet látják, más azóta az ő oldalukon nem történt. Mondom az Amazonos csajnak, próbálja újra.

I’m sorry, your bank is still not…

Kezdek dühös lenni, felmegyek Amazonra, kiválasztok egy könyvet a wishlistemről, megveszem, mondom az ügyintézőnek, hogy tessék, most vettem vele nálatok, megkaptam az smst róla, ott a netbankba zárolva, de az Amazonos csaj szerint azt a másik kártyával vettem, mondom az lehetetetlen, mert épp nem működik. De neki továbbra se megy a netkártyán a collateral, utolsó kisérletnek ekkor bevillan, hogy mi van ha a kártyát másik címhez rendelem hozzá az Amazon rendszerén belül, hátha valami bug van a rendszerükben.

I’m really sorry for the delay. I have processed the replacement. I have also sent you an email confirmation along with the return mailing label.

Így állunk most, természetesen rendesek, küldjem vissza a rosszat UPS-sel, követve, biztosítva, nem számít, mennyi, kifizetik a visszaküldés árát, az új pedig ma vagy holnap fel lesz adva.

Függöny.

Olvasónapló, harmadik rész: póker, Bábel tornya, és egy kis altertöri

Még a tavalyi Kaláka Fesztiválon kaptunk rá az Only Connect nevű, elég elvetemült brit kvízshowra, aminek a műsorvezetőnője, akiről hosszas bekezdésekben lehetne rajongani, Victoria Coren írt pár könyvet is. Többek között egy részben önéletrajzit a pókerről és a pókeres karrierjéről, For Richer, For Poorer néven. Nem tudom jó szívvel ajánlani mindenkinek, ha nem érdekel egyébként a póker, nem biztos, hogy élvezni fogod, viszont akit érdekel a játék (pl. én) vagy épp aktívan űzi, az jó eséllyel élvezi fogja, mert nagyon jól ír.

Elolvastam Ted Chiang pár novelláját is, ebből a Tower of Babylont emelném ki, avagy mi lett volna, ha megépül a Bábel tornya? Mi van, ha eljutsz a tetejére? Érdekes, nekem tetszett.

Szintén novella a The Silent Judge (David W. Lantrum), az Alt Hist, Issue 1-ból: Hasfelmetsző Jack altertöris változata, egyszer érdemes elolvasni, egészen kellemes, talán csak a befejezés lett kicsit lapos.

(Középső kép Artur Villarrubia, CC BY-SA. folytatjuk.)

Olvasónapló, második rész: drágakövek, pónik, vámpírok

Valójában tehetnék valami rendszert ezekbe a posztokba, mert most szimplán időrendben visszafele megyek, de a mostani három könyv/novella annyira különbözik és annyira nem tudom máshoz kötni, szóval mindegy.

Megvettem a Build Awesome Command-Line Applications in Ruby c. könyvet a PragProgtól, leginkább hogy demonstráljak nekik egy bugot a internetes boltjukban, plusz meg érdekelt, és éppen a munkámba vág. Még nem olvastam végig, csak belenéztem, de az alapján jónak tűnik.

Olvasgattam novellákat az SFmag antológiájából. Kiemelni hirtelen Kij Johnson Ponies c. novelláját tudnám, amiről a mai napig nem tudom eldönteni, hogy tulajdonképpen tetszett-e. Másoktól eddig csak szélsőséges véleményeket olvastam, vagy nagyon tetszett nekik, vagy legszivesebben a sarokba vágták volna a Kindle-jüket. Én hajlok arra, hogy inkább nem jó, minthogy igen, kicsit túlzottan erőlteti a metafórákat, de mindenképpen eredeti, plusz alig pár oldal, szóval elolvasni mindeképp érdemes.

(Csalok, a novellát valójában máskor és máshol olvastam, de benne van az antológiába, és tényleg olvasgattam novellákat az antológiából, és egyébként is érdemes megnézni az antológiát, úgyhogy.)

Végezetül Kelt linkelte napi ingyenes Amazon könyvként a vámpíros-romantikus-karácsonyi (!) The Bite Before Christmast, nagyjából akkor, mikor a novemberi, TPR (Tini Paranormális Románc) SFMeetupot szerveztük. Poénból töltöttem le, három hosszabb novella van benne, az elsőbe kezdtem bele, és meglepő módon nem olyan rossz, mint azt az ember gondolná. A 3K 11. adásában van róla bővebben szó.

(folytatjuk.)

Olvasónapló, első rész

Amióta megvettem a Kindle-t, újra olvasok, mondjuk nem annyit, amennyit szeretnék, ennek leginkább az az oka, hogy otthon nem tudok olvasni, csak útközben. Ezt most éppen az ADHD-ra fogom, mindenesetre ha választanom kell, hogy a gép elött ülök és játszok-sorozatokatnézek-internetezek-akármi, vagy olvasok, akkor sajnos mindig az első nyer a fejemben, de útközben, mikor ezt nem nagyon tudom csinálni, akkor ez a probléma sokkal kevesebbet jelentkezik, bár ugye azért ott az okostelefon a zsebben. Szóval lassan, de biztosan, ennek persze az az eredménye, hogy a Kindle-re embertelen mennyiségű olvasatlan könyv van feltöltve, de van pár kivétel, amit már elolvastam (vagy jelentősebben belekezdtem), úgyhogy kezdjünk is bele.

(Diszklémer: recenziók írására teljesen alkalmatlan vagyok, és egy könyvről rendszerint az lesz a véleményem, hogy . Esetleg, hogy nagyon jó, és ezenfelül jellemzően linkelni fogok mások kritikáihoz. Azokat, amik nem tetszettek, a legtöbbször szimplán nem fogom megemlíteni, főleg, mert azokat általában elég gyorsan abbahagyom. Ez van.)

Karácsonyra hugoméktól egy tízfontos utalványt kaptam a Waterstonesba, ez egy kiváló ajándék volt, rögtön el is vertem a sarki boltban Naugton könyvére, amit Kelt ajánlott még pár hónapja. Kiolvastam a hazafeleúton, és nagyon kellemes olvasmány volt, bővebb kritika a 3K legutóbbi adásában van róla, illetve a kapcsolódó videót is érdemes megnézni, kedvcsinálónak.

A Kindle-ön jelenleg a Jalan Jalant, Ervin tíz évvel ezelötti útinaplóját olvasom és borzasztóan élvezem. Mindenki azonnal rohanjon a weboldalra és töltse le, ott van minden szükséges formátumban DRM-mentesen. A könyv donationware, ergo ha tetszik, vedd meg, és tényleg vegyétek meg, mert igen jó. Pár idézetet feltettem belőle az erre tartott oldalamra. A könyv legnagyobb értéke a személyes, őszinte hangvitel: az elején még fel-felszisszentem, hogy lehet, hogy kellett volna egy szerkesztő, de azzal biztos, veszett volna az autenikusságából. Kritika szintén van róla ebben a 3K adásban.

Belekezdtem továbbá Michael Lewis világkörüli pénzügyi katasztrófaturizmusáról szóló könyvébe, ami egyébként a létező Vanity Faires írásait gyűjti össze, Izlandról, Görögországról, Írországról, Németországról és Kaliforniáról, ezek egyenként is megtalálhatóak egyébként az interneten, lásd a linkeket. Lewis egészen biztosan az egyik legjobb magaziníró mostanában.

(folytatjuk.)

Százegynéhány kultúrsokk (Ti! Magyarok, feketeszemmel)

Az egész ezzel a tumbliposzttal kezdődött:

Van Toddal egy közös barátunk, így ma este megint összefutottunk tök véletlenül és hihetetlen hogy még mindig változatlan rajongással beszél a magyarokról és Budapestről. A könyvét sosem olvastam, de az online könyvesportálok összefoglalói alapján már akkoriban is rajongással írt rólunk. Most pedig szerinte az utóbbi években rohamosan lett ez itt egyre jobb hely. Ritkán jár haza Kaliforniába de olyankor rövid időn belül újra urrá lesz rajta az a megszokott, mindenkit elnehezítő és folyton jelenlévő félelem amitől megszállottként menekül vissza Magyarországra. Az ottani hírekben teljesen szélsőséges mennyiségben zúdítják a lakosságra, hogy mennyi bűncselekmény történik a közvetlen környezetükben. De utálattal gondol az olyan apróságokra, hogy leteszi a pincér a számlát és addig sertepertél az asztalod körül míg az utolsó falatot még a szádban forgatva el nem húzol a picsába. Pesten imád sokáig, hosszan étteremben ülni, hátradőlni és addig élvezni a vendégszeretet ameddig neki jólesik. Mesélt a fekete nagyapja disznósajtjáról ami pont olyan mint a magyaroké és hogy imádta tormával enni. Persze furcsának találja, hogy a magyarok akik külföldre mennek miért jönnek mindig vissza azok után hogy mindent felégetnek és utálkoznak a hazájukról – lazachoz hasonlít minket aki szeret árral szemben úszni és közben anyázni – persze azt nem tudjuk, hogy a lazacok anyáznak-e. Nem tud elég hálás lenni a NonStop üzletekért, hogy éjszaka sétálhat haza akár egy sörrel a kezében és semmitől sem kell tartania sőt egyre gyakrabban érez az utcán fű szagot. Hogy nevetséges összeg egy kényelmes otthont bérelni és szűkösebb anyagi helyzetekben is fenntartható az élet mert akár barátoktól is kérhetsz kölcsön, de a lakást sosem bukod el mert nem nagy összeg. Amerikában ha bérelsz és kiesel a keresők köréből azonnal földönfutó vagy. Sajnálkozik, hogy a hazájában láthatóan csökken az életszínvonal, illetve a szegények tömege egyre nagyobb és ő is említette, hogy most nő fel egy generáció ott amelynek tagjai az usa történetében először szegényebbek mint a szüleik. Ezek nem tudom mennyire megalapozott megfigyelések de azt mondja minden szarunkkal egyben mi itt sokkal de sokkal szabadabb és menőbb hely vagyunk. Nem tud náciveszélyről sem, de majd egyszer valaki hátha figyelmezteti erre, ő addig is kicsattan az örömtől hogy ilyen helyen élhet.

Futottam egy gyors kört az interneten, hol lehetne beszerezni az említett könyvet, és mivel nem találtam semmit, maradt a B terv: írtam Toddnak Facebookon, hol lehetne valahogy ezt mégiscsak, akár papíron, akár elektronikusan. Másnap válaszban jött egy PDF…

Todd 91′-ben jött Magyarországra, hogy nyisson egy kávézót. Persze ebből nem lett semmi, ellenben angoltanár lett, zenekarokat csinált, és közben nagyon megszeretett minket. Bármikor megeszik pár kolbászt, mustárral, kenyér nélkül, átélte, hogy Erdélyben járni egyedi élmény, mert már délben hullarészeg lehet az ember a sok pálinkától (aminek nem lehet ugye nemet mondani), a daszósza dzsijórdzsi az valójában Dózsa György, és többet nem is lövök el.

A könyv nem hosszú, 132 oldal, benne százegynéhány megfigyelés a magyarokról, de sokkalinkább: sok kicsi kultúrsokk. Furcsa ezt a másik oldalrol olvasni, mert olyan könyv-blog-cikksorozat, ami arról szól, hogy elmentem külföldiába, és ez ebben és ebben jó-más-furcsa, olyanból dunát tudunk rekeszteni. Itt viszont tizenpárév megfigyelése van kicsit véletlenszerűen, néha csapongva, de szórakoztatóan, és ami mégjobb: teljesen őszintén leírva, rólunk, magyarokról, amerikai szemmel.

(A könyvről bővebb információ itt található.)

Szamoljuk a napokat

Az Alexandra ONLINE a következő termékek megrendelését regisztrálta:

*Budapest romokban
Kondor Vilmos

Sorozat:
Kiadó: Agave Könyvek
EAN: 9786155049378
ISBN: 6155049378
ISSN:
*** Előrendelt 1 példány  2 384,- Ft   =  2 384,- Ft

Es akkor mostantol szamoljuk a napokat.

Kondor Vilmos: Budapest romokban

1946 emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével, nagy erőkkel nyomozni kezd. Gordon Zsigmond közelről igyekszik követni az eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis van egy közös vonásuk: bűnös módon szerzett pénzük szőrén-szálán eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy fiatal amerikai katona szegődik társául.