Tag Archives: random

Közérdekű közlemény: Service Order, avagy a hálózati kapcsolatok prioritása

Mivel most szívom meg többedszerre ezzel, leírom, hátha segít valaki másnak is. Szóval, adott az a helyzet, amikor az embernek egynél több hálózati kapcsolata aktív: egyszerre van fent céges hálózaton wifivel meg kábellel, esetleg bekapcsolva hagyta az ájfónján a Personal Hotspotot és bedugta szinkronizálni, vagy éppen 3G/4G-ről internetezik, és felkapcsolódik a céges VPN-re.

Oké, de ilyenkor mi kap prioritást? Az, ami feljebb van a listán. Milyen listán?

Windows 7 alatt is, meg OSX alatt is jól el van rejtve ez. Az előbbi alatt az itt található leírást kell követni a megfelelő ablak eléréséig, míg OSX alatt a System Preferences – Network – fogaskerék ikon baloldalt lent – Set Service order… menüpont alatt lehet beállítani a megfelelő sorrendet. Ezzel elkerülhető az, amibe például legutóbb futottam, hogy a céges VPN-re kapcsolódva 3G/4G-ről hirtelen elment az internetem, mert magasabb volt a prioritása a kapcsolatnak, míg wifin ez nem jött elő, mert azt még régebben a megfelelő helyre ráncigáltam az említett listán…

Az fotózásrul

Az a legjobb fényképezőgép, ami éppen nálad van, mondja az ezeréves közhely, és ezt módosítanám arra, hogy az, ami a kezedben van: a legelső naptól kezdve a telefonommal fotóztam, mikor megérkeztem Svédországba. Ez nem változott azóta sem: az S90-emet kb. ötször használtam az elmúlt két hónapban, leginkább akkor, amikor kellett valami igazán jó minőségű kép valamiről. A filmes Canonetemmel egy darab képet nem lőttem. A Nexus S-sel azonban fotózgattam folyamatosan, és az egyik ok, ami miatt aztán ájfónt vettem, a kamerája volt: mint azt már korábban leírtam, egyszerűen tényleg elképesztően jó képeket csinál önmagához képest, a mobilfotózással már eljutottunk a 20-30 rugós kompakt gépek minőségéig sok szempontból, sőt, bizonyos szempontból még jobb is náluk.

Amióta megvan az ájfón, több, mint 400 képet lőttem vele, ha ebből kivonom a mindenféle duplikátumokat, teszteket, akármiket, még akkor is 200 felett vagyok, mindez egy hónap alatt. Nem tudom, mikor fotóztam utoljára ennyit. Miután végigzongoráztam a különböző fotós appokat, öt maradt meg aktív használatban:

– A beépített Camera.app, általában amikor gyorsan kell valamit fotózni
– A Camera+, aminek a legjobb fícsörje, hogy külön beállíthatod a fókuszpontot és azt, hogy honnan mérje a fényt, ez néha muszáj, néha meg csak jó játék
– A Hueless, fekete-fehér fotózáshoz
– Az Instagram, megosztásra, meg a négyzetes fotózásra (lsd. lentebb)
– És a SnapSeed, gyorsabb szerkesztésekre.

Az Instagramot több okból szerettem meg nagyon: ebből az egyik az 1:1-es képarány. Arra jöttem rá, hogy én az olyan fotózásban, amikor nem emberek fotózok, a szimmetriát, illetve a mintákat keresem főleg, és ez a képarány különösen jó erre. A másik természetesen a dolog szociális aspektusa.

Kelttel beszélgettünk többször arról, hogy tulajdonképpen miért is fotózunk? Én (nem olyan hosszas) gondolkozással arra jutottam, hogy elsősorban azért, hogy megosszak dolgokat másokkal. Nem mintha ezt olyan nehéz lenne észrevenni, a fotóimat évek óta feltöltöm a facebookba, a mobilos képek is mennek a szociálismédiába, satöbbi. Ez alapjába véve határozza meg azt is, hogy mit és hogy fotózok: mindent, amit megosztásra érdemesnek találok. És ebben belecsúszik az is hogy egy fotóművészeti szempontból rossz képet is megosztok alkalomadtán, ha van annak valamiféle kommunikációs értéke.

Ettől függetlenül egyáltalán nem tettem le arról, hogy jó képeket csináljak, erre továbbra is törekszem, bár egy ideje sokkal nehezebb, mert én alapvetően embereket szeretek leginkább fotózni, és arra most éppen ritkán van alkalmam és technikám. De legalább fejlődik más dolgok fényképezésében. Ami biztos, hogy bizonyos határokat megszabtam magamnak: effektezni nem effektezek, kereteket egyelőre nem használok, és az Instagram “rakj rá +50 kontrasztot” gombját összesen, ha háromszor nyomtam meg az elmúlt két hónapban.

A fotózásban egyébként nálam az újdonság varázsa is jelentős motiválóerő: az új kamera új játék, és pár hétig az átlagosnál sokkal gyakrabban fotózok ebben az időszakban. Az ájfónnál is tudom, hogy előbb-utóbb elfogy majd ez, és akkor valószínű egy ideig kevesebb képet fogok lőni — ez talán már most elkezdődött. Viszont azt megfigyeltem, még az S90-emmel kapcsolatban anno, hogy az újdonság varázsa utáni mélyrepülés után beáll a dolog egy szintre. Erősen valószínű tehát, hogy idén az ájfónnal fogok fotózni az esetek túlnyomó többségében, csak a frekvencia fog ingadozni kicsit.

Ez volt az elmélet és a duma, ma végigfotóztam a céges påsklunchot, majd felmentem a tetőre és csináltam ott is egy csomó képet (gyönyörű a kilátás) meg egy videót, de ezt majd egy másik posztban, hamarosan.

Ez itt nem a reklám helye (najó, egy kicsit): akciós a YNAB

Ma reggel jött szembe twitteren — köszi kisPocok –, hogy akciós a Steamen a YNAB, a kedvenc költségvetés-programom. Több, mint fél éve használom, és nekem, aki egészen pocsékul tud bánni néha a pénzével, iszonyat bevált, egyszerűen működik, ellentétben az előtte próbált saját és egyéb excel vagy Google Spreadsheets-alapú módszerekkel. Pláne úgy, hogy van ájfón/android app hozzá, amivel azonnal be lehet útközben ütni a programba a vásárlásokat, én nagyon rászoktam erre. Szóval még nyolc és fél óráig a 60 dolláros / 50 eurós ár helyett potom 17 euróért lehet megvenni. Igen, ez egy asztali flash app, de tegyük félre az előitéleteinket, mert tényleg jó.

Van hozzá egyébként egy négylépéses filozófia is, amit egyáltalán nem kötelező követni, ellenben nem tartalmaz hülyeségeket, érdemes elolvasni a weboldalukon.

(A Steamről vásárolt verzió sajnos hozzá van kötve a rendszehez, ergo elindítja a Steamet a YNAB inditásához, ami szoftver esetében teljesen nonszensz. Szerencsére miután fizettünk, kapunk egy rendes szériaszámot, és ha utána letöltjük a webről a ‘sima’ verziót, abba csak beütjük a kódot és megy.)

((Disclosure: ezért a posztért nem kaptam egy fillért se a szoftver készítőitől, vagy ilyesmi. Pedig.))

15 percem van, utána meg kell nyomnom a publish gombot,

ez a szabály, és hát miért is ne, 15 percem azért még van.

Tegnap egy rendkívül érdekes interjút hallgattam elalváshoz Kottkéval, érdemes meghallgatni. A weboldal maga nagyon közel áll hozzám, mert az én szememben a linkblogok csúcsa: általában tényleg a legminőségibb kontent van ott megosztva, kíválóan válogatva, és megfelelő mennyiségben, szóval nem napi soktíz post mint pl. a Boing Boing ahol fájdalmasan rossz a zaj-kontent arány. Ez utóbbiról való leiratkozást már többször megfontoltam-megtettem, csak aztán valahogy mindig visszatértem, mert csak ott van néha a kontent a zaj között, és amikor ott van, akkor viszont nagyon jó.

Apropó olvasmányok, sokat gondolkoztam az utóbbi időben, hogy mit lehetne kezdeni azzal a ténnyel, hogy éppen 578 feedem van a readerben és ez már egy kicsit, hogyismondjam, sok. A legújabb őrültnek tűnő ötletem, hogy számvetést készítek róluk úgy, hogy szépen kiblogolom őket, link meg egy-két sor leírás, sziasztok, Tamás vagyok, 6 éve RSS függő, ezeket olvasom. Amúgy ugyanabban a szindrómában szenvedek a feedekkel, mint a zenével, vagy az ekönyvekkel, képtelen vagyok törölni őket (leiratkozni róluk, whatever). A zenénél és az ekönyvnél speciel ez már jött hasznosan, mikor eszembe jut egy utoljára három éve hallgatott együttes, akkor egyszerűbb kikeresni a külsőwinchi ~300 gigás zenemappájából, mint vadászni újra egy torrentet, főleg, hogy sokszor már nincs is.

Itt most felkiálthatnak emberek, hogy dehát Spotify, dehát Deezer! A cloudzenei szolgáltatásokkal eddig nem sokat törődtem, de az utóbbi pár hétben részben kényszerből átraktam a teljes zenemappám az archiválós külső winchimre, és a Deezerből hallgatok zenét. Nem éppen ideális, pláne hogy undorítóan sok dolog van geobanolva, lehet, hogy Spotify lesz ebből, annak van pl. asztali kliense. Vagy esetleg egy nagyobb SSD, ami így vagy úgy, de be fog figyelni mostmár, képtelenség egyszerűen 120 gigán elférni, a sebességből viszont nem adok, az SSD örökre elront.

Zárójel, nemtudományos tesztem alapján, amiben a iTunes top25 trackjeim elérhetőségét néztem meg a fent említett két szolgáltatásban, az jött ki, amire amúgy számítottam: a relatív populáris és relatív nyugati zene meglesz, a többi nem, szóval a 25 dalból 17-et talált meg, a maradék az japán, koreai, vagy bár amerikai, de kevésbé ismert zene volt. Szóval a lokális libraryt sehogy nem ússza meg az ember.

Munkaügyben próbanapokon vagyok éppen az egyik helyen, és kedden repülök Svédországba megnézni mi is az a másik állás pontosan, sőt, közben befigyelt egy harmadik is, izgalmas lesz, mindenesetre jövő csütörtökön legkésőbb valószínű minden eldől.

The rules are the rules, lejárt az időm.

P.S. a szabályokat meg néha megszegjük, mert most jutott eszembe, hogy van a Freebook Sifter — lelkes emberek fésülik végig naponta az Amazont ingyenkönyvekért kutatva, és nem, nem csak 200 éves klasszikusok vannak, hanem például a Scifi kategóriát megérdemelten vezeti a Wool, ami egy zseniális posztapokaliptikus novellasorozat. Csak az első részt olvastam, zseniálisan van megírva, ugyanakkor nagyon nyomasztó, az elolvasása több óráig mély depresszióba taszított, alig bírtam magamat visszahozni az életigenlő szintre, ez egyébként engem is meglepett, ritka az ilyen. Szóval a maradék részek elolvasását már mellőztem. De akinek ez a csésze teája, az ne habozzon, mert tényleg bitangjó.

Hasznos OSX-es cuccok: Moom

Mindenképp írni szeretnék pár sort a mostani kedvenc OSX-es segédprogramomról, a Moomról, meggyőződésem, hogy mostanság ez az egyik legjobb dolog a szeletelt kenyér óta.

A megoldandó probléma abból adódik, hogy én anno lelkes Turulcsirip (R.I.P) felhasználó voltam. Sőt, nagyon hamar rákattantam a Csiripróka nevű Firefox-addonra, ami berakta a sidebarba a ‘csiripet, ezzel pedig megvalósult a tökéletes river of news életérzés, én mélyen hiszem, hogy a twitter alapvetően így fogyasztható a legjobban. Pörög szépen oldalt a timeline, nem kell görgetni, nem kell más ablakra váltani, nem kér enni, na.

Aztán én is áttértem Chromera, a csirip meg már amúgy is egyre többet köhögött, mígnem (előszőr az irodába) újra OSX-es lettem, és felfedeztem a Tweetiet, amit azóta megvett a Twitter és átkeresztelt nagyon kreatív módon Twitter for Macre (sőt, most nézem, már csak szimplán Twitter). Az ebben lévő legnagyobb fícsör pedig az említett river of news mód, amit itt Live Streamnek hívnak. Úgyhogy nagyon hamar rászoktam arra, hogy beraktam a képernyő egyik szélére, és újra pörögtek a tweetek a képernyőmön, ahogy kell.

Az ablakjaimat meg mindig úgy rendeztem, hogy ne takarják el, ez viszont azzal járt, hogy folyton kézzel kellett átméreteznem cca. 1024 szélesre a dolgokat (a maradék 256 pixel maradt a Twitternek). Majd nemrég ráakadtam a Moomra, ami ezt a problémát oldja meg tökéletesen.

A program — többek között — lehetővé teszi azt, hogy feloszd a képernyődet egy n×m-es rácsra, majd beállíthatsz globális billkombókat az ablakok megfelelő helyezésére. Így mostmár nem kell kézzel méretezgetnem a dolgokat, hanem ^⌥⌘←, és a probléma megoldva.

R.I.P. Osaka

Reggel még olvastam rajta a villamoson. Aztán mikor koradélután újra be akartam kapcsolni a Kindle-t, akkor nem történt semmi. Újra elhúzom a bekapcsológombot, semmi. Kikeresem, hogy lehet újraindítani, bekapcsológomb 20 másodpercig, oké. Újraindul, könyvet kiválaszt, lapoz… megfagy. Újraindít, másik könyv, lapoz, lapoz, home gomb… megfagy. Újraindít, megfagy. Újraindít, megfagy.

Újraindít, közben USB-re feldug, na, ott a Kindle, összes könyvet letöröl, egyet visszarak tesztnek, lehúz, megfagy utána nem sokkal. Újraindít, megfagy.

Amazont felhív, hangminőség borzalmas, lebetűzöm az emailcímem egyszer, kétszer, na megvan, egyéb azonosítások megvan, előadom a sztorit, azért végigvezet mégegy újraindításon, megfagy, oké, akkor most átirányit egy Kindle Specialisthoz, tartasam a vonalat, halk zene, vonal megszakad.

Amazont felhív másodszorra, hangminőség továbbra se javult, bár az ügyintéző rendesebb, lediktálom az emailcímem egyszer, kétszer, háromszor, na, megvan, egyéb azonosítások, oké, sztorit mégegyszer előad, oké, megyek a Kindle Specialisthoz. Halk zene, jön a specialista, nekis előadom a sztorit, megegyezünk abban hogy két órát töltöm, utána Factory Reset, és utána meglátjuk.

Majdnem két órát töltöm, közben kifagy párszor, de hagyom, hadd töltsön, lehúzom, menü, lefagy még a Factory Reset előtt.

Na, akkor mostmár nem telefonálunk, próbáljuk a csetet, cset kapcsolódik, a sztorit sokadszorra adom elő, mostmár hozzátéve hogyhát két óra töltés után is lefagyott amint lehúztam, még a Factory Resetig se jutottam, oké, akkor küldjük a cseredarabot, a régit meg küldjem vissza 30 napon belül, de ha véletlenül nem küldeném, akkor ejnye lesz, és levonják a csere árát a kártyámról, úgyhogy ezért most megerősítenék a kártyámat, mondom oké, egy pillanat, merthogy a dombornyomottat éppen cserélik — már két helyen volt megrepedve, úgy éreztem, ideje –, hozzáadom a netkártyámat, hozzárendelem az albim címéhez, oké, próbálja.

I’m sorry we are unable to authorized your card as a collateral can we use a different card?

Netbankba felmegy, hopsz nincs pénz rajta, így nem fogják tudni levonni azt az egy dollárt ellenőrzésnek, pénzt rárak, egy egész kindle árát, biztos ami, hátha rögtön azt vonják le ellenőrzésnek. Mondom az ügyintézőnek, na most próbálja.

I’m sorry your bank is still not providing us an authorization to use the card as a collateral, can we use a different card?

Cibet felhív, ők csak a legelső, sikertelen tranzakciókisérletet látják, más azóta az ő oldalukon nem történt. Mondom az Amazonos csajnak, próbálja újra.

I’m sorry, your bank is still not…

Kezdek dühös lenni, felmegyek Amazonra, kiválasztok egy könyvet a wishlistemről, megveszem, mondom az ügyintézőnek, hogy tessék, most vettem vele nálatok, megkaptam az smst róla, ott a netbankba zárolva, de az Amazonos csaj szerint azt a másik kártyával vettem, mondom az lehetetetlen, mert épp nem működik. De neki továbbra se megy a netkártyán a collateral, utolsó kisérletnek ekkor bevillan, hogy mi van ha a kártyát másik címhez rendelem hozzá az Amazon rendszerén belül, hátha valami bug van a rendszerükben.

I’m really sorry for the delay. I have processed the replacement. I have also sent you an email confirmation along with the return mailing label.

Így állunk most, természetesen rendesek, küldjem vissza a rosszat UPS-sel, követve, biztosítva, nem számít, mennyi, kifizetik a visszaküldés árát, az új pedig ma vagy holnap fel lesz adva.

Függöny.