Tag Archives: windows

Közérdekű közlemény: Service Order, avagy a hálózati kapcsolatok prioritása

Mivel most szívom meg többedszerre ezzel, leírom, hátha segít valaki másnak is. Szóval, adott az a helyzet, amikor az embernek egynél több hálózati kapcsolata aktív: egyszerre van fent céges hálózaton wifivel meg kábellel, esetleg bekapcsolva hagyta az ájfónján a Personal Hotspotot és bedugta szinkronizálni, vagy éppen 3G/4G-ről internetezik, és felkapcsolódik a céges VPN-re.

Oké, de ilyenkor mi kap prioritást? Az, ami feljebb van a listán. Milyen listán?

Windows 7 alatt is, meg OSX alatt is jól el van rejtve ez. Az előbbi alatt az itt található leírást kell követni a megfelelő ablak eléréséig, míg OSX alatt a System Preferences – Network – fogaskerék ikon baloldalt lent – Set Service order… menüpont alatt lehet beállítani a megfelelő sorrendet. Ezzel elkerülhető az, amibe például legutóbb futottam, hogy a céges VPN-re kapcsolódva 3G/4G-ről hirtelen elment az internetem, mert magasabb volt a prioritása a kapcsolatnak, míg wifin ez nem jött elő, mert azt még régebben a megfelelő helyre ráncigáltam az említett listán…

Endorsement (My name is KTamas and I approve this message)

Mivel mostmar tobb, mint egy eve hasznalom aktivan a harom legnepszerubb operacios rendszert, — Windows 7, Mac OSX, Ubuntu –, sikeresen akviraltam azt a kepesseget, hogy barmelyiket, barmikor tudom szidni is, dicserni is, persze kulonbozo mertekben. Most az utobbi kovetkezik, konkretan annak a kifejtese, hogy a Windows 7 a jelenlegi legjobban osszerakott operacios rendszer out there.

It Just Works

A telepito CD/Pendrive berakasa utan legkesobb harminc perccel mukodo rendszert kapunk, a gepek jo reszen egyaltalan, vagy csak alig kell driverekkel barmit csinalni, mert elintezi a Windows Update — gondolom mindenkiben meg elenken el az XP, a kotelezo egyoras jatek a driverekkel.

Ezek utan nyitunk egy IE-t, ami, zarojelben jegyezendo meg, a 8-as verzio ota egeszen hasznalhato, ellatogatunk a www.ninite.com-ra, osszekattintgatjuk a szukseges szoftvereket, es ujabb fel ora utan van egy legalabb 90%-osan kesz rendszerunk, alterbongeszovel, video- es zenelejatszoval, virusirtoval, pdf-olvasoval, es meg sorolhatnam — mindezt teljesen ingyen.

Egy rendszerunk, ami kegyetlen gyors, pedig mar annyira bennunk van, hogy ami uj verzio, az torvenyszeruleg lassabb lesz, de nem, a Windows 7 sebessegben gyakorlatilag egyezik az elodjevel, az XP-vel, milyen kar, hogy a Microsoftnak 8 evbe telt egy uj oprendszert osszehoznia, ami amugy meg atomstabil is, a kekhalalok ideje a multe, talan ha kettot kaptam az elmult evben, ebbol az egyik pedig egy igen pocsek driver hibaja volt.

Ja, es az Aero szep, nem ugy nez ki, mintha ovodasok rajzoltak volna zsirkretaval, a la Luna of XP. Defaults matter.

Es most elkezdhetnek panaszkodni, hogy de nincs rendes parancssor vagy epp posix, es kulonben is, de nem, ez nem arra van, amit kapunk, az egy gyors, stabil, hasznalhato operacios rendszer, se tobb, se kevesebb, es pont ennyi kell a legtobb embernek (es sokszor nekem is), es vegre megkapjak, es ez annyira jo.

When in doubt, run Process Monitor

“When in doubt, run Process Monitor!” (I follow this advice religiously, even having my daughter run Process Monitor when she comes to me with a homework question)

Felvésem ide is, mert örök értékű szabály ez. Tegnap az SQL Express 2008 SP1 telepítője dobott furcsa hibákat, amire a megadott Microsoft KB adott mégfurcsább és méghomályosabb nemválaszokat. Kis guglizás után pedig– a Process Exploreren keresztül — eljutottunk a Process Monitorig, ami megmondta, melik registry bejegyzést kell hova klónozni, hogy működjön a telepítés.

 

Linux Blues, avagy hogyan (nem) lettem (még) Desktoplinux-júzer?

Nem tudom. Van a draftban már vagy’ egy jó hónapja egy iromány arról, hogy lettem desktoplinux-felhasználó, de nem fejeztem be, mert… egyelőre még nem vagyok az.

Persze, jó volna egy olyan rendszert használni, ami alatt van például tisztességes commandline, abban kötelezően egy byobu, meg egy saját bashrc, és az úgy nagyon jó. Meg van Gnome-Do, amihez már egészen hozzászoktam, már amikor fut, mert nem képes fél napnál tovább futni anélkül, hogy egyszer csak szét ne fagyna, ami után jó esetben elsőre újraindul helyesen, rossz esetben úgy kell kilőni mégegyszer, és akkor majd utána.

A Következő Karmikus Kisállat Koala egy jó rendszer lenne, ha nem hemzsegne bugoktól, persze gépfüggő, mert van akinek jobban fut, van akinek kevésbé, de ezt a release-t valahogy elrontották, mert az összkép siralmas. Az én gépemen már odáig jutott, hogy nem hajlandó lemenni standbyba, ha pedig az otthoni wifire kapcsolódok, utána még kétszer leszakad, mielőtt beállna stabilra. Jó esetben. Meg néha úgy beakad a rendszer, hogy csak egy X restart segít, ami, nos, idegesítő.

Persze nem csak Ubuntu van a világon, le is szedtem egy Fedorát, mint a másik nagy desktoplinuxdisztrót, rányomtam a pendrivera, bebootoltam a Live rendszerbe és elindítottam…. volna a telepítőt. De nem, idáig már nem jutottam, ugyanis nem hajlandó valamit valahol mountolni, így már azelőtt elszáll, hogy legalább egy nyomorult desktopig eljussak. Kernelhiba talán?

Meg persze van még sok kicsi apróság. Fícsörök amik hol mennek, hol nem, például a pressandhold jobbklikk. Persze, reboot megoldja, a reboot sokmindent megold, csakhát.

Addig? Addig Windows 7. A Microsoft ezúttal elsőre beletalált a tutiba (azért anno az XP az SP2-vel lett igazán jó), összerakott egy igazán jó oprendszert, ami szép, gyors, jól bánik az erőforrással, igen használható taskbarja van, és még sorolhatnám. Nincs Gnome-Do, de tudok programot indítani a Start Menüből, gépeléssel, az is valami. Nincs commandline, a múltkor szedtem egy wgetet meg egy curlt windowsra, mikor kellett, aztán meg majd kihúzom valahogy, ezekkel, meg a Puttyval. Cserébe, nos, működik.

Persze, elkezdhetnék szórakozni olyasmivel hogy akkor mínuszegyedik vagy mínuszkettedik Ubuntu releaset rakjam vissza, vagy állítsam át ezt és ezt gconffal, esetleg bújjam a logfájlokat egy-két óráig. De nem, valahogy ezt most unom, én szeretném ha végre működne, és nem a hárommal ezelőtti verzió. A Nagyonkövetkező Kisállatot, leánykori nevén Lucid Lynxet ki fogom próbálni, úgy tűnik, fejlődőképes, meg persze ki tudja, ismerve magamat, előbbutóbb megint szívok majd pár kört még a Karmickal, hátha, hátha sikerül emberi rendszert faragni belőle, de izé.

Srácok, ezen még dolgozni kell.

(Jaigen, új taglájn, Gazs szokta mondogatni, de én szeretem a webcomicokat, na.)

Hetyke Nyúltilop

Szóval eljött az április, és eljött az Ubuntu 9.04 is, a próba kedvéért felraktam mind az asztali (munkahelyi) gépemre, mind a laptopomra. Az eredmények, nos, vegyesek.

Asztali gép: wifi nincs, viszont van videókártya (hehe), mégpedig ATi, abból is egy X300. A rendszer telepítés után nem hajlandó bekapcsolni a Compizt, a restricted drivers nem mutat semmit. Felrakom manuálisan a bináris drivert, halál, vesa módba kell kapcsolnom az X-et hogy újra életre keljen. Fél óra nyomozás után ellentmondásos információkat kapok, a legigéretesebbnek az tűnik, hogy ez a driver már nem támogatja az X300-at, csak azt nem sikerül megtudni, hogy akkor mi is. Itt jegyezném meg, hogy nem tudom, komolyan gondolták-e, hogy alapból kikapcsolva van a Ctrl+Alt+Backspace billkombó, de viccnek durva.

Mindenesetre, fájdalmasan lemondva a Compizról, egy meglepően használható és gyors rendszert kapunk. A Gnomeon a legutóbbi verzió óta políroztak egyet, berakták az új notification rendszert, hármas openoffisz (az UI ikonjai határozottan rondák továbbra is), és sok egyéb apróságot. Belekerült a rendszerbe a screen-profiles is, ami a screen használatát könnyíti meg mindenféle előre elkészített scripttel (amit utána szabadon módosíthatunk).

Körülbelül egy hétig használhattam a rendszert, és meglepően megkedveltem. Sajnos azt a problémát továbbra se oldja meg, hogy bizonyos, a munkámhoz elengedhetetlen programok továbbra is csak windowson futnak (hello, Trados!), úgyhogy sajnos 1-2 naponta kellett valamiért elővenni valamelyik virtuális gépet a szerveren. Viszont, mikor egész nap pl. linux szervereket izélgettem, egyáltalán nem hiányzott a windows (és a putty). Még a narancsárga alaptémát is megszoktam pár nap alatt, sajnos a linuxos Skype mondjuk butus, a Pidgin pedig továbbra is néha minden szó nélkül elszáll. Viszont a Gnome Do továbbra is a nambervan segédprogram. De izé, szóval az egész rendszer határozottan jó irányba indult el, csak ne rontsák el a Gnome 3-mat.

Sajnos ekkor ütött be egy váratlan alaplapprobléma, úgyhogy kénytelen voltam 1-2 napig a laptopomat használni, amiben viszont van wifi (oh boy…) és Intel videokártya (jáááááááááj). Meglepő módon a wifivel nem nagyon volt gond — igaz kell neki reboot után úgy egy perc mire kapcsolódik, de ha az megvan, akkor megy –, a videokártya, na az viszont. Írtam már korábban a problémáról, de a legnagyobb egyelőre az, hogy laaaaaaaassssú. 2D-ben is. Két ablak között a váltás 1-2 másodperc, ami egyszerűen nevetséges. Lehet downgradelni Intrepides driverekre, midnenféle módokkal kisérletezni (EXA, UXA, XAA, ABC, BFG, CBA etc.) de sehogy se tudtam emberi sebességre hozni, arról nem is beszélve h anno a compiz amúgyis érdekes glitcheket produkált. Úgyhogy fájdalmas búcsút vettünk egymástól, és rebootoltam vissza Windows 7-be.

Mindenesetre, ha helyreáll az asztali gép, nem kizárt, hogy tovább fogom használni, már amikor tudom, mert hosszútávon nincs értelme annak, ha az egyetlen nyitott ablak egy terminal services client valamelyik virtgépünkre…

Napi káromkodás

Windows has made corrections to the file system.
204,748,960 KB total disk space.
101,600 KB in 3,059 hidden files.
215,104 KB in 6,701 folders.
120,296,800 KB in 37,286 files.
32 KB in bad sectors.
84,135,392 KB are available.

Kb. 2-3 hetes Samsung notebook winchi…

A mi ESETeink

Furcsa hibát kap az egyik kolléga: definíció-frissítés után random program tökéletes exe fájlját véli vírusosnak a Nod. Ezek után rövid úton szétfagy a gép, vagyis megszűnik reagálni mindenre a reset gombon kívül. Újraindítás után szinte azonnal ugyanez, gép szétterhelődik, egy start menü fél óra mire megjelenik.

Hopp, mégegy gép.

Hopp, mégegy… óbazdmeg. Felmegyünk a Nod fórumjára, hamar kiderül, nem mi vagyunk az egyetlenek a problémával. Mindeközben több gép használhatatlan, és mivel a kedves Nod service természetesen széf módba is elindul… aztán nagy nehezen sikerül elég gyorsan eljutni a gépeken Serviceshez és letiltani a kis rohadékot, majd átnevezni a Nod32 mappáját, hogy esélye se lehessen elindulni. Mindeközben körbejárni az összes gépet és letiltani az automatikus frissítést illetve a ThreatSense.NET-et (mert ennek is köze volt a dologhoz), hogy legalább ott ne legyen katasztrófa. Pár óra múlva jön a frissítés ami orvosolja a problémát.

A fájlszerver eltűnik a hálózatról. Ja, meg a többi is. Beüt a “Szétfagyott a Szerver Valamiért” Rendszergazdai Gyomorgörcs ™. A szerver épp újraindul a kékhalálból… ami különösen ciki, hogy ez a főszerver volt, ami fut jópár virtuális szerver, ja, és ezt ugye kb. 30 ember használta épp. A Nod restart után nem működik, a megoldás az ESET oldala szerint egyszerű: uninstall, restart, programmappa töröl, reinstall, restart. Hát persze. A fórumokon csak egy-két hasonló eset másoktól, úgyhogy reménykedés hogy ez csak valami izo—-

Hová tűnt a fájlszerver? Remote desktop indít, hopp, de szép kék halál a fájlszerveren (ez ‘csak’ egy virtuális gép). Restart után ezen se megy a Nod, ismeretlen hiba.

Elmegyek ebédelni, mire visszaérek, a Lock Computer helyén a Press CTRL+ALT+DEL to log in virít.

Mindhárom gép 64-bites volt, így hajlanék arra, hogy csak ezeket érinti, ámde! Kolléga gépe még reggel, a szerverlefagyás előtt, szintén kifagyott, és egy gyors dumpanalízis azt mutatta, hogy azt is a Nod csinálta. Mindenesetre a maradék gépek az irodában zakatoltak tovább. Következő este pedig vírusirtó-újratelepítés lett…

Kora reggel. Még csak egy páran vagyunk bent az irodában, egy, már szabadságon lévő kolléga rámszól Skype-on, hogy a Nod szerint több rendszerfájlja vírusos. WTF? Mondja, hogy azért majd még körülnéz, mert valami nem stimmel neki se ebben. Itt benn mindenki gépe rendben.

Már később olvasom ezt az apró hírt: az új definíció felrakása után rendszerfájlokat írthat a Nod

Epilógus

Lehet, hogy régimódi vagyok, de vannak bizonyos elvárásaim a biztonsági szoftverekkel szemben. Ezek közé bizony beletartozik az, hogy ne gyilkolásszon rendszereket, meg taszítsa őket kék halálba… egyelőre azért marad, mert a többi vírusirtóról is megvan a véleményem, mindenesetre mostmár a Nod32-ben sem bízok. A beta culture pedig kapja be.

(A HVG-s címért én kérek elnézést)

Mi a bajom az OSX-szel?

Szóval az előző postban már említettem, hogy szeretnék win(7-e)t használni egy darabig, úgyhogy thinkpadra váltottam. Kicsit bővebben is kifejteném a szakítás okait az OSX-szel.

Miért

Kezdjük a másik oldalon, mi a jó az OSX-ben? Először is kapunk egy nagyon faszán megcsinált UI-t, valamint egy nagyon jó kis POSIX-implementációt a darwin személyében. Egy mozdulattal előhívhatjuk a Terminalt, és kedvünkre futtathatjuk kedvenc *nixes tooljainkat, programjainkat, ezáltal ideális platform jópár programnyelvhez is. Van nem egy killer app is rá (pl. Textmate), és alapjába vége egy gyors és tényleg felhasználóbarát rendszer. A hardvernek is vannak pozitív oldalai, a kétujjas görgetés például a világ egyik legjobb dolga, és a macbook touchpadja messze, messze felette van bármi más notiénak, foleg OSX alatt (Boot Camp alatt egy másik történet, az Apple baszik rendes wines drivereket írni, valszeg nem veletlen). De.

Miért ne?

Mint már említettem: az UI-t nagyon egérre tervezték. Én viszont billentyűzetbuzi vagyok. Természetsen sokmindent lehet csinálni egér nélkül, a menüt elő lehet venni ctrl+f2-vel (vagy megtanulhatod az összes program billkombóit, de mindegyik rendszerint saját logikát követ egy ponton túl), a dockhoz asszem ctrl+f3 van, meg ott a quicksilver, mégse tűnik annyira természetesnek mint mondjuk egy alt+f+a a wordben. És Windowsba, ha kell, aztán tényleg majdnem mindent meg lehet csinálni egérmentesen. Tudom, megszokás kérdése, de én több, mint egy év alatt nem tudtam igazan megszokni az OSX-nek ezt a részét.

Másrészt. Nincs egy normális fájlkezelő. Najó, kimondom: nincs rá Total Commander. Vannak programok, amik valamilyen szinten közelítenek, de egy sem adja meg azt a flow-t, ami megvan a Total Commanderrel nekem, márpedig az a program win alatt nekem nagyjából non-stop fut és szerves részét képezi az életemnek meg a munkámnak. A Finder valamivel jobb, mint pl. a vanilla windowsos Explorer, de mégis, fájt a szívem használni akárhányszor leültem mondjuk a munkahelyi gépem után.

Ritkán esik szól a teljesen el’szott mouse curve-ról, ami touchpadnál egyáltalán nem zavaró, de rendes egérnél NAGYON: olyan, mintha valami sűrű mocsáron keresztül kéne húznod a kurzort, laaaaassú, nem gyorsul eléggé. Ezt részben orvosolni lehet bizonyos third-party cuccokkal, de sose lesz olyan, mint Win alatt.

Hardveres oldalon: a glossy képernyő. Nem, nem, nem és nem, nem érdekel hogy vivid colors, higher contrast, meg szeretik a júzerek, meg minden, de nem a saját arcomat akarom látni a képernyőn mikor a nap valamiért rásüt a képernyőre. Egyszerűen nem és kész. És mostmár lassan minden laptopba ezt rakják, sőt, ami rosszabb, már az iMacekbe is.

Nem tudom, hogy hardveres vagy szoftveres baj volt-e, de sosem sikerült normálisan lejátsznanom HD felbontású videókat rendesen, vagy szaggatak, vagy a kép meg a hang csúszott el, mindig volt valami. Win alatt MPC HomeCinema, FFDShow, CoreAVC, szevasztok.

Ezenfelül nincs rendes Torrent kliens. A Transmission egy aranyos bug miatt kiesik (szétfagyasztja a rendszert bizonyos gépeken, az enyémen is ezt tette), és az uTorrent erősen alfás még, marad a Vuze ami Javás, nagy, és lassú.

Ja, és Firefox. Van, de még mindig jelentősen lassabb a Webkit/Safarinál, amihez viszont nincsenek extensionok, csak pár kvázi-plugin változó minőséggel.

Plusz az egyetlen, jatek, amivel jatszani szoktam, Win-only…

Postmortem

Adtam megint egy esélyt az ubuntunak az x61s-en, sajnos megint megakadtam a korábban már a winden is előjövő videólejátszási bugon, miszerint vagy tearing van, vagy megy, de 10-ből egyszer el fog szállni az egész rendszer egy random színű képernyővel. Köszönjük szépen, majd ha lesz rendes Intel driver, megpróbáljuk újra, addig repül megint a /dev/nullba, én tényleg akarom szeretni ezt a desktop linux dolgot de ha egyszer.

És valaki mondja meg már nekik, hogy a naracssárga-barna kombó egyszerűen RONDA. Plusz ha a Gnomeba tennének valami normális Control Panelt…

ATM

Szóval most így vagyok, boldog Win7 júzer, bár lesz még egy hackintosh kitérő, mivel az adataim egy Time Machine backupban vannak, és Leo nélkül NAGYON problémás visszaállítani az adatokat.

Minden hibája ellenére továbbra is egy alapjába véve jó oprendszernek tartom az OSX-et (bár távolról se tökéletes lásd fentebb), lehet Snow Leo kap majd valamilyen módon egy esélyt, de a fenti okok miatt egyelőre nem hiszem, hogy egyhamar újra primary oprendszer lehetne. Tudom, a Win se tokeletes, de jelenleg teljesen megfelel, amire kell.