Az történt, hogy hogy egy gyenge pillanatomban rábólintottam arra, hogy előadjak a meetupon, merthogy már többen jelezték hogy nekem nagyon érdekes szakmám van amiben van egy csomó téma, kértem egyet, mondtak, úgyhogy beszéltem 5 majd’ 10 percet a karakterkódolásokról. Ahhoz képest, hogy amint felléptem a színpadra, elfelejtettem mindent a lámpaláztól, a szemem a vetítővászonra fixálódott, a külső szemlélő számára egy jobbfajta (?) Powerpoint Karaoket toltam, az időlimit miatt a dolgok egy részét egyszerűsítettem a true enough verzióra, ja, és elég durván kifutottam az időből, igy visszanezve nem is lett olyan rossz. És most tekintsünk el az előadás előtti két nap szolíd pánikról, amit végül Veve mentett aznap délután. Úgyhogy van még mit fejlődnöm előadástechnikában, nem is keveset, de bele fogok egyszercsak jönni ebbe is majd.