Rohadt lassan, mármint. Alig egy hete vagyok itt, és egyrészt kábé egy hónapnak érződik: berendezkedtem, otthon érzem magam, megvan a napi rutinom, satöbbi, másrészt meg baszki, alig egy hete vagyok itt!

Valószínű a nagy váltás mellett betudható ez annak is, hogy gyökeresen megváltozott a napi rutinom, az utóbbi másfél évben a munka és a szabadidő teljesen összefolyt, nem vagy csak részben volt kialakult rutinom, a munkakezdés ideje sokszor összevissza volt. Ehhez képest itt felkelek 8-kor, beérek 9-re, 5-kor meg hazamegyek, és pont, vége a munkanapnak, tisztán szét vannak választva a dolgok, ami jó, azt hiszem, de ezt még nagyon szokni kell.

Szóval megvolt a harmadik munkanap is, még pár hét és már nem fogom számolni hanyadiknál tartok, reszeltem tovább a linux szervert, frissítgettem dolgokat, megismertem hogy kezeli a Windows Server a DHCP-t meg a DNS-t, ilyesmik. A korábban emlegetett eszpresszógép rejtelmeit még erősen tanulgatom, reggel először egy teljesen ihatatlan kávét sikerült vele készíteni, és másodszorra is csak egy éppenhogy elfogadható valamit, messze vagyok még attól a minőségtől, amit a kollégák tudnak vele művelni.

Ebédelni ma nem a megszokott svédasztalosba mentem, mert az aznapi menü nagyon nem volt szimpatikus, szóval úgy gondoltam, itt az idő felderíteni kicsit a környéket kajaszempontból, elmentem egy közelbe lévő ebédelőhelyre, ahol valamilyen halat ettem krumplival, egészen ijesztő szinten volt íztelen a dolog, nem akarom az első kaja után elitélni a helyet, de holnap megyünk tovább, van még pár kajálda a környéken, aztán majd valamikor később visszanézünk.

Visszafele fotózgattam egy kicsit az öbölben, sajnos utólag vettem észre, mennyire rondán rontja el az Instagram a képeket, pedig nem raktam rá semmi filtert csak a “legyen szebb” gombot nyomtam meg benne, hát, kontrasztosabb lett, de eléggé felemás módon.

Csináltam egy nagyongyors körpanorámot is, itt megnézhető, ezer sebből vérzik, de azért látszik rajta h alapvetően egy szép helyen vagyunk, teljesen bele vagyok szeretve a gyárépületekbe amiben az iroda van, és a öböl is szép, illetve majd sokkal szebb lesz nyáron. Zárójel, örülök, hogy 2013-ban hiába van csillió processzormag a gépemben, a Photoshop a panorámám összerakásához kettőnél többet nem használt, lehet, hogy valójában még annyit se. Értem én, hogy a többszálas programozás hatalmas szopás, de pont az ilyesmiknél borzasztóan hasznosan jönne.

Este átjött a főbérlő megkeresni a házban lévő mosószobához szükséges kulcsokat, és nem lett meg, ami azért probléma, mert több ruhadarabból is kifogyok 2 napon belül. Azt mondta, csináltat újakat a házzal, amit nem kétlek, addig azonban holnap megkérdem a főnökömet, aki itt lakik velem szembe, moshatok-e az ő házukban. Ha az nem oldható meg, akkor elvillamosozok egy mosodába, amiből eddig összesen kettőt találtam az egész városban, mert hát nincs rá igény alapvetően. Izgalmas lesz.

(Mai blogpostcímünkben Filmklub Ferit plagizáltunknek állítottunk tribute-ot.)