Ma jól elaludtam, ennek megfelelően kellő ürügyet fabrikáltam magamnak arra, hogy ne sétáljak munkába, főleg, hogy cserébe mentem délben kondiba Ulrikével: ezúttal a gőzöm sincs, hogy hogyan hívják gépet próbáltam ki, azt, ami félúton van a futópad és a szobabickli között, a helyes megnevezést kommentben várjuk. A lényeg, hogy sokkal kevésbé fáj tőle a hátam, mint a futógépen, sőt, kifejezetten élveztem, megnyomtam rajta a “Random Hill” gombot, és már másztam is a képzeletbeli dombot. Ha minden jól megy, a hét összes többi napján megyek. Valamint az is kiderült, hogy a kondit a cég fizeti teljesen, szóval még egy ok arra, hogy többet járjak ide.

A munkában megvolt a nagy meeting, elkezdtem dolgozni délután a fő projektemen, bár előtte még svéd nyelvű Excelben próbáltam kitalálni, hogy a cellából legördülő menü honnan is szedi az adatokat, egy élmény volt. John, a rendszergazda beteg, remélem holnap lesz, és kerít egy angol nyelvű Office-t.

Olvasnak egyébként az apai nagyszüleim is (szia Zsuzsimama, szia Józsipapa!), nekik van internetjük, a nagymamám olvassa fel a posztjaimat a nagypapámnak, szerintem ez csodálatos. Ma vagyok itt három hete, az idő továbbra is végtelenül lassan telik, de egyre kevésbé bánom, jó itt lenni, így sokkal többnek érződik a dolog.

Tudtátok, hogy a Poäng, a népszerű IKEA-s fotel neve, azt jelenti, hogy “pont”? Én ma tudtam meg, mikor kaptam egy levelet a helyi mozi kedvezménykártyájával, amit nem tudtam, hogy kérvényezetem. Így utólag ugrott be, hogy valóban regisztráltam náluk címmel még a múltkor, úgy tűnik ilyenkor ez jár, vagy becsekkoltam valahol, hogy kérek egy ilyet.

A szintén népszerű Klippan kanapé neve pedig azt jelenti, hogy “szikla”. Meg egyébként egy svéd város, mert ezeket azokról nevezik el, ezen az oldalon megtalálhatóak az elnevezési konvenciók a különböző dolgokra.

Update: A helyes megfejtés a fenti kérdésre: a mai kondigép az ellipszistréner volt. Köszönöm birkasternek.