“Most vagy felkelek 5-kor, és akkor tudok reggelizni, meg kávét inni, vagy felkelek 5:30-kor és jó drágán megveszem mindezeket az első 7-11-ben” — mondtam tegnap este Nellinek, pedig mostanra megtanulhattam volna, hogy az első verzióra esélyem sincs. Ennek ellenére beállítottam ébresztőket ötre, és sikerült is felkelni nagyjából 5:20 körül, de kettőt pislogtam és hirtelen 5:45 lett és már indulni is kellett. Mondjuk lehet, hogy segítene, ha nem lenne a laptop közvetlenül az ágyam mellett, mert az a 25 perc természetesen az internet mélyében tűnt el.

Hatkor tehát elindultunk Koppenhágába, eredetileg azt hittem, hogy Malmőn keresztül, alagúton megyünk át, de kiderült, hogy sokkal gyorsabb, ha még előtte átkompozunk Dániába és északról közelítjük meg a várost. Nem bántam a dolgot, a komp iszonyat menő volt, fel lehetett menni a fedélzetre, fotózgattam is ott.

A kompokon egyébként egy csodálatos üzlet megy. Svédországban ugyebár állami monopólium van az alkoholon, és mint kiderült, Dániában ugyanez van, csak a dohánnyal. Ennek eredményeként az út egyik felében olcsóbban lehet venni mindenféle dohányterméket, majd átérve a határon hasonló kedvezményekkel lehet beruházni mindenféle italba.

Megérkezve Dániába aztán már hamar leértünk Koppenhágába, találkoztam az ottani kolléganőkkel, végigmentünk az előadáson, amit a CEO és a főnököm adott elő — én arra (is) voltam ott, hogy ha valami nagyon technikait kérdeznek –, elmentünk a konferenciára, elő lett adva az előadandó, majd elindultunk haza.

De előtte azért megmutatátták nekem Nyhavnt, a helyi turistanegyedet, ami egy kis szelet Amszterdam a város közepén, szép szines házak, meg egy csomó hajó, sajnos egy részük a télre való tekintettel le volt fedve.

(Igen, tényleg sok a biciklis, bár talán nem annyira, mint Amszterdamban, de ezt így a nulla fokban nehéz megitélni)

Kellemes meglepetés volt egyébként, hogy a 3 mobilszolgáltató felhasználójaként ingyen roamingolhattam a dán hálózatukról, persze túléltem volna pár órát mobilnet nélkül, de mégiscsak rendes tőlük. Az ájfón ellenben rendetlenkedik, egészen pontosan a benne lévő akksi, lehet, a héten beviszem helyi szervízbe, erre való a garancia, vagy mi.

Ezt a posztot már a hazafelé tartó autóútról írom, holnap újra meló, és jé, lassan másfél hónapja vagyok itt. Össze kéne szednem magam, és újra kondizni menni, csak elhatalmasodott rajtam a lustaság, leginkább abban, hogy megcsináljam végre a mélyhűtőmbe lévő kiló csirkemellet pár napnyi ebédnek.