A nagy conok eddig mindig kimaradtak az életemből, több animésre terveztem pl. elmenni, de aztán csak nem tettem, de most, hogy itt volt egy, rögtön a városban, miért is ne, annak ellenére, hogy elég ambivalens a kapcsolatom az egész geekpride-dologgal (itt a releváns kötelező olvasmány).

Szombaton nagyon kényelmesen keltem fel 7 előtt nem sokkal (igen, még mindig nem vettem karnisokat.), majd nagyjából 11 előtt nemsokkal értem oda a Sci-Fi Conra. Előtte kivettem egy adag készpénzt még a belvárosban, ami jó ötlet volt, visszafele óriási sor állt a rendezvény mellett lévő ATM-nél. Odaérve konstatáltam, hogy ez itt bizony népszerű esemény lehet, többszáz méteres sor állt a bejáratnál, de nagyon gyorsan haladt, nagyjából 15 perc alatt bejutottam. Teljesen elfogadható árú volt a dolog egyébként, 120 SEK volt a belépő, meg még 20 SEK a ruhatár.

Nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak, igazából, bár annak gyanúsnak kellett volna lennie, hogy a weboldalra posztolt nagyon rövid program abból állt, hogy melyik meghívott sztárral mikor lehet fotózkodni. Akikből egyébként egyébként sikerült egészen érdekeseket is meghívni: itt volt John Rhys-Davies, a doki a Slidersből (meg Gimli a LotR-ben), Christopher Judge (Teal’c, Stargate SG1), Billy Dee Williams (Lando Calrissian), Jeremy Bulloch (Boba Fett) és Sam J. Jones (Flash Gordon, meg önmaga a Tedben). Erről a listáról messze a második volt a legérdekesebb, bár nála is csak odáig jutottam, hogy odamenjek, és csináljak egy képet, dedikálni nem volt mit, meg amúgy is idegenkedek általában az ilyesmitől. De azért elmondhatom mostmár, hogy láttam élőben Teal’cet.

A sztárokat és egy kosztümversenyt leszámítva az egész con gyakorlatilag egy vásár volt: volt minden, ami kell, figurák, játékok, poszterek, japán import cuccok, pólók, képregények, DVD-k és horgolt mario gombák minden mennyiségben.

Mivel a hörcsögszellem nem igazán él bennem, ezért az ilyen helyeken általában ritkán vásárolok dolgokat, a képregényesstandokon azért csorgattam egy kicsit a nyálam, meg voltak jó pólók, még a méretembe is lettek volna, ellenben valami egészen hihetetlenül pofátlan árt kértek értük: akciósan volt egy darab 280 SEK, ami visszaosztva mai árfolyamon kb. 10 rugó, ami, hát, nos, viccnek kicsit durva egy darab pólóért, még az itteni árviszonylatban is. Ezek után sokkal kevésbé lesz bűntudatom, amikor majd bevásárlok a ThinkGeeken, ami ide kicsit kevésbé pofátlan szállítási költséggel küld csomagokat, és ahonnan egy póló mindennel együtt ennek kicsivel több, mint a fele.

Apropó, horgolt mario gomba. Meg nem tudom magyarázni miért, de mikor ezt először megláttam, azonnal elhangzott bennem az hogy ezt valami eszméletlen menő, és egy ilyen kell. Még nagyjából egy órát kűzdöttem a kisértéssel, megtéve még pár kört a sorok között, majd nem bírtam tovább, és megvettem a legnagyobbat, potom 200 koronáért. Az a szerencsém, hogy az eggyel kisebb ezután pár perccel elkelt, mert fél óra után már annak a vásárlására is éreztem erős késztetést. Hétfőn beviszem az irodába, jól fog mutatni az asztalomon, bár már több kolléganőm jelezte, hogy le akarja nyúlni.

Hazafele aztán úgy döntöttem, kipróbálom az itteni közbicikli rendszert, ami ötletből ötös, megvalósításból… hármas alá. Nézzük a jó pontokat: egy, gyakorlatilag ingyen van. Három napra kemény 10 korona, olcsóbb mint egy jegy a villamoson, meg van valami hosszabbtávú bérlet is. Ha egy út 30 percnél rövidebb volt, akkor ingyen van, utána 10 korona minden megkezdett félóra. A neten-telefonon lehet nézni éppen hol mennyi elérhető, és vannak olyan közel egymáshoz bőven a kölcsönzőpontok, hogy a 30 percből ne fussál ki. Innen már sejthető is a rendszer legnagyobb hibája: gyakorlatilag csak a belvárost és annak közvetlen környékét fedi le, ami egy nagyon kicsi terület, így az egész gyakorlati haszna erősen megkérdőjeleződik. Az én lakásomhoz legközelebb kb. másfél kilométerre van kölcsönző, ráadásul a munkahelyem pont a másik irányba van, szóval az nem opció, hogy esetleg egy ilyennel járjak munkába. Gyakorlatilag csak azoknak hasznos, akik vagy nagyon sokat mozognak a belvároson belül, vagy aki turistáskodni szeretne, mert arra tényleg kitűnő.

Végül megebédeltem a McDonaldsban, közben ránéztem az egyik szerverünkre, és ekkor tudatosodott bennem végképp, hogy nagyon mélyen él valamiért bennem az a cserkészmentalitás, miszerint be prepared (magyarul légy résen, de az angol kifejezőbb, szerintem). Laptop nélkül szinte soha nem megyek sehova, és a táskámban mindig van tartalék kábel mindenhez (mini-microusb, ipod), meg az ájfóntok és hozzá a tartalékakksi, meg kézkrém meg USB-s töltő meg néha még egy digigép meg meg meg minden. Mert ki tudja, mikor jöhet jól.

Este aztán beraktam az új Doctor Who részt, ami jobb volt, mint az előző és zárásképpen megnéztem utána a The Voice következő adását.