Az előző alkalmon sikeresen tesztelt ájfónos videózás után most kicsit jobban készültem: egyrészt kölcsönkértem az albérletben a polcon árválkodó Zoom H2 hangfelvevőt, másrészt igazi állvány híján felducttape-eztem a telefont egy mikrofonállványra, ami jól ugyan nem nézett ki, de a funkcióját tökéletesen ellátta. A képeket a macbookkal fotóztam mivel más épp nem volt kéznél.

A felvételek első ránézésre jól sikerültek, a hang egy jórészét a keverőpultról vettem fel, ami viszont távolról se lett olyan jó, mint ahogy vártam, a gyülekezeti rendszer nem felvételre van belőve, hanem hogy jól szóljon a teremben a dicsőités, ami egyébként logikus.

Az alkalom utáni szocializáció alatt jelentkeztem kipróbálni magamat segíteni a Sunday Schoolban, azaz a gyerekfoglalkozáson, a lelkesség megvan hozzá, a többit meg majd meglátjuk, hogyan sül el.

Hazafelé a villamoson egy egészen durván váratlan üzenet osztott ki nekem egy kiadós gyomrost, a következő másfél órát eléggé magam alatt töltöttem. Több nappal később aztán végre tisztázódott a dolog, és távolról se volt olyan vészes, mint aminek elsőnek látszott, ennek ellenére fájdalmasan tisztában vagyok azokkal a dolgokkal, amikkel úgy igazán bele lehet gázolni a lelkembe.

Végül csak bevásároltam még a hétfői frukostklubbenhez mielőtt hazaértem volna, ahova ezúttal sokkal kevesebb cuccot kellett vennem, hála annak, hogy kicsit túlkészültem az előzőre. A nap maradék része fotelben punnyadással és további Portlandia-részek nézésével telt.