Voltam amúgy a szüleimmel moziban, megnéztük egyrészt az Iron Man 3-at, meg aztán a Star Trek 2-t, egyiktől se dobtam el magamat valahogy. Sok szódával meg popcornnal elmentek, az előbbi film egyértelműen jobb volt végülis, mint a második rész, az utóbbi meg ügyesen csavarja a régi filmek sztoriját, persze csak a legikonikusabb dolgokat átemelve. Aztán lehet, hogy bennem van a hiba, igazából a filmekkel hadilábon állok már egy jóideje, csak néha csúszik be egy kivétel. Az utolsó, amit igazán élveztem – de azt nagyon – a Django Unchained volt, amit még a Nellivel meg a Fricivel néztem meg, végigröhögtük az egészet, remek volt.

Sorozatokat továbbra is nézek, most fejeztem be a Being Erica 4. évadját, részben ez halogatta a blogolás újraindítását. Alapsztori nagyon röviden: főhősnőnk elérkezett harminckevés évesen élete mélypontjához, ekkor találkozik Dr. Tommal, aki biztos megoldást igér a problémáira, egy speciális terápiát. Erica leírja az összes dolgot, amit eddig megbánt és máshogy csinált volna, majd elkezdenek végigmenni a listán – és a terápia abból áll, hogy Erica visszautazik az időben az adott pontra, tanulni az adott helyzetből, merthogy a múltat megváltoztatni alapvetően nem lehet. Ez az alapfelvetés, aztán persze nem csak ez történik 4 évadon keresztül, nagyon szépen fel van építve az egész, kerek történet, remek karakterekkel, jó üzenettel, mindennel. A sorozat kicsit középszerű sokszor, főleg az első két évadban, aztán a harmadik évadban nagyon beindul, és az messze a legjobb belőle, meg a negyediknek a második fele. Ennek ellenére érdemes végignézni az egészet, mert csak úgy kerek.

Utolsó említésre méltó esemény volt még az a kortárs kiállítás, amire még két hete szombaton mentünk el a házicsoport és barátai egy részével, a már korábban emlegetett, kortárs művészeteket tanuló lány teljes évfolyamának vizsgamunkái lettek összegyűjtve egy helyre, volt minden, a viaszkezektől kezdve a kisérleti operáig, bár ez utóbbinak csak az összevágott előzetesét láttuk.

Ez van most, holnap vasárnap és gyülekezet, én kezelem a technikát. Azt tudtátok amúgy, hogy a városban messze a legmenőbb dolog a város északi és déli partja között közlekedő komp? Csak öt perc, fel lehet vinni rá a biciklit, és, na, menő, mert, csak. (Érveléstechnika egyes, leülhet, kérjük a következőt.)