Ma csak két olvasnivaló lesz, de azt hiszem, ez a kettő bőven elég, iszonyat jó, de annál szomorúbb sztorik ezek.

– You Owe Me. The children I write with die, no matter how much I love them, no matter how creative they are, no matter how many poems they have written, or how much they want to live. Ezzel a mondattal kezdődik Miah Arnold irománya, akik halálos beteg gyerekeket tanít verseket és prózákat írni. Nem lesz vidámabb, ettől még szerintem kötelező olvasmány.

– There Are Things of Which I May Not Speak. Anne Helen Petersen sztorija arról, hogy szerinte mindenki életében van egy pont, egy esemény, amikortól felnőtté válik az ember. A szerzőnél ez a pillanat az volt, mikor meghalt a barátja az iraki háborúban.