(Ezt a posztot több, mint két éve írtam eredetileg, gondoltam elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Azóta megtudtam, hogy ezeknek a típusú játékoknak nevük is van: masocore. Itt van pl. egy cikk róluk, a VVVVVV pont nincs benne, de van Super Meat Boy meg Spelunky, mindkettő melegen ajánlott a kategória rajongóinak. Ja meg az Indie Game: The Movie)

A platformer mindenképpen az egyik kedvenc játéktípusom, valószínű azért, mert az Apogee által kiadott Secret Agent Mission 1-en, illetve a Crystal Cavesen nőttem fel. Így amikor megvettem pár napja a Humble Indie Bundle 3-at, és elkezdtem játszani a VVVVVV nevű játékkal (igen, ez hat darab v betű), akkor hirtelen eltűnt több, mint négy óra az életemből.

A VVVVVV ugyanis egy igenjó platformer, a káromkodós, aljas fajtából. A pályák képernyőkből állnak, és egy-egy képernyő alapvetően arra épül, hogy igenis meghalsz párszor, mire megcsinálod jól. Ja igen, a játék alapvető csavarja, hogy nem ugrálsz, hanem alapvetően három gombot használsz: balra, jobbra, és space — ez utóbbi ugyanis megfordítja a gravitációt neked. Ezt amúgy gyorsan meg lehet szokni, és borzasztó ötletes pályák létrehozására ad lehetőséget, ezt ki is használták a készűtők.

Apropó ötletes pályák: a játék legnehezebb részének tartott “Veni, Vidi, Vici” pályarészt konkrétan nagyjából 4-500 halál és egy óra után csináltam meg sikeresen. Minden csupán gyakorlás kérdése, még ha az ember az elején nem is hiszi el, hogy meg lehet csinálni: hat képernyőn keresztül kell a felfele “repülő” karakterünket navigálni a halálos tüskék között — hogy utána azonnal, kvázi megállás nélkül vissza is gyere ugyanezen az útvonalon.

(volt egy screenshotom is a dologról, sajnos nem találom, ez van.)

Azt hiszem, a fentiek ismeretében nem kell magyaráznom a káromkodósplatformer kifejezést: sok kicsi frusztráció a játék, egy adott képernyő megcsinálása abszolút trial-and-error, kitartást igényel, az ember pedig ugyanazon képernyőn lévő huszadik halál után elkezd nagyon csúnyán beszélni. Az egészet pedig ellensúlyozza a sok kicsi katarzis és győzelem, mert checkpointbol nagyon sok van egy adott palyan, es ha meghalsz, mindig a legutolsohoz kerulsz vissza. Így megmarad a kitartás, legalábbis nekem megmaradt a játék végigviteléig, ami, mint fentebb említettem, nem olyan sok idő, kivéve ha arra játszol, hogy megszerezd mind a húsz bigyót, amiért tuti jár valami bónusz.