Hallottam tegnap egy nem tul jo Lovolde Ter feldolgozast, emiatt rogton elovettem az eredetit, es mire eszbe kaptam, mar a Hungaroton oldalan talaltam magam, ahol egy iTunes CD araert hamar meg lett vasarolva a 90-ben kiadott Ez Van CD (ami ket regebbi vinyl osszedolgozasa, ha jol ertem). Alabb embedelem a jelenlegi kedvenc szamot rola, szol tehat Kern Andrastol a Pesten Szulettem:
Az Alexandra ONLINE a következő termékek megrendelését regisztrálta:
*Budapest romokban
Kondor Vilmos
Sorozat:
Kiadó: Agave Könyvek
EAN: 9786155049378
ISBN: 6155049378
ISSN:
*** Előrendelt 1 példány 2 384,- Ft = 2 384,- Ft
Es akkor mostantol szamoljuk a napokat.
Kondor Vilmos: Budapest romokban
1946 emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével, nagy erőkkel nyomozni kezd. Gordon Zsigmond közelről igyekszik követni az eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis van egy közös vonásuk: bűnös módon szerzett pénzük szőrén-szálán eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy fiatal amerikai katona szegődik társául.
Folytatjuk electros időszakunkat, a péntek esti grillezés emlékére szól az LMFAO-tól az új Party Rock Anthem:
Egyre inkabb ket taborra szakad a Doctor Who nezokozonsege, a legutolso resz nekem speciel kicsit jobban tetszett, mint a lenti cikk irojanak, de osszessegeben egyetertek:
It’s worth restating here just how significant TiA/TDotM have been. In two episodes, Stephen Moffat gave the show the biggest kick up the arse it’s had since 2005. It’s arguably even bigger. What I was left with was a very different view of what I want Doctor Who to be, and I was thinking radically. Fuck individual episodes. If it doesn’t directly contribute to the overall arc then throw it away. In fact, sod it, get Moffat to write every single episode and reduce the size of the series if need be. I’m tired of sags, dips and ‘ok’ episodes, I want every single episode to be better than the one that it follows.
(http://www.unlimitedricepudding.co.uk/2011/05/the-curse-of-the-black-spot/)
Szoval tegnapelott newtech meetup volt, az egyik valaha volt legjobb, es jatszottam egy orat szantog Red Bull RPM HD appjaval az ipadjen, a vilag egyik legmenobb dolga, de tenyleg, szoval kozben volt ket szam, ami megtetszett, azota az megy korbe es korbe es korbe, alabb embedelem.
Tracklist:
Meltatlanul keveset lekesedek itt a mar egyszer korabban emlegetett Moshav Bandrol, akiket azota is nagyon sokat hallgatok. Nemreg jott ki uj CD-juk “Dancing in a Dangerous World” cimen, amely, bar nem vett meg elso hallgatasra, de masodik-harmadikra annal inkabb, mostanra nagyon a szivemhez nott es egyre tobbet megy, a tobbi CD-jukkel egyetemben.
Ugorjunk azonban kicsit vissza az idoben, egy sokkal regebbi szammal inditunk, ez a Come Back, az introjaval azonnal megvesz kilora:
Youtubeos videokkal folytatjuk, eloszor az elozo, Misplaced c. CD-rol a Cold Cry egy akusztikus verziojaval:
Kiadtak par eve egy koncert DVD-t is (az egyetlen hely, ahol kaphato, nem shippel ide, sajnos), de itt van rola egy kilencperces reszlet:
[2019: Ez mar nincs sajnos.]
Majd meg szinten a regebbi daloknal maradva, valaki feltoltott 7 mar-mar profi koncertfelvetelt a youtubera par eve, be is dobaltam egy playlistbe, itt van’e:
[2019: Ez sincs mar.]
Vegul es nem utolso sorban, az osszes CD-juk (!) meghallgathato a weboldalukon, ‘csak’ 80-as mp3-ban (rendes leszek es nem hotlinkelek), de ilyen celra boven eleg, ugyhogy melegen ajanlom a fentebb emlitett Dancing in a Dangerous World vegighallgatasat ott (meg az osszes tobbit is).
Zaraskeppen szoljon is a jelenlegi kedvenc Hey Love egy meglepoen hallgathato koncertfelvetel verzioban:
Volt tavaly egy igen kivalo HBO-s sorozat, a Treme, ami a Katrina utani New Orleansrol szol. A The Wire-rel hiresse valt David Simon csinalta, es a sorozat igenjo karakterdrama lett, jobbnal jobb zenekkel fuszerezve, a masodik evad nemreg kezdodott, hallgassuk is meg az egeszen kivalo introzenet: John Buotte – The Treme Song
A last.fm statjaim szerint nagyon sok Tree 63-et hallgatok mostanaban, nem veletlenul, iszonyat jo dalokat csinaltak.
Leginkabb ezek mennek.
Nem tudom mikor kezdodott igazabol. Regen, maces koromban en is TextMatet hasznaltam persze, like all the cool kids in town, akkor foleg Rubyhoz, meg a Railses kiserletezeshez. Kesobb jott a Windows es Ubuntu kozott orlodo korszakom, amikor leginkabb semmit, mert sokkal keveset programoztam, de talan akkor talaltam meg ezt a ket blogpostot: Rails on VIM illetve Rails on Windows.
(wow, ez tenyleg ket eve volt mar? Repulazido es egyeb kozhelyek.)
Ekkor mar kiserletezgettem a vimmel, mindenesetre a ket tutorialt vegigtoltam, felraktam a teljes akitaonrails vimfilesot, jatszottam a vimtutorral (szegyellem, de azt azota se toltam teljesen vegig), nezegettem cheat sheeteket, olvastam itt-ott-amott hogy ez tenyleg milyen jo, ugyetlenkedve hasznaltam, neha, es aztan bizonyos kornyezetekbe (pl. szervereken amiket adminisztralok) be is alltam ra, mint szovegszerkeszto, kicsit esetlenul, tudtam max egy tucat parancsot, de mar ugy is kenyelmesebb volt, mint pl. a nano.
Igy teltek az evek, kozben a cegbe’ ujra lett egy macem, vissza is estem TextMatebe ha kodolni kellett valamit, otthon pedig atalltam Ubuntura, ha nagyritkan kodolni kelett, akkor, helyenkent szerencsetlenkedve, de vimben csinaltam. Aztan gazzsal megirtuk harom ejszaka alatt a bullshitbingot (ne kattintsd le, erre a kodra egyikunk se igazan buszke), es akkor ledozeroltam az aktualis harmincpluginos internetrolszedett vimconfigom, lenyultam gazs huszsoros configfajljat, beraktam meg par dolgot, es mar-mar produktivan dolgoztam benne.
Fast-forward par honap, eljo aprilis masodik fele, zajlik az elet (hajjaj, de meg mennyire), mindenesetre tobbszor felvetettuk egymasnak gazzsal, hogy mostmar meg kene rendesen irni a bingot — es ezt ismetelten egy masik, hamarosan megirt postra hagyom, mert nagyon elkalandoznek –, elkezdtunk mindenfele dolgokat kodolni, en gyakorlatilag vegigkodoltam a teljes husvetot, es valami tortent, mar nem vagytam vissza TextMatebe, mar jol ereztem magam. Ha valami feature kellett, on-the-fly felraktam (a pathogen + git submodule kombo nagyon utos), es most bo ket het utan itt tartok, van egy ketszeresere nott vimrc, osszejott idokozben vagy’ 10 bundle (amiket viszont hellyel-kozzel tenyleg hasznalok), es azzal, hogy tenyleg napokat kodoltam at, megtanultam igazan ertekelni azt, ha van egy jo szovegszerkeszto, ami alapvetoen tenyleg a keze ala dolgozik, es ugy szabod testre, ahogy te akarod.
Itt van peldaul a vim 7.3 legnagyobb ficsorje, amit par napja talaltam meg a hires Coming home to vim cikkben, az undofile. Ha bekapcsolod (most. kapcsold. be.), akkor onnantol kezdve, hogy eloszor letrehoztad/megnyitottad az adott filet, az osszes letezo valtoztatasod ever kovetve van, es termeszetesen visszavonhato. Akkor is, ha azota hatszor ujrainditottad a geped es tizenotszor a vimet. Gyakorlatilag kapsz ingyen egy automatikus mini-verziokezelest, foleg, hogy a vimnek nem szimpla undoja, hanem undo treeje van, azaz ha visszavontal ket dolgot es csinaltal egy masikat utana, attol meg nem veszett el az a ket dolog, amit te visszavontal.
(A kovetkezo az lesz valoszinuleg, hogy ezt eggyel tovabb viszem, es az undofajlokat is berakom az adott git repoba es igy szinkronizalom gepek kozott, de meg nem dontottem el teljesen, mert a repoba szemetelesnek erzem valahol)
Ezt igy viszont nehez nekem elsore igazan effektiven hasznalni, van erre viszont a Gundo nevu plugin, ami vizualizalja az undo treet, es a kovetkezot kapod, mutatom, egyszeruen gyonyoru (az egerkurzor senkit ne tevesszen meg, a valodi kurzor a [9]-estol balra levo o-n all):
De tudnek meg lelkendezni meg peldaul olyan aprosagokrol, mint peldaul a vim-coffee-script CoffeeCompile funkcioja, amit be lehet loni ugy, hogy a kijelolt coffeescriptnek megmutatja a javascript outputjat gombnyomasra (koszi LacKac!). Vagy a kulonbozo splitek. Vagy…
Es persze, ez csak egy eszkoz, de mikor hasznalod tiz oran keresztul egy nap, akkor ez mind-mind fontos.
Nezem a soundcloudomra feltoltott dalokat, es talaltam egy ilyet meg regrol, tizperces mix a BBC countdownjaibol. Gazs anno nagyon jol korbejarta a temat, de pont ez a mix nincs benne (illetve van egy megamix linkelve benne, ami lehet, hogy ez az, de azota lekerult a youtuberol), ugyhogy, itt van, hallgassatok, jo.