Szóval az történt, hogy — többek közt — a T túl olcsón adott egy ahhoz képest meglepően jó Androidos készüléket, engem meg kezdett erősen zavarni, hogy egy csúnyán elmaradt, és hosszútávon valószínűleg halálraítélt okostelefonplatformot használok (Blackberry), úgyhogy besétáltam egy T boltba, és potom havi három (drágább helyeken két) sör áráért vettem egy ZTE Blade-et. És nagyon hamar újra otthon éreztem magam.

Ugyanis nagyon sokáig, kb 5 évig aktív Windows Mobile felhasználó voltam, végigkövettem a platform majdnem összes iterációját Pocket PC 2002-től a Windows Mobile 6.1-ig, a sima PDA-któl a 3G-s okostelefonokig, amikre, így visszanézve, elég rosszul skálázódott a rendszer, ami az 5-ös verziótól kezdve ráadásul folyamatosan lassult. Ráadásul a kezdetektől fogva nagyon csúnyán fragmentálódott, mind hardverben — különböző processzorok, memóriamennyiségek, képernyőfelbontások –, mind szoftverben: a gyártók többsége kiadta az adott PDA-t jó esetben az épp aktuális rendszerrel, később jött még 1-2 apró frissítés és ennyi. Ha új, major verzió jött, azt csak a szerencsésebbek kapták meg hivatalos frissítés formájában — merthogy azokat az MS az OEM-ekre bízta, akiknek sokszor kifizetődőbb volt, ha az új rendszerért vetetnek a júzerrel új PDA-t is.

Élelmes felhasználók azonban hamar rájöttek, hogy a Windows Mobile egy igen jól hackelhető rendszer, és hamarosan megjelentek a ‘cooked’ (főzött) ROM-ok, mindenféle extra szoftverrel és változtatásokkal, valamint, hála a sok kiszivárgott, sokszor bétas ROM-oknak, sok felhasználó megkaphatta az adott új Windows Mobile-verziót a PDA-jára ilyenfajta kerülőúton. Nem mindig volt teljesen stabil, néha kicsit bugzott, de általában sikerült előbbutóbb több, mint használható állapotba hozni őket. Nem is annyira extrém példa, hogy a HTC Himalaya kódnevű telefonja még Windows Mobile 2003-mmal érkezett — de azóta minden verzió így vagy úgy elérhető lett rá (WM2003SE, WM5, WM6, WM6.1, WM6.5).

(Itt említhetném a Google legelső, G1-es telefonját, ami hivatalosan megragadt Android 1.6-on, de a mai napig jönnek rá ki az új verziók nemhivatalos forrásból.)

Mindenesetre, nem igazán kell rámutatnom a párhuzamokra… de a konkrét esetnél maradva, az én Blade-em Éclairrel (2.1) jött, ami a készülék megjelenésekor már alapból nem a legújabb verzió volt. Hivatalos Froyót (2.2) 2011 elejére ígérnek, míg a most megjelent Gingerbreadről (2.3) senki se tudja, hogy meg fog-e valaha hivatalosan jelenni a Blade-re. Ennek ellenére már két bétás kínai Froyo ROM is kiszivárgott, és léteznek belőle működő verziók, azzal az apró buggal, hogy néha meghal az érintőképernyő, és annak visszahozásához teljes reboot kell. Sőt, pár napja van már nagyonalfás Gingerbread is egy módosított Nexus S ROM formájában, amiben még ugyan a telefon se működik, de majd egyszercsak fog. Vagy valami.

Mindezek ellenére ennyi pénzért a Blade bárkinek megéri, a processzor ugyan nem a legújabb benne (600 MHz, ez van többek közt a HTC Legendjében is), és a magyar piacra a kínai, csak 256 MB RAM-os model jutott, valamint az első szállítmány kijelzői kicsit túl sok feszkót kapnak, emiatt a szürke néha kéknek látszik (ennek ellenére nagyon tisztességes, 800×480-as felbontású), de tényleg, irónia nélkül, mindezek ellenére ez egy teljesen jó és vállalható budget okostelefon, levelezésre, csetre, olvasásra (Instapaper!!), netre, satöbbi, potom 37000 forint Dominoban (öt perc alatt unlockolható persze), ha meg vállal az ember hűséget a legkisebb mobilnetcsomagra akkor már csak havi 1000 forint tíz hónapig.

A teljes QWERTY egyelőre még hiányzik, a push email már sokkal kevésbé, az valójában egy aljas és rossz dolog.

Szóval most elvagyok jópár hónapig ezzel, egyelőre még a rootolásra és/vagy új ROM felrakására se érzek késztetést (mert mind bugos, haha). Bár mióta volt nálam egy hétig egy iPhone, nagy a kisértés, hogy előbbutóbb arra váltsak, 3GStől felfele és a 4.2 óta teljesen vállalható lett az is, és ha már sok pénzt akarok költeni okostelefonra akkor inkább az, mint egy Nexus/Desire/etc. De ez még a jövő zenéje.

(Utolsó gyors kitérő: az, hogy az MS szigorú szabályokat diktál az OEMeknek a Windows Phone 7-hez — 1GHz proci, 800×480-as kijelző etc. — eddig talán a legjobb út a mostani piacon, mert lehet egy egységes platformja, OEM-ekkel, remélhetőleg fragmentáció nélkül. Persze kérdés, hogy a rendszer hosszútávon hogy fog bizonyítani.)

((Az Angry Birds szaggat a Bladen sajnos. Egy perc néma csend.))

(((Edit: ja hogy már a múltkor elsütöttem a “Meg amit akartok”-ot. fene.)))

Olvasni jó, szól a tézis, ehhez nincs is sokat hozzátennem, mert tenyleg jó, most azonban nem erről lesz pont szó, hanem a médiáról, amin keresztül olvasnunk. Szintén tézis hogy nagyobbfajta CRT/LCD kijelzőről olvasni kényelmetlen, fárasztja a szemet és különbenis; ezért kell valami, amiről nem annyira, így el is érkezünk az opcióinkhoz, amiből kettő van: PDA-k (Windows Mobile-alapokon) és az eInk alapú ‘rendes’ ekönyvolvasók. Na meg az iPhone, de arról most nem beszélünk.

Hardver

A PDA egyértelműen a költséghatékonyabb opció, 10 és 50ezer HUF között tuti találunk erre megfelelő példányt (nagy valószínűség szerint használtan), bár ha a minőségre utazunk, akkor jelentősen lecsökkennek a választási lehetősegek két márkára: a HP-ra és a Fujitsu-Siemensre, ugyanis ők gyártanak/tottak VGA felbontású, magas DPI-vel rendelkező, és összességében jóminőségű kijelzős készülékeket.

HP fronton két készülék van, 4″-os kijelzőkkel: a hx4700 és a 214. Az előbbi régebbi típus, de a mai napig a legszebb kijelzős PDA, cserébe ergonómi problémái vannak, például a HP-sok egy betépett pillanatukban touchpadot raktak rá. Ezenfelül újabb Windows Mobile (5, 6, 6.1) változó sikerrel és sebességgel fut rajta, de a 2003SE-vel stabilan elketyeg.

A 214-es újabb, relative friss WinMobile 6.1-es rendszerrel érkezik, újabb kijelző van benne ami azonban az én izlésemnek hajszálnyit sárgás árnyalatú, de még bőven jó, ezt még drágábban vesztegetik, de jó esetben már le lehet csapni emberi áron egy használt példányra.

Mindkét készülékkel sokkal részletesebben foglalkozik Dworkyll az E-könyv olvasók blogon, mindenképpen érdemes végigolvasni, akiket komolyabban érdekel esetleg egy ilyen.

Sajnos nekem nem sikerült elég olcsón találni a használtpiacon egyik példányból se mostanság, így maradt a FuSi, ami szintén két modellel száll ringbe, a Loox 720-szal és az N560-nal (ebből az előbbit vettem).

A 720 szintén nem mai darab, viszont a hx4700-al megegyező minőségű, annál kicsivel kisebb (3,6″-os) kijelzővel rendelkezik, szintén Windows Mobile 2003SE fut rajta, a célnak az is megfelel, és a HP gépénél sokkal ergonómikusabb (rendes d-pad meg gombok), még egy jog dialt is kapott a bal felső sarkába.

Az N560 3,5″-ös kijelzővel érkezik, már WM5 fut rajta, igazából sokat nem tudok róla, de állítólag annak is szép képe van.

Az eInkes olvasókról majd egy másik posztban, erről szinten lehet bővebben olvasni a már fentebb említett blogban.

Szoftver

Villanykönyveink rendezgetésere és konvertálására a calibre ajánlott. Támogatja az összes népszerű formátumot, konvertál mindent ePubba és mobiba, tárol mindenféle metaadatot amikre persze szűrhetünk is, és ínséges időkben még akár olvashatunk is vele.

Olvasni PDA-n két szoftverrel jó: az egyik a Mobipocket Reader, a másik meg a uBook. Mindkettő egész komoly tudással rendelkezik, A Mobipocket egyszerűbben kezelhető, könnyebben konfigurálható, a saját formátumát és még egy-kettőt jól támogat. A uBook elég egyedi darab, a készítői ugyanis saját, erősen buherálható renderet raktak össze, így mindenki kellően testreszabhatja, hogy is nézzen ki az egész felület és a kedvenc betűtípusa pontosan hogyan is legyen élsimítva.

(balra Mobipocket, ClearType élsimítással; jobbra uBook, a saját megoldással. Kattintva nagyobb.)

Betűtípusokat pedig az emberek izlése válogatja, én mindenesetre ajánlanám a Caecilia (LT) Roman 55-öt.

Én most elmentem Strossot olvasni.