A társasjátékozásról
Emlékeztek, amikor írtam, hogy voltam társasjátékozni? Azóta elkezdtünk kicsit rendszeresebben játszani. Az első alkalomra összegyűlt még egy házaspár, hatan voltunk összesen, és mindannyian készültünk az eseményre, én vettem egy csomag Bang!-et, meg az első két kiegészítőt hozzá, a házigazdáknak meg egy új Conan Munchkinjuk volt. Az utóbbi nyert végül a szavazáson, így azt játszottuk. Jó móka volt, de alapvetően frusztrál a Muchkinba, hogy mindegyik pontosan ugyanúgy szokott végezni, két vagy több játékos elérkezik az utolsóelőtti szintre, a legelsőt mindenki szétszivatja, nehogy megnyerje a játékot, és utána már senki kezében nincs semmi és a szerencse dönti el, ki nyer. Illetve 6 ember pont sok erre a játékra, szerintem néggyel optimális.
A következő héten, most csütörtökön aztán a Bang!-gel játszottunk, most tekintsünk el attól hogy a játék új kiadásában teljesen felesleges módon csináltak táblát hozzá, azt nem is nagyon használtuk. Öten voltunk, az már pont jó, nyertek a rosszfiúk, én voltam persze a seriff, jól elvoltunk. Annak ellenére, hogy rajtam kívül mindenki először játszott, mindenki gyorsan belelendült, ezt is szeretem ebben a játékban, hogy nagyon gyorsan megtanítható.
Havi maximum egy társasjáték vásárlását engedem magamnak, már filózok, mit kéne augusztusban.