Még kábé egy hete értesültem arról, gyakorlatilag véletlenül, hogy a városban fog játszani a The Touré-Raichel Collective, ami Vieux Farka Touré és Idan Raichel zenekara. Tavaly adtak ki egy egészen remek, többnyire akusztikus lemezt, amit nagyon szerettem, szóval nem is volt kérdés, hogy el kell rá menni. Már csak az volt a kérdés, hogy kivel, de ez is relatív gyorsan megoldódott: a kávégeek kolléga szintén azonnal rákattant a zenéjükre, és ma megvettük rá a jegyeket, amik egészen emberi áron voltak, a helyi viszonyokhoz képest legalábbis (260 SEK).

Délután aztán átkapcsoltam magam az otthonülős, sorozatnézős módba, az este további részében ledaráltam a héten megmaradt sorozatokat, és még így is maradt: a Mad Men és a Continuum új évadába például még egyáltalán nem kezdtem bele.

A holnapi terveim között leginkább egy varrós reality (igen, jól olvastátok) megnézése és az esti koncert szerepel, vasárnap meg gyülekezet, ahol én fogom kezelni a technikát ezúttal. Lassan de biztosan egyre türelmetlenebb vagyok amúgy, hogy mikor jön már el a jövő csütörtök este, amikoris leszáll a gépem Pesten, hogy aztán újra találkozhassak mindenkivel.

Ennek ellenére jelentős lépéseket és fejlődést tettem affelé, hogy ne pörögjek és kattanjak be teljesen a várakozásba, és tudjam mellette élvezni a mindennapokat is, ami azért jó.