Remekül aludtam két hét után újra, az egészet csak az törte meg, hogy fél hat után nemsokkal kirúgott az ágyból a napfény, igen, még mindig nem szereltem fel a sötétítőfüggönyöket. Bámulatos, hogy mennyi ideig tudok halogatni ilyen dolgokat, mindenesetre most úgy tűnik, hogy pénteken pontot teszünk a dolog végére, és vagy veszek karnisokat Ulrika segítségével, vagy csak szimplán szép nagy szögeket, amikre felakaszthatom a függönyöket.

Két hét után kifejezetten jól esett újra az irodában lenni, meginni a reggeli eszpresszót, beszámolni a konferenciáról, újra belerázódni a munkába. Közben ide is megjött az igazán jó idő, volt vagy’ 18 fok mikor mentem el, most mozogtam először kabát nélkül a városban huzamosabb ideig.

Este aztán házicsoport volt, rekordszámúlag gyűltünk össze, plusz itt volt egy ausztrál srác látogatóban, aki korábban több évet járt a gyülekezetbe, alapvetően jól telt az este, bár még kicsit vissza kell rázódnom a svéd életbe, de ezzel nem lesz probléma.

Ja és közben izgalmas változások várhatóak a munkám kapcsán is, de erről majd akkor többet, ha már több és véglegesebb részlet van.