(Igen, megint kimaradt vagy’ két hét. Majd pótolom. Valószínűleg.)

Reggel iszonyat pocsék hangulattal ébredtem, ez egészen addig tartott, amíg ki nem rugdostam magam nagy nehezen az ágyból, leszedtem a sötétítőfüggönyöket es az ablakon kinézve egy duplaszivárvány nézett vissza rám. Amellett, hogy gyönyörű volt, felért minimum egy triplaeszpresszóval, rekordsebességgel magamra kaptam a ruháimat és kimentem a teraszra csinálni annyi fotót, amennyit csak lehet.

Hazaérve jó hír, vagyis egy levél fogadott: megjött a _personnummer_em, azaz az adószámom. Erről már írtam korábban többször is, enélkül a szám nélkül nem annyira létezel az országban. Lehet élni nelküle, csak kicsit kényelmetlen, a bankom nem ad dombornyomott kártyát, nem tudok regisztrálni sok netes helyekre ahol pénzzel kapcsolatos dolgok vannak, nem tudok törzsvásárlói kártyákat szerezni satöbbi.

Apropó törzsvásárlói kártyák, a szám birtokában regisztráltam végre a sarki szupermarketnél egy ilyenért, a bevásárlásaim 95%-át ott végzem, simán megéri. Regisztrációkor lehetett választani aközül, hogy elpostázzák-e a dolgot, vagy személyesen veszem át, én az előbbit választottam. Ebben csak az az izgalmas, hogy ezután nem kérte el a címem: egyszerűen lekérte azt az adóhatóságtól az adószámom alapján.

Nem állítom, hogy nem zavart kicsit az egész, de itt ugye az az elv, sőt, a gyakorlat, hogy az ember megbízik az államban meg a hatóságokban. A svédek védelmére szólva: nekik speciel van okuk erre…

Mostmár tudok olyan dolgokat is csinálni egyébként, hogy a tömegközlekedős bérletem automatice meghosszabbítani minden hónapban, azt csak azért nem kapcsoltam még be, mert először el akarok menni a bankomba és kérni tőlük egy dombornyomott kártyát, a fentebb említett szám birtokában, és előbb legyen az letudva, hátha változtat valamit.

És most pótolni kéne azt a kimaradt két hetet…