Akkor most “zenekritikust” (értsd: pár sorban írok azokról a zenékrõl amiket mostanában hallgatok) fogunk játszani egy ideig, kezdjük is a PSB-vel — igen, belelóg a lóláb a guilty pleasure területére, dehát ez van, majd egyszer írok azokról a zenékrõl is amikrõl most nem vagyok hajlandó, mert azokhoz képest a Pet Shop Boys kész komolyzene, na. Szóval jó sok ideje nyomják már az angol fiúk a szinti- és a popot, de még mindig futja kellemes zenékre – a Yes nagyon pop, de érzõdik még a 80-as évek, a szinti: egy letûnõ kor, egy csúcson már talán túljutott zenekar lemeze, de ez nem változtat a tényeken — egyszer-kétszer érdemes még hallgatni. A Beautiful People és a Pandemonium a két fénypont, ebbõl az egyik itt is van rögtön.

Update: egyik kedvenc zeneblogunk, a B-oldal is írt róluk az új lemez kapcsán.