Amióta megvettem a Kindle-t, újra olvasok, mondjuk nem annyit, amennyit szeretnék, ennek leginkább az az oka, hogy otthon nem tudok olvasni, csak útközben. Ezt most éppen az ADHD-ra fogom, mindenesetre ha választanom kell, hogy a gép elött ülök és játszok-sorozatokatnézek-internetezek-akármi, vagy olvasok, akkor sajnos mindig az első nyer a fejemben, de útközben, mikor ezt nem nagyon tudom csinálni, akkor ez a probléma sokkal kevesebbet jelentkezik, bár ugye azért ott az okostelefon a zsebben. Szóval lassan, de biztosan, ennek persze az az eredménye, hogy a Kindle-re embertelen mennyiségű olvasatlan könyv van feltöltve, de van pár kivétel, amit már elolvastam (vagy jelentősebben belekezdtem), úgyhogy kezdjünk is bele.

(Diszklémer: recenziók írására teljesen alkalmatlan vagyok, és egy könyvről rendszerint az lesz a véleményem, hogy jó. Esetleg, hogy nagyon jó, és ezenfelül jellemzően linkelni fogok mások kritikáihoz. Azokat, amik nem tetszettek, a legtöbbször szimplán nem fogom megemlíteni, főleg, mert azokat általában elég gyorsan abbahagyom. Ez van.)

Karácsonyra hugoméktól egy tízfontos utalványt kaptam a Waterstonesba, ez egy kiváló ajándék volt, rögtön el is vertem a sarki boltban Naugton könyvére, amit Kelt ajánlott még pár hónapja. Kiolvastam a hazafeleúton, és nagyon kellemes olvasmány volt, bővebb kritika a 3K legutóbbi adásában van róla, illetve a kapcsolódó videót is érdemes megnézni, kedvcsinálónak.

A Kindle-ön jelenleg a Jalan Jalant, Ervin tíz évvel ezelötti útinaplóját olvasom és borzasztóan élvezem. Mindenki azonnal rohanjon a weboldalra és töltse le, ott van minden szükséges formátumban DRM-mentesen. A könyv donationware, ergo ha tetszik, vedd meg, és tényleg vegyétek meg, mert igen jó. Pár idézetet feltettem belőle az erre tartott oldalamra. A könyv legnagyobb értéke a személyes, őszinte hangvitel: az elején még fel-felszisszentem, hogy lehet, hogy kellett volna egy szerkesztő, de azzal biztos, veszett volna az autenikusságából. Kritika szintén van róla ebben a 3K adásban.

Belekezdtem továbbá Michael Lewis világkörüli pénzügyi katasztrófaturizmusáról szóló könyvébe, ami egyébként a létező Vanity Faires írásait gyűjti össze, Izlandról, Görögországról, Írországról, Németországról és Kaliforniáról, ezek egyenként is megtalálhatóak egyébként az interneten, lásd a linkeket. Lewis egészen biztosan az egyik legjobb magaziníró mostanában.

(folytatjuk.)