Reggel tehát felkeltem, reggeli közben megcsináltam végre a svédországi budgetemet, majd összeszedtem magamat, és észak fele lévő IKEA felé vettem az irányt.

Előttem még bóklásztam egy kört az ott lévő Media Marktban is, de aztán átbaktattam az IKEÁba, hihetetlen hatékony módon kb. fél óra alatt végeztem vele, céltudatosan megkerestem azt a pár dolgot, amire szükségem volt (szennyestartó, vágódeszka, ruhaszárító kecske, nagy IKEÁs zacskók, fogasok) majd gyorsan fizetve — volt selfservice kassza, remek találmány — kimenekültem, mielőtt örökre elnyelt volna a hely. Gyűlölök IKEÁzni, azt most hosszú lenne leírni, miért, majd egyszer. (ezeket nem írom meg aztán soha)

Ezután következett az az extrémsport, hogy hazabékávéztamvästtrafikoztam két busszal és egy villamossal az egészet, mert a taxi kábé annyiba került volna, mint amennyit elköltöttem az IKEÁban (240 SEK), így inkább vállaltam a szívást a tömegközlekedéssel. Hazafele megebédeltem a McDonaldsban — spoilers: pontosan ugyanolyan, mint otthon, csak ez egy rendes ország és a ketchupot ingyen adják — majd otthon lerakva végre a cuccokat elugrottam még a sarki Hemköpbe, bevásároltam mindenféle dolgokat a hűtőbe és a nap további részére itthon punnyadást rendeltem el.

Apropó bevásárlás, Pesten az utóbbi pár évben a szőlőlére voltam rákattanva, mint dolog, amit víz helyett iszok (végtelenül egészséges, tudom), és bár először kicsit zavart, hogy alig van nem 100%-os gyümölcslé a boltban, sikerült gyorsan felfedeznem, hogy lehet kapni 19%-os mangólét, úgy hogy az lett az addikcióm új tárgya.

További felfedezés volt, hogy mind a 0.33-as, mind a 0.5-ös kólán egykoronás aluminiumdoboz/palackdíj van. Először megjegyeztem, hogy elbújhatunk a svédek mellett a dolgok kreatív megadóztatással, de aztán twitteren pikkusisko gyorsan rámutatott, hogy a csavar a dologban természetesen az, hogy ezek a boltban mind visszaválthatóak.

Este Groundhog Day alkalmából beraktam nézni a Netflixen Groundhog Dayt sokadszorra, és még így kb. az ötödik nézésre is tudok benne felfedezni új dolgokat, például hogy milyen ügyesen van felépítve az egész, milyen szép karakterfejlődést ír le Bill Murray az egészben, ami mégjobban működik, ha belegondol az ember, hogy hány évet is tölt el a filmben azzal az egy nappal Phil.

A film kezdete és befejezése között pedig elmentünk egy kör zombit irtani az igen remek Warcelona pályán, amit ezúttal sikerült végre végigvinni.

Apropó Netflix, ennek a létezése, illetve pontosabban az, hogy már elérhető Svédországban csak tegnap jutott tudomásomra, amikor a sorozatokra terelődött a szó egy kolléganőmmel és megjegyezte, hogy épp most kezdte el nézni rajta a Fireflyt. Én még le voltam ott ragadva, hogy ez csak az USA-ban érhető el. Mindenesetre egyelőre nagyon tetszik, spórol az embernek egy csomó potenciális torrentezést, és még csak nem is drága (havi 79 SEK).

Most még lehet, hogy berakom a Groundhog Dayes Stargate SG1 részt, azt is nehéz megunni, közel tökéletes rész, az egyik kedvencem.

Holnap pedig felkelek és megnézem valamelik angol nyelvű gyülekezetet a négy (?) közül, ami a városban van.