Úgy gondoltam, hogy ez az étterem megérdemel egy külön irományt (leginkább, mert elfelejtettem megírni az előző posztba). Még szerdán voltunk a Yiddishe Mamma Mia nevű étteremben pár jelenlegi és pár volt kollégával (és jelenlegi baráttal), és egy hatalmas élmény volt.

Maga az étterem, mint azt a neve részben mutatja, egy zsidó-olasz-magyar fúziós konyha (tudom, sznobul hangzik). Van tehát mindenféle tészta, a húsoknál jogosan túlreprezentált a liba, és még ki tudja, mennyiféle étel, jó sok oldalból áll a menüjük, nagyon széles a választék, érdemes végigböngészni.

A csapat egyik fele sóletet evett, abból is a drágább, “Rotschild” verziót: ez köretnek ad egész libacombot, tömött libanyakat, marhanyelvet és egy egész főtt tojást. Az ételről alapvetően csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni: ilyen finom sóletet én még nem ettem. Tegyük azt hozzá, hogy kis mintából dolgozok, a másik hely, ahol volt alkalmam erre, az a Kádár étkezde volt a klauzál téren, ahol minden szombaton a menü szerves része: ott is nagyon finom volt (plusz alapvetően ebédelőhely, szóval olcsóbb), de ez egy kategóriával egyértelműen feljebb volt.

A többiek változatosabban ettek, volt sült libacomb, rántott libamáj, vagy éppen paradicsomos-kecskesajtos-bélszínes tészta: ez utóbbit megkóstoltam, és a saját legnagyobb meglepetésemre szintén nagyon ízlett.

Nagyon nehezen tudok negatív dolgokat felhozni, a pincér által ajánlott vörösbor alapvetően nem jött be, de ez is inkább csak izlésbeli dolog, mert mindenképpen minőségi volt.

A hely semmiképpen sem olcsó: egy főétel átlagosan 3-4 ezer forint között mozog, de minden egyes fillérjét megéri. Képeket sajnos nem csináltam, mert elég sötét volt már ahhoz, valamint túlságosan is el voltam foglalva a társasággal meg az étellel.

Azt nézem viszont most, hogy van ebédmenüjük, szóval aki a környéken dolgozik, annak még az is opció lehet pluszba.

(disclosure: ezért a posztért nem fizetett nekem senki. sajnos.)