Szóval megjött az adószámom, de ahhoz először el kellett mennem az adóhatósághoz, a Skatteverkethez kérni egyet. Sőt, ahhoz először kellett egy szerződés arról, hogy július 15 után fel vagyok véve a céghez, ennek birtokában tudtam sorbanállni reggel tíztől.

(Így végleges munkaszerződéssel van már hivatalos titulusom is: Systems and Software Development Specialist vagyok, és van egy hihetetlenul puccos leírás is ehhez, nagyon szórakoztató, majd egyszer begépelem és lefordítom.)

Várni nem kellett sokáig: volt elöttem kb. 10 ember, két perc után volt sorszámom és egy négyoldalas kitöltendő űrlapom, amin csak svédül voltak megnevezve a rubrikák, szóval kivártam, amíg sorra kerültem (tíz perc), és aztán az ügyintéző lány segítségével kitöltöttem a dolgot. Mondanám, hogy kicsit türelmetlen volt, de inkább gyors és hatékony: végigrohantunk a dolgon, beírtam amiket kellett, csak az olyan kérdéseken kellett elgondolkoznom, hogy hány napot tervezek az országon kívül tartózkodni? (Gőzöm sincs. Egy hónap? Két hónap? Legyen a kettő között, 45 nap.)

A végén azzal a bíztató mondattal búcsúzott, hogy “This will probably take 3 weeks and then you’ll probably get a personnummer” (“Ez valószínű három hét lesz és utána valószínű kapsz egy adószámot”). Az mindenesetre durva, hogy tízre odamentem, és fél 11-kor már egy villamoson voltam az iroda fele. És az adószám ugye megjött, három helyett másfél hét alatt, szóval igazán nincs mire panaszkodnom.