Voltam nemrég a helyi Hackerspace nyitóeseményén, meglepően sokan voltunk, kábé 20 ember. Sokminden nem volt szocializáláson kívül, mert még semmi sincs, csak asztalok, meg áram, internet is úgy lett osztva egy mobilnetről. A helyen több másik csapattal fogunk osztozkodni, lesz ott bicikliműhely meg ruhakönyvtár is. Asszem itt döbbentem rá úgy igazán, miért probléma, hogy nem beszélem a nyelvet: a szocializálódást brutálisan megnehezíti, mert az ember még csak be se tud kapcsolódni pár ember beszélgetésébe, az meg hogy néz ki, hogy sziasztok, nem tudom miről beszéltetek, de nem akartok angolra váltani és úgy folytatni?

Motivációs probléma amúgy az egész: mindenki beszél angolul, nem vagy rákényszerítve, nem egy expatot ismerek itt, aki több év alatt se tanult meg svédül pontosan emiatt. Pedig, amúgy, a svéd nyelv alapvetően nem nehéz: egyrészt úgy általában is, másrészt tudok angolul, ami ad valamennyi, ha nem is sok kezdőlökést. Ha tudnék még németül is mellé, akkor sokkal nagyobb fórral indulnék, dehát ez van. Még gondolkozok, hogyan lehetne hatékonyan újrakezdeni-folytatni a dolgot, ha sikerült magam leültetni a Rosetta Stone elé megint, az lesz valószínű a leghatékonyabb, valamint módokat kell találnom arra, hogy használjam a nyelvet minnél többet, mert ha valami, az segít igazán.