Napi random gondolat, avagy az élet nagy problémái
Bécs a világ legjobb városa, de akkor is ront az összképen, hogy mindenki németül beszél.
Bécs a világ legjobb városa, de akkor is ront az összképen, hogy mindenki németül beszél.
Szoval nagyon vartam mar ezt a filmet, annyira, hogy meg is neztem meg itt Becsben, valoszinu a vilag legkisebb mozivasznan, dehat ezzel kell beerni egy olyan orszagban, ahol tobb filmet szinkronizalnak mint mi, igy csak par kis mozi ad filmeket angolul errefele (bar ez tobb, mint a mi 1 db Palace Mom Parkunk), ebbol az egyikben jatszottak a filmet.
Szoval a film. Adott egy rakat jo karakter, egy jonak igerkezo sztori (kalozradiok a hatvanas evek Angliajaban), sok jo zene, Richard Curtis (Love Actually, valaki?) eeeeeeeeeeees…. sajnos csalodas az egesz.
Kezdjuk a joval: jo a zene, es jok a szineszek is — Philip Seymour Hoffman, Bill Nighty, Chris O’Dawd, Cathrine Parkinson (utobbi ketto az IT Crowdbol importalva!) etc. De. A sztori elnagyolt, tele van furcsa hulyesegekkel, es nagyon nem all ossze. A karakterek pedig fajdalmasan kidolgozatlanok helyenkent, ertem en hogy itt sokan vannak, de akkor is, nem lett volna lehetetlen.
Az egesznek van egyfajta osszecsapott erzese, nagyon kar erte, mert ezt sokkal de sokkal jobban is meg lehetett volna csinalni. Igy viszont csak 6/10.
(A metalabban, a bécsi hackerspaceben jártam. Képek-iromány-ilyesmi hamarosan, itt, vagy a közelben.)
…ugyhogy bepostolom. Grace Like Rain - Todd Agnew.
A kuglófstencil. Illetve lehet puding is, most hogy jobban megnézem.
(Dedikálva deKatának, aki erről fotóblogol.)
Szóval vannak az ÖBB fantasztikus Railjetjei, gyorsak, pontosak, szépek, tiszták, minden ülésnél működő konnektor — minden, amit az ember elvárhat egy modern nemzetközi gyorstól.
De.
Nem lehet rajtuk biciklit szállítani. Semmi gond, mert, idézném a MÁV-információs nőt: “három könnyű kézi csomagot lehet”. Így a problémát könnyedén megoldotta két csomag folpack, három kukászacskó, meg egy kis ducttape, így ni:
És…