Belebotlottam es bekattant, ez megy körbe már egy órája.

Vissza még kicsit a gitárhíró ötre, egy kis Bon Jovi, amikor még többnyire jó számokat csináltak:

A gitárhíró ötnek van egy sötét oldala, ez a Band Hero, ide kerültek azok a számok amik többnyire vállalhatatlanok, de legalábbis rockzenének semmiképp se minősülnek. Szóval, további kommentár nélkül.

Még mindig gitárhíró, még mindig az ötösről:

Az egész egy iszolyat catchy popszámmal kezdődik (a klipben ügyes twist endinggel):

Aztán a csaj ellátogatott az egyébként is kiváló Jimmy Fallonhoz, ahol backstage előadták a számot olyan hangszerekkel, amiket egy random általános iskolába találhatsz, kötelező darab:

Végül pedig egy másfajta feldolgozás, komolyra véve ezúttal a dalt, mégis működik, hajjaj, de még mennyire (zárójel: részben vonós dolgokra hangszerelve. Régi petpeeve-m, hogy a populáris zenébe több vonóshangszer kell):

Mindenkinek további szép szombat délutánt, irány a könyvhét.

Még mindig gitárhíró, ez már az ötösről:

Olyan gyönyörű riffek vannak a számba, hogycsak, és milyen jó játszani őket!

Mindenki tisztán emlészik az elsőre, na, nekem ez volt az első gitárhírós szám, ami napokig be volt ragadva:

Folytassuk az elmaradásokat, következzen a Metric, amit még JWZ-nél találtam: