Voltam nemrég a helyi Hackerspace nyitóeseményén, meglepően sokan voltunk, kábé 20 ember. Sokminden nem volt szocializáláson kívül, mert még semmi sincs, csak asztalok, meg áram, internet is úgy lett osztva egy mobilnetről. A helyen több másik csapattal fogunk osztozkodni, lesz ott bicikliműhely meg ruhakönyvtár is. Asszem itt döbbentem rá úgy igazán, miért probléma, hogy nem beszélem a nyelvet: a szocializálódást brutálisan megnehezíti, mert az ember még csak be se tud kapcsolódni pár ember beszélgetésébe, az meg hogy néz ki, hogy sziasztok, nem tudom miről beszéltetek, de nem akartok angolra váltani és úgy folytatni?

Motivációs probléma amúgy az egész: mindenki beszél angolul, nem vagy rákényszerítve, nem egy expatot ismerek itt, aki több év alatt se tanult meg svédül pontosan emiatt. Pedig, amúgy, a svéd nyelv alapvetően nem nehéz: egyrészt úgy általában is, másrészt tudok angolul, ami ad valamennyi, ha nem is sok kezdőlökést. Ha tudnék még németül is mellé, akkor sokkal nagyobb fórral indulnék, dehát ez van. Még gondolkozok, hogyan lehetne hatékonyan újrakezdeni-folytatni a dolgot, ha sikerült magam leültetni a Rosetta Stone elé megint, az lesz valószínű a leghatékonyabb, valamint módokat kell találnom arra, hogy használjam a nyelvet minnél többet, mert ha valami, az segít igazán.

Befejeztem az előbb a Rosetta Stoneban a második egység első leckéjét, már tudok tizenkettőig számolni, tanultam még pár szót, meg a birtokos alakokat vettük. Az utóbbival kapcsolatban bele is futottam egy olyan furcsaságba (“hans” vs. “sin”), amit egyszerűen nem értettem, egy ponton feladtam, és kigugliztam a dolgot, a megoldás természetesen az, hogy ez egy olyan nyelvi koncepció, ami hiányzik az angolból. Konkrétan, a svédben van reflexive possessive pronoun, magyarul visszaható birtokos névmás, amit akkor használunk, ha E/3-as alakról van szó és a birtok a mondatban már korábban megjelölt birtokos tulajdonában van. Szóval megkülönböztetjük, hogy Józsi a saját almáját eszi éppen, vagy sem. (A svednyelv.uw.hu egy remek oldal, a blogposzt publikálása után megyek és elveszek benne.)

Itt amúgy az a már sokat elismételt dolog jött képbeg, hogy a Rosetta Stone kifejezetten úgy akar tanítani, hogy nem ad fordítást, én viszont kényszersen fordítok mindent vissza angolra, és ezen buktam most el, bár állítom, hogy kicsit jobban is megcsinálhatták volna a dolgot.

Pozitív fejlemény a nyelvtanulással, hogy ma sikerült egy USB-s mikrofonos fejhalgatóval helyesen kimondani a programnak a hatos számot.

A munkába ma délután nagyon belelendültem a programozásba, meg elkezdtem szervezni rögtön két dolgot is, amik ha beindulnak, baromi jók lesznek, holnap szervezem tovább ezeket.

Bocsánat, muszáj megnyomnom a publish gombot, elvesztem a fentebb említett oldalban. Holnap folytatjuk.

Befejeztem az első egységet a Rosetta Stone első szintjéből. A végén lévő ‘vizsga’ kicsit ijesztő volt, ott nem cicóznak, egész mondatokat kell alkotni a semmiből, ergó meg kell bizony magadtól szólalni. Sikerült elsőre olyan 8-ból 6-ot, másodszorra olyan 8-ból 7-et eltalálni, ami szerintem elég jó. A program mindkétszer 87%-ot írt, de ez csalóka, mert volt, ahol a szoftver hangfelismerője kivételesen nem ellenem dolgozott.

Merthogy a Rosetta Stone — 3-as verzió, azóta van valami 4-es, lehet, javult — gyenge pontja egyértelműen a hangfelismerés. Semmiképp se rossz, az esetek többségében működik, de van mindenféle háklija, amire nagyon oda kell figyelni mikor beszél az ember. A szótagok egy részét mindig ilyen hangsúllyal és hanglejtéssel kell mondani, más részét mással, a mondatoknál nagyon kell figyelni a sebességre és a hanglejtésre, főleg a kérdő mondatoknál, ahol kérdőbben kell mondani, mint ahogy a szoftver mondja, és ahogy utánoznád. Kicsit úgy érzem, aránytalan pontosságot vár el már rögtön az elején, és ez kombinálva a fenti egyéb hülyeségeivel azt eredményezi, hogy egy idő után már nem arra koncentrálsz, hogy jól mondd az adott szótagot-szót-mondatot, hanem úgy, ahogy a szoftver szereti.

A dolog ma, az utolsó leckénél akasztott ki teljesen egyébként, amikor tíz perc folyamatos próbálkozás után se volt hajlandó sehogy felismerni azt, hogy ‘sex’ (6, hat), akármilyen hanglejtéssel, hangerővel, hangsúllyal, hangmagassággal próbálkoztam, és kénytelen voltam feladni a dolgot. Meglátjuk, hogy hosszútávon ez mennyire lesz probléma, a beszédet amúgy is szeretném gyakorolni élő emberekkel, muszáj, már több szálon elindultam ezzel kapcsolatban.

Aztán lehet, hogy ott rontom el az egészet, hogy a Macbook beépített mikrofonját használom, és nem egy rendes mikrofonos fülest, ezt majd kipróbálom, de kétlem, hogy úgy igazán javítana a dolgokon. Ne legyen igazam.

Mindenesetre az első egység után tudom az alapszineket, olyan 40-50 szót, alap mondatszerkezeteket, kezdek ráérezni a nyelvben lévő hasonulásokra és a különböző főnévi nemekre ill. igekategóriákra, el tudok hatig számolni, fejemben van egy csomó kiejtésbeli furcsaság amit meg fogok ám szokni előbb-utóbb, és még sorolhatnám, meglepően sok információt tudnak beleszorítani kb. 6 órányi tömény tanulásba.

Iszonyat intenzív a dolog, esélyem sincs letolni egy leckénél többet egy nap, másfél óra folyamatos tanulás után képtelen vagyok belekezdeni egy újba. Viszont úgy tűnik, muszáj egy-egy leckét egyben letolni az összes részével, nem lenne jó ötlet pl. elszórni egy nap folyamán, vagy ilyesmi, legalábbis nekem nem.

A módszertan maga, mármint hogy explicite nem ad fordítást, összességében működik. Még jobban működne, ha az angoltudásom miatt nem éreznék ösztönös, erős késztetést, hogy mindent visszafordítsak fejben, amit már megértettem csakazértis, és az olyan szavakat, amik eleve hasonlítanak, az angol megfelelőjük alapján azonosítsak be. Ez utóbbi mondjuk azt hiszem, természetes. Néha azért hasznos volt, hogy bizonyos szerkezeteket, szavakat beütöttem a Google Translate-be, így megértettem bizonyos dolgokat kicsivel hamarabb. Ha nem küzdenék ellene, akkor is működne a szoftver, csak kicsit később értenék meg, illetve raknék össze dolgokat.

Holnap gyülekezet, igyekszem majd a frissen felszedett svédtudásomat hasznosítani.