Délelőtt a gyülekezetben bemerítkezés volt, mint kiderült, van egy nagyon tágas alagsorunk az épületben, ahol többek között a bemerítőmedence is van, itt gyűltünk össze. Természetesen fotóztam, itt van pár kép a dologról.

Előtte azonban videóztam egy kicsit, illetve tesztnek indult az egész, aztán két remek felvétel lett belőle, legalábbis ha a hangot nézzük: teljesen tiszta, nulla torzítás, ha a másodikba nem énekelnék bele, akkor esetleg egy kicsit mégjobb lenne. A kép, nos. Mivel tesztnek indult, így csak leraktam az asztalra, következő vasárnap kicsit jobban fogok készülni.

Aztán kellemesen elszocializálódtam az alkalom utáni fikán, olyannyira, hogy utána kb. annyira volt időm, hogy megebédeljek, és utána beüljek egy rövid órára a múltkor kollegina által mutatott kávézóba. Utána felültem egy villamosra, és elmentem Tracyékhez, a házicsoport vezetőjéhez vendégségbe, ahol egy kivétellel az összes tag képviselte magát.

Az este további részében beszélgettünk, waffle-t ettünk (én két croissantot), felköszöntöttük az egyik lányt, akinek most volt a születésnapja, majd zárásképpen megnéztük együtt a Zoolandert, ami társaságban sokkal, de sokkal szórakoztatóbb, gyakorlatilag végigröhögtük az egészet, bár ehhez biztos kontributált a fáradtság is. Ja, és megkaptam az egyik lány által pestről csempészett fogrkrémeket (Paradontax pride!) és szemcseppeket, így helyreállt a világ rendje. Aztán hazamentünk, újra felragasztottam a sötétítőfüggönyeimet (nem fogom tudni sokáig húzni a karnisok beszerzését…), és lefeküdtem aludni.

Feldolgoztam végre a tetőn készült képeket a videó után, minden további komment nélkül az alábbi galériában találhatóak. Az biztos, hogy muszáj lesz újra felmenni. Sokszor. A képek nagyobban a jobbklikk -> Open Image in New Tabbal lehet megnézni, vagy ebben a facebookgalériában.

A ducttapelt sötétítőfüggöny többé-kevésbé működött, reggel egy kis fény még beszűrődött, ellenben 7:20 körül keltem, ami azt hiszem inkább felróható a felrúgott alvásciklusomnak.

A mai kimozdulós program a tőlem nem túl messze lévő, még a csütörtökön a kollegina által ajánlott használtruhások megnézése volt, amely vegyes eredményekkel zárult, sajnos kevés póló volt az én méreteimbe, ami általában 2XL, néha jó rám egy nagyobbfajta XL-es póló is, de a használtruhásoknál XL és 3XL között bármi jó lehet, de nem nagyon találtam olyanokat, amik úgy igazán tetszettek volna. Farmert kellett volna még vásárolnom, amik azonban (szintén) teljesen összevissza voltak rendezve, és a pólók után már nem volt türelmem egyenként végignyálazni őket és megnézni, melik lehet jó.

Délután bepótoltam a maradék sorozatokat, és már majdnem belekezdtem volna a Life of Pi megnézésébe mikor megjelent a twitteremen az emlékeztető, hogy ma kezdődik a Doctor Who tavaszi évadja, úgyhogy bekapcsoltam az internettelevíziót, elkaptam az előtte lévő, egészen furcsa bit gameshow-t, aztán megnéztem az évadnyitó részt, ami szerintem nem volt olyan rossz kezdetnek, ráadásul Moffat se vette elő kivételesen a lassan nagyon durván elcsépelt eszközeit.

Ezt a posztot már a kedvenc zenei guiltypleasure-realitym nézése alatt írom, holnap gyüli, este pedig megint vendégség, a házicsoport vezetője meg a felesége meghívott minket estére waffle-t enni (na, azt pont nem fogok tudni), meg filmet nézni, meg beszélgetni, szóval elleszünk.

Eljött hát a nagypéntek, az extrahosszú hétvége első napja, amit legelsősorban lustálkodással töltöttem, sorozatokat néztem, instantpizzát ebédeltem, egyedül azt sajnálom hogy nem haladtam a Rosetta Stone-nal, még mindig a második egység első leckéjén vagyok csak túl.

Este elmentem vendégségbe Ulrikához Gregerrel, egy másik kollégámmal. A tacokhoz megvolt minden szükséges kellék:

(a képről hiányzik a lényeg, a tortilla meg a darált hús, de az is volt bőven, természetesen.)

Most jártam először Götebörg agglomerációjában (vö. vidéken), a közlekedés teljesen jó arrafele, a vonat félóránként jár és 25 perc alatt odaért a vonatom a főpályaudvarról (plusz 10 perc séta az állomásról). A svéd kertvárosok, nos, úgy néznek ki mint a kertvárosok úgy általában, csomó faépítési ház, meg páremeletes tégla társasházak. Kicsit sivár így télen még a táj, de nyáron nagyon szép lehet.

Vacsorára tehát megettünk egy csomó tacot, megittunk egy üveg bort — az előző nap a Systembolagetben vásárolt, véletlenszerüen kiválasztott 99 koronás (ez itt árban az alsó-középkategória) portugál bor egészen finom volt. Közben pedig beszélgettünk a cégről, a nyelvről, egymásról és a világ nagy dolgairól úgy általában, remekül elvoltunk.

Kaptam egy nagyon remek svéd nyelvtankönyvet ajándékba, valószínű ezt fogom bújni a jövőben, meg kölcsönvettem egy gyerekkönyvet, az olvasás gyakorlására, mert ugye ezeknek a legkönnyebb a nyelvezete.

Visszafele a vonat felé későeste annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy sikerült pont lekésni a vonatot vissza a városba, az orrunk előtt ment el. Ulrika javaslatára beültünk kicsit melegedni az állomásnál lévő kocsmába-diszkóba, egészen mókás élmény volt, hozta az összes létező falusidiszkó klisét. Aztán megjött a vonatunk és sikerült még pont éjfél előtt nem sokkal hazaérni, hála annak is, hogy a Google adataival ellentétben nem kellett 25 percet várnom a villamosra, hanem valójában csak 7-et.

Kaptam ráadásul Ulrikától sötétítőfüggönyöket, illetve hát olyasmiket, azt mondta, eredetileg moziban használták őket. Otthon megpróbáltam felrakni az ablak előtt lévő karnisra, amit azonban nem terveztek ennyire nehéz függönyökre, és nem nagyon akarta a dolgot, úgyhogy miután az egész kóceráj leesett, elegem lett, fogtam magam, elővettem a fiókból a ducttapet, és szabályosan felragasztottam az éjszakára a függönyöket. Nem egy olyan megoldás, amit hosszútávon fent lehetne tartani, muszáj lesz szereznem új karnisokat, de a dolog működött, és ismét bebizonyosodott, hogy a ducttape a legjobb dolog a szeletelt kenyér óta, és minden háztartásba kell egy belőle.

Szóval igen, errefele a húsvéti hosszúhétvége extrahosszú, jár a péntek, sőt, szokás kivenni a csütörtök délutánt is, akkor már. Az iroda hivatalosan be is zárt 12-kor, bár még maradt bent pár ember, aztán végül én voltam az utolsóelötti fél 5-kor, aki elment.

Produktív munkanap volt ez is, hogy folytassam a klisét, mostanra sikerült kialakítanunk egy tökjó rendszert a melóra, amivel viszonylag jól tudok haladni a dolgokkal, ennek központi eleme a workflowy, amit kb. a kezdetek óta használok, oda írok fel mindent, ott vannak a teendőim, oda jegyzetelek a meetingeken etc., szóval az egyik olyan webes szolgáltatás, ami nélkül kábé nem tudok élni.

Amióta megjöttem Svédországba, azóta méltatlanul hanyagoltam az iPad 2-met, ezen tovább rontott az ájfón megvétele, ami után a nemretina kijelzője borzalmasan néz ki számomra, hogy egy kicsit belemélyedjünk az igazán súlyos fehérembergondjabaja kategóriába. El lett tehát határozva, hogy egyelőre túladok a dolgon, többször gondolkoztam, hogy felrakom a Blocketre, a helyi apróhirdetőoldalra, csak kicsit macera a dolog. Addig halogattam a dolgot, amíg meg nem láttam tegnap, hogy az egyik kolléganőm egy ilyen vásárlásán gondolkozik, rögtön fel is ajánlottam, hogy hát van nékem egy eladó, és gyorsan eljutottunk oda, hogy este találkoztunk, és nyélbe ütöttük az üzletet.

De előtte beszélgettem vele majd’ két órát mindenféléről, mindezt egy igen jó kávézóban, amit jól megjegyeztem magamnak, többek között azért is, mert nyitva voltak este 10-ig, de ezenfelül nagyon hangulatos hely, és finomak a teasütemények. Az eredeti találkozóhely az én sarki kávézóm lett volna, ami azonban 10-6-ig van csak nyitva.

Érdekesség, hogy errefele teljesen normális utólagos utalással fizetni, én odaadtam az iPadet meg a tartozékokat, és elküldtem neki a számlaszámokat, a pénz pedig megjön majd kedden, mert ugyebár kezdődik a hosszúhétvége. Tabletügyileg egyelőre kivárom az áprilist, bejelent-e bármit az Apple, aztán meglátjuk.

Holnap este pedig Vendégségbe Megyek, mint az Igazi Felnőttek, Ulrikához, viszek bort, darálthúst, reszelt sajtot és tortillát, mert tacot eszünk.

Szerda este elmentünk újra tollasozni a házicsoporttal, ezúttal én szerveztem a dolgot, és ezzel asszem sokszorosan megdőlt a régi mantrám hogy, á, én, én nem tudok szervezni. Valójában egyre jobban csinálom ezt a szervezősdit, már-már élvezem.

Tollasozni meglepően olcsó errefele: 160 SEK/pálya/óra, és ráadásul a dupla pálya ugyanannyiba kerül, mint a szimpla, szóval naná, hogy két duplát foglaltam, főleg, mert olyan 6-8 ember volt várható. Végül heten voltunk, és olyan rendszerben játszottunk, hogy négyen az egyik duplapályán, ketten a másikon, egy ember pedig pihen, és minden játék után rotálódunk eggyel arrébb, ergo mindenki játszott jópár dupla és minimum két szimpla meccset. További költség volt még két ütő, mert csak négy volt a társaságban, ez volt még plusz 30 SEK, szóval a végén 380 SEK-et osztottunk hétfele, potom két rugó fejenként, az itteni viszonyokban iszonyat olcsó. Én pedig lehet, hogy lassan beruházok egy rendes ütőbe, mert a béreltek iszonyat pocsékok voltak.

Az az egy óra jól lefárasztja az embert, pláne, ha egyedül játszik, és nem párban, bár már beszéltünk arról, hogy esetleg a következő alkalommal két órára jövünk. Az biztos, hogy tollasozni iszonyat jó móka, rendesen megmozgatja az embert, ha lehetne, minden héten csinálnám.

A påsklunch svéd húsvéti szokás: az emberek összegyűlnek, mindenki hoz valamit, majd közösen elfogyasztják ezeket.

“a kajákat a blogba magyarázattal plíz”, mondta Veve, hát akkor, ezek voltak a mi påsklunchunkon. A képek minőségéért elnézést kérek, a dokumentálásra mentem rá nagyon, nem a fotóművészeti aspektusra:

Volt még továbbá kötelező barnakenyér, knackebröd, vaj, sajt, mert az mindig kell.

Összességében élveztem a dolgot, bár ezt a hal dolgot még erősen szoknom kell, a lazacot már megeszem, de azt könnyű, mindenki azt mondja, hogy az a legkevésbé halízű hal. A heringből a mustáros egészen jó volt, bár ahhoz kell valami jó köret, kollégák szerint knackebröddel egészen jó.

A munka és a szociális élet megintcsak a blogolás rovására ment, azért igyekszek most, a hosszúhétvégén pótolni, amit lehet. Itt húsvét alkalmából nem csak a hétfőt, hanem a pénteket is megkapjuk munkaszüneti napnak, sőt, szokás hogy csütörtökön már csak fél napot dolgoznak az embek.

Kezdetnek megmutatom ezt a videót, amit szerdán lőttem. Felmentem tetőre a cégnél, egyszerűen gyönyörű ott fent, és körbejárkáltam egy kicsit. Lesznek majd képek is.

Igen, fúj a szél a mikrofonba és helyenként helyenként belelóg az ujjam a képbe, de ennek ellenére szerintem van benne élvezhető tartalom.

Ez pedig egy panorámakép, amit szintén ott lőttem (kattra nagyobb, érdemes, mert, nos, kicsiben túl kicsi):

Megvette ma az összes létező jegyet a májusi konferenciához, és eldöntöttem azt is, hogy május 2-14 között leszek pesten, ami a legjobb kombinációja az időnek és a szabadnapoknak, két nap konferencia, kettőn utazok, és kilenc teljes nap szabad, így lesz időm mindenkivel találkozni-sörözni-gitárhősözni-ebédelni-vacsorázni-egyéb (kivánt tevékenységek aláhúzandóak). Ahogy számolom, minden napra jutni fog valaki-valakik.

Mondjuk vicces, azt számoltam, hogy lehet, még spórolni is fogok a nyaralásommal, a repjegyet a konferencia miatt a cég fizette, a szállás ingyen lesz, Pest meg ugye olcsóbb minden tekintetben. Mindenesetre addig is van még egy teljes áprilisom, az alatt például be kéne fejezni legalább az első szintjét a Rosetta Stone-nak.

Ma nem nyelvtanultam, mert mire hazaértem, addigra kezdődött a már pár napja emlegetett interjú, ami szerintem egészen jól ment, ha kivonjuk azt, hogy folyamatosan lecsúsztam a székről és ezzel párhuzamosan kifele a képből, meg hogy még mindig sokat ööö-zök. Ehhez kapcsolódik konkrétan a dolog, majd egyszercsak feltűnik az arcom egy videóban, vagy idéznek tőlem cikkben.

Holnap lesz a cégben påsklunch, azaz húsvéti ebéd, amire mindenki (aki részt vesz) hoz valamit, és aztán közösen megesszük őket. Most nézem a listát, lesz hal, töltött tojás, saláta, kenyér, mindenféle sajtok, krumpli valamilyen formában, tejföl, vaj, hagyma, citrom, sör, spárga, pesto, valamiféle sausage (jó magyar fordítást erre a gyüjtőszóra kommentekben várunk), meg påskmust, az ital, amit ilyenkor a svédek inni szoktak. Nekem speciel gőzőm se volt, hogy mit kontributáljak a dologhoz, úgyhogy vettem két üveg üdítőt jobb híján. Valószínű remek közösségi élmény lesz.

Aztán este megyünk tollasozni megint a gyülekezeti házicsoporttal. Utána már csak egy csütörtök van, és jön a hosszúhétvége. Amire még szervezni kéne dolgokat.

Befejeztem az előbb a Rosetta Stoneban a második egység első leckéjét, már tudok tizenkettőig számolni, tanultam még pár szót, meg a birtokos alakokat vettük. Az utóbbival kapcsolatban bele is futottam egy olyan furcsaságba (“hans” vs. “sin”), amit egyszerűen nem értettem, egy ponton feladtam, és kigugliztam a dolgot, a megoldás természetesen az, hogy ez egy olyan nyelvi koncepció, ami hiányzik az angolból. Konkrétan, a svédben van reflexive possessive pronoun, magyarul visszaható birtokos névmás, amit akkor használunk, ha E/3-as alakról van szó és a birtok a mondatban már korábban megjelölt birtokos tulajdonában van. Szóval megkülönböztetjük, hogy Józsi a saját almáját eszi éppen, vagy sem. (A svednyelv.uw.hu egy remek oldal, a blogposzt publikálása után megyek és elveszek benne.)

Itt amúgy az a már sokat elismételt dolog jött képbeg, hogy a Rosetta Stone kifejezetten úgy akar tanítani, hogy nem ad fordítást, én viszont kényszersen fordítok mindent vissza angolra, és ezen buktam most el, bár állítom, hogy kicsit jobban is megcsinálhatták volna a dolgot.

Pozitív fejlemény a nyelvtanulással, hogy ma sikerült egy USB-s mikrofonos fejhalgatóval helyesen kimondani a programnak a hatos számot.

A munkába ma délután nagyon belelendültem a programozásba, meg elkezdtem szervezni rögtön két dolgot is, amik ha beindulnak, baromi jók lesznek, holnap szervezem tovább ezeket.

Bocsánat, muszáj megnyomnom a publish gombot, elvesztem a fentebb említett oldalban. Holnap folytatjuk.