Az egészséges életmód jegyében mostmár hetek óta pontosan ugyanazt reggelizem:

Hat darab vajas knäckebröd, ráadásul 100%-ig teljes kiörlésű lisztből! Meg egy doboz kóla. Jó, szóval valójában semmi köze sincs az egészséges életmódhoz, egyszerűen így alakult: egyik reggel reggelizés nélkül mentem be az irodába, és ott mindig van (többféle) knäckebröd is, vaj is, a kólát azt speciel én vettem. Mire észbe kaptam, addigra meglett a mindennapi reggeli. Valószínű a cukorfüggőségem mellékterméke amúgy, ugyanez pl. egy pohár hideg vízzel a kóla helyett közel ehetetlen számomra.

Ma éreztem át először igazán azt, hogy milyen az, amikor az ember retteg megszólalni egy idegen nyelven. Az angoltanulásnál valahogy soha nem állt fent ez probléma nálam (vagy csak nem emlékszek rá). Most, hogy már-már értelmes mondatokra hasonlító dolgokat tudok produkálni, elterveztem, hogy elujságolom mindezt svédül a gyülekezetben pár embernek, esetleg váltok velük pár egyszerű mondatot, de amikor rá került volna a sor, nem bírtam rávenni magam, és maradtam az angolnál. Ettől függetlenül muszáj lesz belekényszerítenem magam olyan helyzetekbe, amikor svédül kell, hogy beszéljek, lehetőleg minnél többször, mert különben sose fogok rendesen megtanulni.

A nap további része egyébként viszonylag eseménytelenül telt, a gyülekezet után elmentem ebédelni a Jensen’sbe, illetve csak akartam, mert öt perc után meguntam az egyébként mindig ott álló hatalmas sort és inkább vettem hazafelé ebédet a sarki vietnámi bódénál. Papíron jó lett volna a kaja (currys-tojásos rizs, hagyma, zöldbab, répa, csirke), gyakorlatilag egészen ijesztően íztelen volt az egész, a helyzetet a hozzá adott csípős szójaszósz ráöntése mentette meg valamennyire. A délután maradék részében pedig a Portlandia 3. évadját nézem.

Kellene lassan valami új tevékenység az ilyen hétvégékre, hétközbeni unalmas estékre. Holnap munka, megjön a második fizetésem, lassan két hónapja vagyok itt és wow, mennyi minden történt azóta.

Befejeztem az első egységet a Rosetta Stone első szintjéből. A végén lévő ‘vizsga’ kicsit ijesztő volt, ott nem cicóznak, egész mondatokat kell alkotni a semmiből, ergó meg kell bizony magadtól szólalni. Sikerült elsőre olyan 8-ból 6-ot, másodszorra olyan 8-ból 7-et eltalálni, ami szerintem elég jó. A program mindkétszer 87%-ot írt, de ez csalóka, mert volt, ahol a szoftver hangfelismerője kivételesen nem ellenem dolgozott.

Merthogy a Rosetta Stone — 3-as verzió, azóta van valami 4-es, lehet, javult — gyenge pontja egyértelműen a hangfelismerés. Semmiképp se rossz, az esetek többségében működik, de van mindenféle háklija, amire nagyon oda kell figyelni mikor beszél az ember. A szótagok egy részét mindig ilyen hangsúllyal és hanglejtéssel kell mondani, más részét mással, a mondatoknál nagyon kell figyelni a sebességre és a hanglejtésre, főleg a kérdő mondatoknál, ahol kérdőbben kell mondani, mint ahogy a szoftver mondja, és ahogy utánoznád. Kicsit úgy érzem, aránytalan pontosságot vár el már rögtön az elején, és ez kombinálva a fenti egyéb hülyeségeivel azt eredményezi, hogy egy idő után már nem arra koncentrálsz, hogy jól mondd az adott szótagot-szót-mondatot, hanem úgy, ahogy a szoftver szereti.

A dolog ma, az utolsó leckénél akasztott ki teljesen egyébként, amikor tíz perc folyamatos próbálkozás után se volt hajlandó sehogy felismerni azt, hogy ‘sex’ (6, hat), akármilyen hanglejtéssel, hangerővel, hangsúllyal, hangmagassággal próbálkoztam, és kénytelen voltam feladni a dolgot. Meglátjuk, hogy hosszútávon ez mennyire lesz probléma, a beszédet amúgy is szeretném gyakorolni élő emberekkel, muszáj, már több szálon elindultam ezzel kapcsolatban.

Aztán lehet, hogy ott rontom el az egészet, hogy a Macbook beépített mikrofonját használom, és nem egy rendes mikrofonos fülest, ezt majd kipróbálom, de kétlem, hogy úgy igazán javítana a dolgokon. Ne legyen igazam.

Mindenesetre az első egység után tudom az alapszineket, olyan 40-50 szót, alap mondatszerkezeteket, kezdek ráérezni a nyelvben lévő hasonulásokra és a különböző főnévi nemekre ill. igekategóriákra, el tudok hatig számolni, fejemben van egy csomó kiejtésbeli furcsaság amit meg fogok ám szokni előbb-utóbb, és még sorolhatnám, meglepően sok információt tudnak beleszorítani kb. 6 órányi tömény tanulásba.

Iszonyat intenzív a dolog, esélyem sincs letolni egy leckénél többet egy nap, másfél óra folyamatos tanulás után képtelen vagyok belekezdeni egy újba. Viszont úgy tűnik, muszáj egy-egy leckét egyben letolni az összes részével, nem lenne jó ötlet pl. elszórni egy nap folyamán, vagy ilyesmi, legalábbis nekem nem.

A módszertan maga, mármint hogy explicite nem ad fordítást, összességében működik. Még jobban működne, ha az angoltudásom miatt nem éreznék ösztönös, erős késztetést, hogy mindent visszafordítsak fejben, amit már megértettem csakazértis, és az olyan szavakat, amik eleve hasonlítanak, az angol megfelelőjük alapján azonosítsak be. Ez utóbbi mondjuk azt hiszem, természetes. Néha azért hasznos volt, hogy bizonyos szerkezeteket, szavakat beütöttem a Google Translate-be, így megértettem bizonyos dolgokat kicsivel hamarabb. Ha nem küzdenék ellene, akkor is működne a szoftver, csak kicsit később értenék meg, illetve raknék össze dolgokat.

Holnap gyülekezet, igyekszem majd a frissen felszedett svédtudásomat hasznosítani.

Ezzel a mondattal fogadott reggel Ulrika, legalább egy percet röhögtem, aztán megbeszéltük, hogy találkozunk egy sötét sikátorban, hogy odaadjam az anyagot, mondjuk az ötödik emeleti pingpongasztalnál. Egy csomó apróságot csináltam meg ma a munkában, írtam egy olyan regexet, ami után külön megdicsértek (ez már egy másik volt, nem a reggeli), szóval ezt a munkahetet is jól zártam.

Felkértek egy interjúra, ami külföldreszakadt fiatalokkal készül, azonban kicsit továbbmegy az általános határátkelő-sztorikon, jövő hét elején fogom leskype-olni, aztán majd kikerül előbb-utóbb az internetre, majd belinkelem.

Mire összegányoltam a freeblog-konvertálóscriptjeim, ami jelenleg két php és két ruby script, és átlagfelhasználók számára teljesen használhatatlan, addigra maga mr.a., a freeblog eredeti készítője (aki, for the record, több, mint 2,5 éve már nem dolgozik ott), összerakott egy sokkal felhasználóbarátabb megoldást. Ennek ellenére látom értelmét az én változatom előbb-utóbbi kiadására, tud pár dolgot, amit az mr.a. féle nem, de a motivációm jelentősen csökkent rá.

Teszteltem pár napja kicsit az ájfón videós képességeit, meglepően jók, az alábbi videó viszonylag jól demonstrálja, milyen fasza kávét csinál az eszpresszógépünk, pláne kávégeek kolléga saját pörkölésű kávéjával. Háttérzenének szól az Irodavezető – Kipakolom a Mosogatógépet c. szám:

Van új kedvenc pizzériám is, francia, konkrétan, Cyrano a neve, van jópár éttermük a városban, kettő a környéken is. Kedden a távolabbiba mentem Ulrikével, aminek megvan az előnye, hogy az út gyönyörű, a folyóparton és a kertvároson keresztül mész oda. Ma egy közelebbibe mentem, ahol pontosan ugyanolyan finom a pizza.

Elindult a céges szervezkedés a májusi memoQfest nevű szakmai konferenciára, ahova a mai állás szerint hárman megyünk. Mint rezidens magyart, engem bíztak meg azzal, hogy szervezzem meg az egészet, már ma jelentős eredményeket értem el. Szállásunk van, mert egy kolléganőnknek magyar a férje, és emiatt van egy jó kis albérletjük újlipótban, ahova szoktak járni telelni-nyaralni. A repjegyek tekintetében úgy tűnik hármunknak három kombináció lesz mindenféle okok miatt, részemről azt kell eldöntenem, hogy a konferencia előtt jövök valamivel hamarabb, vagy utána maradok még valamennyit, ha már hazalátogatok. Van még a konferenciajegyek kérdése, de az is le lesz hamar tisztázva a jövőhéten.

Az előbb lenyomtam egy menet Rosetta Stone-t (Unit 1, Lesson 3), megyek, berakom a vacsorára vásárolt instanttésztát a mikróba, és elindítok valami sorozatot, induljon hát a hétvége.

Asszem itt még nem rinyáltam arról, hogy miután kemény munkával sikerült kivernem a Googleből, hogy magyarul beszéljen hozzám, pár hete hirtelen elkezdett svédül beszélni. Nem tudom mennyire van összefüggésben azzal, hogy fizikailag Svédországban vagyok, mert a magyarulbeszélést itt is csinálta egy ideig. Na mindegy, végülis ez csak használ nekem a nyelvtanulásban, emiatt állítottam át nemrég az ájfónom is svédre. Az operációs rendszerem egyelőre nem merem.

Elkapott kicsit a honvágy tegnap: emberek hiányoznak, egy jó sörözés. Najó, meg a Tündérgyár. Nézegettem is a repjegyeket a következő két hétre, hátha van valami olcsó, de természetesen ilyenkor már piszokdrágák, szóval marad az eredeti terv, hogy majd májusban jövök. Mint azt Nelli megjegyezte, nincsenek véletlenek, több, mint valószínű, hogy egyáltalán nem baj, hogy most itt vagyok, és nem látogatok haza még egy ideig.

Fotózgattam mostanában, Ezt például nemrég lőttem.

Összehasonlításképpen itt van ugyanez a Street Viewból, azért brutális a különbség, leginkább az évszakban:

Visa större karta

Ez pedig egy másik eheti kép:

Megintcsak ugyanez, Street View (az út közepéről, kvázi az ellenkező perspektívából, mert máshogy nem tudtam):

Visa större karta

Szóval szép lesz itt majd a június. Ezt pedig este vettem, merthát elfogyott, és a 24-es csomagban nevetségesen olcsó:

Holnap péntek (csúnyán retconolok éppen, mert ezt a posztot péntek reggel írom), aztán hurrá, hétvége!

Meghozta ma a FedEx az áfjónba az akksit, meglepően gyorsan átszereltem, és most akkor bízunk abban, hogy nem problémázik többet a telefon. A tesztelés kedvéért igyekszem most az akkumulátoros tok nélkül használni egy ideig.

A munkába ma segítettem megoldani egy már sok ideje húzódó projekttípus munkamenetét, meg is lettünk az előbb dicsérve, hogy idézzem a levelet:

VAD FANTASTISKT, UNDERBART, OTROLIGT JÄTTEBÄST-DUKTIGA NI ÄR!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Úgy tűnik, szeretnek.

Az üres perceiben meg segítettem freeblogot költöztetni valakinek, már van egy egészen jó konvertálóscript-kombinációm, valahogy emberi használatra alkalmassá kéne tenni, mert most három külön scriptből áll, amiből egy PHP és kettő Ruby, ráadásul a beállításokhoz szerkesztgetni kell az egyik fájlt, szóval minden, csak nem felhasználóbarát. Asszem szorít kicsit az idő is, mármint a freeblog egyszercsak tényleg be fog teljesen dőlni.

Az alvómaszk dolog a kora reggeli napfény ellen sajnos nem vált be, két éjszakát is próbáltam vele, iszonyat kényelmetlen és nyomja a szemem. Kénytelen leszek tehát egy rendes sötétítőfüggöny beszerezni, valahogy meg kéne úszni, hogy ehhez az általam oly gyűlölt IKEA-ba kelljen menni. Addig is marad a korán lefekvés.

Most pedig irány a gyülekezet és cell group. Holnap már csütörtök, jön a cég külső rendszergazdája, elmagyarázza nekem többek között, hogy pontosan hogy kommunikál az itteni és a dán irodánk, ami azért is fontos, mert ez a kommunikáció az utóbbi időkben erősen problémás.

Nem gondoltam volna, hogy valaha egy zoknit fogok dicsérni, de a szombaton potom ötven koronáért vásárolt három pár zokni olyan durván kényelmesebb mint bármi, ami eddig a lábamon volt, hogy az elképesztő. Komolyan gondolkozok azon, hogy visszamegyek a héten, es veszek még két-három csomagot.

Ma a munkából hazaérve csak sikerült rávennem magam, hogy folytassam a Rosetta Stone-nal a svéd nyelvtanulást, lenyomtam a második leckét. Maga az anyag úgy épül fel, hogy 3 szint (level) van, azokon belül 4 egység (unit), mindegyiken belül 4 lecke (lesson). Konzervatív számítások szerint ha heti egy egységet lenyomok akkor nagyjából 3 hónap alatt megyek végig rajta, persze kérdés, tartható-e ez az ütem, tudok-e esetleg gyorsabban haladni, vagy pont fordítva, egy idő után muszáj lesz lelassítanom, valamint kérdés, hogy az egésznek a végén pontosan mit fogok tudni. Az biztos, hogy a napi egynél több lecke egyelőre nem megy, ez a hosszúság már most feszegeti a türelmemet, aztán ki tudja, lehet idővel ez is változni fog.

Közben teljesen elterelődött a figyelmem, az ezer éve félbehagyott freeblog-konvertert fejeztem be, pontosabban mások már megírták helyettem, nekem csak össze kellett legóznom a dolgokat, a lényeg, hogy működik.

Mára ennyi, holnap házicsoport, hurrá, szociális élet!

Az idő megint furcsán telik, vagy talán egyre normálisabban? Mindenesetre ma reggel mikor bementem a munkába, úgy tűnt, legalább egy hetet nem voltam. Valójában csak többet kell kimozdulnom a hétvégén asszem. Mindenesetre ma FAQ-ot írtam, meg a céges regex képzést tervezgettük, ami bonyolultabb lesz, mint gondoltam, de össze fog jönni.

Hazafelé vettem egy alvómaszkot, ma élesben tesztelem, le se húzom a redőnyöket, remélem működni fog, mindenképp olcsóbb megoldás lenne, mint beszerezni egy hatalmas sötétítőfüggönyt. Benéztem a még szombaton talált telefonjavítóba is, ahol pont olyan drága lett volna az akksicsere az ájfónban, mint megrendelni a netről, ráadásul az iFixItes csomaghoz járnak csillagfejű cserecsavarok az Apple teljesen egyedi ötágú torx-de-mégsem “pentalobe” csavarjai helyett, szóval az utóbbi megoldás mellett döntöttem.

Hamarosan nekem is lesz hosszúhétvégém, mint kiderült, itt húsvéthétfő mellett nagypéntek is szabadnap, sőt, az emberek többsége csütörtök délután se nagyon dolgozik már, bár rám nem tudom, ez hogy vonatkozik, majd kiderül. Régebben viccelődtem, hogy megnézem Ystadot (a Wallander miatt), de most kicsit komolyabban eljátszottam a gondolattal, hogy megnézem esetleg a falut, meg a tőle egy köpésre lévő Malmőt akkor már, ha találok magamnak arrafele elég teendőt-néznivalót arra a négy napra. Mindenesetre kéne valami jobb az itthon ülés és sorozatok darálása helyett.

Délelőtt elmentem a gyülekezetbe, bár a prédikáció nem különösebben fogott meg, a többi része jó volt, a szlovák lánytól kaptam egy kezdő svéd tankönyvet meg kaptam tippeket online szótárra, és persze szokás szerint beszélgettem jókat emberekkel.

Bementem aztán ebédelni a helyi Jensen’s Bøfhusba, eredetileg csirkét akartam enni (mi mást), de aztán hirtelen felindulásból rendeltem egy adag amerikai stílusú sertésbordát oldalast. Ez a House of Cards hibája, abban eszik a főszereplő gusztososnál gusztusosabb ribset, és egyszerűen muszáj volt mostmár kipróbálni, annak ellenére hogy én és a disznóhús nem vagyunk túl jó barátok, leszámítva a hurkát. Az eredmény vegyes: egyrészt nem olyan rossz, amilyennek gondoltam, másrészt nem mondanám azt se, hogy ízlett, de ha legközelebb füstös páccal kérem a BBQ-s helyett, és kicsit jobban átsütik, még akár jó is lehet.

Hazafelé bementem még a sarki Hemköpbe, hogy vegyek magamnak tusfürdőt, mert elfogyott, rögtön vettem kettőt, majd beálltam a viszonylag időigényes sorba (csak páran voltak előttem, de jó sok cuccal), erre 1-2 perc után rámszóltak és egy másik kasszánál ott helybe előreengedtek, mert látták, hogy összesen két dolgot vásárolok. Köpni-nyelni nem tudtam.

Olvastam ma egyébként az Impossible Projectről a The Magazine-ban, ami a Polaroid film feltámasztásáról szól, jó cikk, olvassátok el. El is játszottam a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a dolgot, de még ha túl is lépek azon, hogy bitangdrága az egész (8 kép 20 USD…), nem tudom fizikailag használni az itteni időjárásban nagyjából májusig, azt írják, hogy 13 és 28 fok között ajánlott (a fekete-fehért pedig 17-24). Szóval ez egyelőre kilőve.

Este eltöltöttem egy órát a Rosetta Stone előtt, ez az a nyelvtanító program, ami úgy tanít, hogy nem ad fordításokat, hanem a dolgokat leginkább képekkel párosítja, és immerzióra, ismétlésekre, intuícióra és hasonló dolgokra épít, ijesztően jól működik a dolog, de egyszerűen nincs hozzá türelmem, még a mostani, igen nyugodt állapotomban is, illetve ehhez direkt kapcsolódik a motiváció hiánya.

Zárjuk a hetet egy kis zenével.

Easy - Mat Zo & Porter Robinson (Official Video) from The Line on Vimeo.

Tegnap megint 11 körül feküdtem le, de reggel valamiféle kisebbfajta csoda során sikerült visszaaludnom, ennek eredménye az lett, hogy fél tízkor keltem fel, ez mindenképp új svédországi rekord. Azért hétfőn veszek egy alvómaszkot.

Reggel összegyűjtöttem az internetről a meglátogatandó bolhapiacokat, kettőt terveztem be, amiből négy lett, de ne szaladjunk a dolgok elébe.

Az első nem volt túl messze a lakástól, csak két villamosmegálló, ráadásul útba esett a másik helyhez. Előtte kerestem egy ATM-et, nem találtam saját bankomhoz tartozót a környéken, csak egy másikat. Nem csináltam belőle nagy ügyet, egészen addig, amíg nem olvastam el azt, hogy 900 SEK pénzfelvétel 182 SEK-be került, ami már-már hihetetlennek tűnt. Elkönyveltem tanulópénznek, majd azért most este ránéztem az onlinebankra, ahol sikerült kimatekoznom, hogy félreértettem a Google Translate-et, és valójában az a 182 SEK az a zárolt összeg volt éppen a számlámon, nem ATM-költség, szöval most kicsit megkönnyebbültem.

Mindenesetre végigjártam az első bolhapiacot, amely egyfajta furcsa öszvér volt a pecsa, az ecseri és a józsefvárosi piac között: ez egyébként elmondható mindre, ahol jártam. Elképesztően diverz a kínálat, vannak ruhások, antikosok, elektronikások, ájfóntokosok, de tényleg, minden. Itt majdnem vettem egy gitárt, elég olcsón adták (400 ill. 500 SEK, valszeg még alkudni is lehetett volna belőle), mert nemrég bogarat ültettek a fülembe, hogy lehet, hogy újra kéne kezdeni, anno nagyonrég tanultam 5 év akusztikusat.

Ezekután továbbindultam a második bolhapiacra, ahol azonban először eltévedtem, ennek eredményeképpen megnézhettem két másikat, az egyiknél sikerült is venni pár pár zoknit, illetve majdnem vettem egy Psion Revot (300-ról indult az ára de nagyongyorsan lement 150-ig), de úgy voltam vele, hogy ha már régi Psion, akkor várjunk ki egy rendes Series 5-öt.

Miután tiszta lett, hogy nem jó helyen járok, előszedtem a Google Mapset majd a böngészőt, megállapítottam, hogy elsőre jól benéztem a weboldalon lévő térképet, és átmentem a helyes címre, ahol két hatalmas istállóban volt berendezve a bolhapiac. Itt botlottam bele egy lángososba: ha jól értettem a sztorit, a tulaj 1986 (!) óta tolja itt az ipart, külön kedvezményt kaptam azért, mert magyarul szóltam hozzá.

A lángos egyébként nagyon finom volt, majdnem annyira jó mint amit pl. az ecserin lehet kapni. Az más kérdés, hogy a gyomrom megint nem szerette a dolgot, valószínű a tejföl tehet róla, volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz ez annyira jó ötlet, de Göteborg egyetlen (?) lángososát muszáj volt kipróbálni.

Vettem még lengyel instant tésztéslevest is, amiből a paradicsomos teljesen ehetetlen volt, viszont a csirkés egészen jó, valamint láttam “Hello Kitty spinning eyes” üdítőitalt, licencelt termék volt a csomagolás alapján, el nem tudom képzelni, milyen íze lehet, nem vettem belőle, utólag kicsit bánom.

Aztán szépen hazavillamosoztam, és bepótoltam a heti sorozatokat, elkezdtem nézni a Broadchruchöt, holnap gyüli, meg, nos, takarítani kéne kicsit a lakásban.

A NewsBlur egyelőre még lassú, valamint elhasal a freeblog feedeken, nem kétlem, hogy mindkettő orvosolva lesz, de addig maradok még a Readernél, nem sietek sehova végülis, illetve másfél hónapom van még, amíg be nem zár a Posterous. Elkezdtem egyébként gondolkozni azon, hogy át kéne menteni a linkblogok tartalmát a Sharewoodra, pontosabban csak a képeket, mert a tartalom megvan a kezdetektől, az oldal egyfajta archiválóként is működik. Meglátjuk.

A munkában befejeztem a következő programomat, legalábbis annak az első változatát, illetve péntek délután már nagyon beindult az offtopic chat az épülő céges Skype-on, youtubelinkeket küldözgettünk meg minden, szép lassan megfertőzöm a céget a csetelés örömeivel.

Négykor felpattantam, hazamentem, lezavartam a mosást, és sikerült egy egészen jó következő alkalmat szereznem jövő vasárnapra, ami alig 9 nap múlva van. Aztán felültem a villamosra és elmentem a gyülekezeti palacsintaestére, ami előtt jól bevacsoráztam a sarki 7-11-ben, mert volt egy olyan sejtésem, hogy nem nagyon lesz olyan palacsinta, amiben nincs tej. Mindenesetre ittam a málnaszörpöket és megint jókat beszélgettem egy csomó emberekkel, a végére már meggyőztek, hogy én szervezzem meg a következő tollaslabdázós kiruccanásunkat, és hogy lehet, hogy újra meg kéne próbálnom gitározni. Anno tanultam öt év akusztikus gitárt plusz a szolfézs, amit akkor végtelenül gyűlöltem, mostmár utólag nem bánom bizonyos dolgokat, amiket ott tanultam. Valamint az egyik lánytól vasárnap kapok egy adag svédtanulós anyagot.

A szombati projekt a helyi bolhapiacok feltérképezésének legalább elkezdése, a Google rögtön kidobott háromat, ebből jó eséllyel kettőt útba tudok ejteni, megyek is.