Szóval eljött az április, és eljött az Ubuntu 9.04 is, a próba kedvéért felraktam mind az asztali (munkahelyi) gépemre, mind a laptopomra. Az eredmények, nos, vegyesek.

Asztali gép: wifi nincs, viszont van videókártya (hehe), mégpedig ATi, abból is egy X300. A rendszer telepítés után nem hajlandó bekapcsolni a Compizt, a restricted drivers nem mutat semmit. Felrakom manuálisan a bináris drivert, halál, vesa módba kell kapcsolnom az X-et hogy újra életre keljen. Fél óra nyomozás után ellentmondásos információkat kapok, a legigéretesebbnek az tűnik, hogy ez a driver már nem támogatja az X300-at, csak azt nem sikerül megtudni, hogy akkor mi is. Itt jegyezném meg, hogy nem tudom, komolyan gondolták-e, hogy alapból kikapcsolva van a Ctrl+Alt+Backspace billkombó, de viccnek durva.

Mindenesetre, fájdalmasan lemondva a Compizról, egy meglepően használható és gyors rendszert kapunk. A Gnomeon a legutóbbi verzió óta políroztak egyet, berakták az új notification rendszert, hármas openoffisz (az UI ikonjai határozottan rondák továbbra is), és sok egyéb apróságot. Belekerült a rendszerbe a screen-profiles is, ami a screen használatát könnyíti meg mindenféle előre elkészített scripttel (amit utána szabadon módosíthatunk).

Körülbelül egy hétig használhattam a rendszert, és meglepően megkedveltem. Sajnos azt a problémát továbbra se oldja meg, hogy bizonyos, a munkámhoz elengedhetetlen programok továbbra is csak windowson futnak (hello, Trados!), úgyhogy sajnos 1-2 naponta kellett valamiért elővenni valamelyik virtuális gépet a szerveren. Viszont, mikor egész nap pl. linux szervereket izélgettem, egyáltalán nem hiányzott a windows (és a putty). Még a narancsárga alaptémát is megszoktam pár nap alatt, sajnos a linuxos Skype mondjuk butus, a Pidgin pedig továbbra is néha minden szó nélkül elszáll. Viszont a Gnome Do továbbra is a nambervan segédprogram. De izé, szóval az egész rendszer határozottan jó irányba indult el, csak ne rontsák el a Gnome 3-mat.

Sajnos ekkor ütött be egy váratlan alaplapprobléma, úgyhogy kénytelen voltam 1-2 napig a laptopomat használni, amiben viszont van wifi (oh boy…) és Intel videokártya (jáááááááááj). Meglepő módon a wifivel nem nagyon volt gond — igaz kell neki reboot után úgy egy perc mire kapcsolódik, de ha az megvan, akkor megy –, a videokártya, na az viszont. Írtam már korábban a problémáról, de a legnagyobb egyelőre az, hogy laaaaaaaassssú. 2D-ben is. Két ablak között a váltás 1-2 másodperc, ami egyszerűen nevetséges. Lehet downgradelni Intrepides driverekre, midnenféle módokkal kisérletezni (EXA, UXA, XAA, ABC, BFG, CBA etc.) de sehogy se tudtam emberi sebességre hozni, arról nem is beszélve h anno a compiz amúgyis érdekes glitcheket produkált. Úgyhogy fájdalmas búcsút vettünk egymástól, és rebootoltam vissza Windows 7-be.

Mindenesetre, ha helyreáll az asztali gép, nem kizárt, hogy tovább fogom használni, már amikor tudom, mert hosszútávon nincs értelme annak, ha az egyetlen nyitott ablak egy terminal services client valamelyik virtgépünkre…

Szóval a hétvégén játszottam kicsit az Ubuntuval apám Windjén a Wubi segítségével és tulajdonképp nem volt rossz. Maga a rendszer 20 perc alatt felment sans letöltés, és majdnem minden hardvert azonnal felismert, es 5 perc google után megvolt a wifi is ami már-már scifibe illik.

A legkisebb rossz jegyében a Gnome-ot választottam, a KDE4-et megnéztem a múltkor a winden és amellett, hogy lassú volt, usability szempontból szintén, khm, viszonylag hátul szerepelt a sorban. Gyorsan könnyes búcsút vettem az alsó taskbarszerüségtől (a futó programok felkerültek a felső menüsorra), majd felraktam a Gnome Do-t és kellemeset csalódtam: kiváló Quicksilver-klón, rakat pluginnal, és legalább annyira kézre áll.

Elkezdtem ismerkedni a vimmel is, hála a vimtutornak, sőt, megcsináltam életem első .vimrc-jét is, meg felraktam a vim-ruby hogy legyen jó kis syntax highlighting, szóval :%s/mi az a vim/egész jó ez a vim/g.

Az viszont nem menő, hogy az Intel videodriver apróbb hiányosságokban szenved még így 2009 tájékán is, például videolejátszás esetén tearing jelentkezik. Igazából látni kell, de olyasmi, hogy gyors mozgáskor a kép felső fele pár kockával előrébb jár, mint az alsó, és ezért eltérés van, ezért tearing, tehát szakadás. Létezik részleges workaround ami ezt elvileg kiküszöböli VLC meg MPlayer estén (átkapcsolni hardware overlayre), igaz ez is kicsit bugzik, ja és ez se nyújt megoldást pl. flash videó esetén, ami elég idegesítő. Elvileg a driver következő verziójába ez javítva lesz, amivel csak az a bajom, hogy ezt igérték a nemrég megjelent új verzióhoz is, csak aztán valahogy nem fért bele. Mindenesetre ez perpill borderline dealbreaker, mert a youtube-ról nem fogok lemondani.

Ettől független lehet, hogy hamarosan beszerzek magamnak is egy ilyen kis gépet, főleg mert pl. a Windows 7 (is) nagyon jól fut rajta :)