Szombaton nem csináltam semmit. Najó, majdnem semmit: leginkább ültem a fotelben és sorozatokat néztem. Befejeztem a már emlegetett Orphan Black első évadát: az évadzáró kicsit kaotikusra sikerült, és vannak dolgok, amiket sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, de a második évadra tuti maradok. Miután az elfogyott, befejeztem a New Girl második évadját is, amit eredetileg elkaszáltam valahol a második évad közepén, de a junkies kritikák hatására úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt, és megérte: nagyon jó volt az utolsó tizenkevés rész, szépen csavarták a szálakat a készítők, egyedül az évadvégi cliffhanger volt kicsit ciki.

Vasárnap aztán gyülekezet, hazament a szlovák lány, én pedig a gyülekezet utáni fikán elszórakoztattam az egyik oda járó házaspár gyerekeit, aminek aztán az lett a vége, hogy meghívtak magukhoz délutánra még kicsit fikázni (igen engem is szórakoztat ennek a szónak a magyar áthallása). Hamar kiderült, hogy a család több tagja is szeret társasjátékozni, és nem ám Monopolyval, hanem Rendes Társasjátékokkal, volt például Race for the Galaxyjük, amire anno egy? másfél? évig teljesen rá voltunk catanva kattanva, úgyhogy rögtön játszottunk is egy menetet a családfővel és a legidősebb lánnyal, aki annak ellenére, hogy összesen kilenc éves, nem is játszik rosszul, ezen kicsit megdöbbentem.

Utána pedig megismerkedtem a Tantrixszal, amiben a megfelelő színű vonaladat kell építeni egy hatszögletű pályán, sokkal komplexebb, mint azt az ember az első ránézésre gondolná, egészen érdekes, játszani kell még majd ezt.

Közben pedig leporoltam a Kindle-t és elkezdtem olvasni Pál Feri egy régebbi könyvét, aki most sem okoz csalódást.