Cowboy Bebop OST 3 Blue - Call Me Call Me

Utah Saints - 'Something Good 08'

Az tortent, hogy tegnap este random ujlipotvarosi pcbonto mellett elhaladva eszembe jutott, hogy egy ideje nincs rendes billentyuzetem a munkahelyi gepen, kedvenc Das Thinkpad billentyuzetem ugyanis gyengelkedik egy ideje, egy-ket gomb kiesett belole, ilyesmi. Mit veszithetek alapon bementem, es elkezdtem turni egy halom billentyuzet kozott, ahonnan elsore (!) sikerult kihuzni egy mechanikus darabot. Nem, nem egy hires Model M-et, hanem egy teljesen noname darabot (DYTCOM K-160, a googleben semmi sincs rola), ami viszont a bal ctrl-t leszamitva teljesen jol mukodik. Kiosztasat tekintve egyfajta hibrid amerikainak tunik, mert az enter teljes magassagu es a | a backspacetol balra kerult, de igazan nem veszes. 

Es hat ezen gepelni egy elmeny.

(A billentyuhianyossagot pedig ugy orvosoltuk, hogy a capslockot neveztuk ki ctrl-nek, mint azt apaink is tettek meg 20-30 eve. Amikor meg a ferfiak ferfiak voltak…)

((Sot, apdet: az internet szerint ~masfel dollarert kicserelhetem magam az elhasznalodott ctrl billentyut.))

Ha mar mostanaban ujra blogolasra adtam a fejem, ezt meg nem irtam meg: keszitettem egy Blumchenes Sarkanykazettetat, itt hallgathato meg.

(igen, eletcelomnak tekintem a DragOnTape ezen alternativ forditasanak meghonositasat.)

…hogy 2010 vége fele rákapok a filmes fotózásra. Én biztos nem.

Az történt, hogy egyrészt eladtam az E-1emet (több okból is, legfőképpen, mert hosszútávon váltani akarok), másrészt vettem egy S90-et, ami egy igen fasza kompakt, plusz bárhova magammalvihetem, elfér a zsebemben, szóval jó, na.
Eszembe jutott viszont, hogy otthon van egy évek óta porosodó Contax 137 MD, három igen jó objektívvel: 50/f1.4, 28/f2.8, 135/f2.8. Maga a gép egy alap típus, fix A-priority (plusz AE lock), motoros, fénymérős, maximum 2 FPS (!), full frame (hehe), 100%-os nezoke, manuálfókusz, jó kis darab, na. Nem a legergonómikusabb, de kényelmetlennek se mondanám. Szóval hozzámkerült pestre, felraktam rá az 50-es obit, és hirtelen fix helye lett a táskában.

Apropó, táska. Ken Rockwell, fotósguru (trollos beütésekkel) írta “How to spot an amateur” cikkének (lásd még, “troll”) a legelején, hogy az igazi fotós nem használ hátizsákot. Ezt nem jelenteném ki általános szabálynak — ismerek fotósokat, akik hátizsákkal járnak (szia Nándi!) –,  de nálam egyértelmű változást hozott az, hogy a random hátizsákomat egy Heavy Tools oldaltáskára cseréltem. Az előbbiben lusta volta mindig magammal cipelni az E-1et, míg az utóbbiban permanens helyet kapott szinte az első naptól kezdve a Contaxom, rajta az 50-es obival.

(Zárójel, tényleg egyedi élmény az 50: a kamera azt látja, amit te látsz, gyönyörű perspektívát — vagy inkább antiperspektívát? — ad ez. Az 1.4-es fenyerő pedig remek dolog, szeretem a tízcentis mélységélességem.)

Beraktam tehát a gépbe egy 36-os, ISO200-as fekete-fehér filmet és elkezdtem lőni. Bármennyire is digitálisra fotóztam az elmúlt pár évben, szinte azonnal beütött, hogy itt nincs végtelen számú (najó, párszáz) képem, törölni se törölhetek, így az első filmemet majd’ másfél hét alatt lőttem el, majd ma délben vittem be a Soós fotó zuglói boltjába, ahol pár óra alatt megcsinálják az egész előhívás-szkennelés mókát 2200 forintért. Aztán a jövőben akár az is lehet, hogy én fogom mindkét tevékenységet végezni.

Ilyen ajándékélményem mindenesetre nagyon rég nem volt: mintha újra négyéves énem lettem volna, aki megkapja a várva várt karácsonyi ajándékát, csak az nem játékautó, hanem egy indexkép, valamint egy CD rajta 36 38 képpel. Az instant gratification hiányát bőségesen kárpótoja ez.

Mindezen képek fele pedig alkalmasnak találtatott arra, hogy az internettel megosztásra kerüljön. Én meg befűztem szombaton a második filmet, a kilencedik kockánál tartok…

Az új háttérképem, ugye. Sajnos csak 720p, de már keresem az 1080p release-t, ööö, verziót. Klikkre nagyobb.

Legyen, kicsit aljas, mert amúgy csak nagyon ritkán albumok, sokkalinkább számok, de legyen.

The rules: Don’t take too long to think about it. Fifteen albums you’ve heard that will always stick with you. List the first fifteen you can recall in no more than fifteen minutes. Tag fifteen friends,including me, because I’m interested in seeing what albums my friends choose. Todo this, go to your Notes tab on your profile page, paste rules in a new note, cast your fifteen picks, and tag people in the note.

Newsboys – Shine
Három válogatáslemez animés zenékkel (egy barátomtól) (ezt lehet fel kéne mostmár tolnom valahova, hmhmhm.)
Tree 63 – Sunday
Various Artists – Cowboy Bebop OST 1-2-3
Lisa Miskovsky – Still Alive (The remixes)
Jars of Clay – Greatest Hits
Jars of Clay – The Long Fall Back to Earth
Yann Tiersen – Amélie OST
Andrew W.K. – I Get Wet
DC Talk – Supernatural
DC Talk – Jesus Freak
Infected Mushroom – IM The Supervisor
The Idan Raichel Project – The Idan Raichel Project (International Release)
Foo Fighters – Echoes, Patience, Silence and Grace
Various Artists – Shrek 2 OST

És akkor még mennyi kimaradt, anyám. Nem gondolkozik, kiposztol. Mert mások is csinálták már.

(Tageljek, mi? Najó, mesélj Julis.)

Julis: és sose olvastam még “miért ugyanaz zooey deschanel” cikket
KT: hm, piaci rés
Julis: ceráról meg másodpercenként
KT: írok majd egyet