Eljött hát a nagypéntek, az extrahosszú hétvége első napja, amit legelsősorban lustálkodással töltöttem, sorozatokat néztem, instantpizzát ebédeltem, egyedül azt sajnálom hogy nem haladtam a Rosetta Stone-nal, még mindig a második egység első leckéjén vagyok csak túl.

Este elmentem vendégségbe Ulrikához Gregerrel, egy másik kollégámmal. A tacokhoz megvolt minden szükséges kellék:

(a képről hiányzik a lényeg, a tortilla meg a darált hús, de az is volt bőven, természetesen.)

Most jártam először Götebörg agglomerációjában (vö. vidéken), a közlekedés teljesen jó arrafele, a vonat félóránként jár és 25 perc alatt odaért a vonatom a főpályaudvarról (plusz 10 perc séta az állomásról). A svéd kertvárosok, nos, úgy néznek ki mint a kertvárosok úgy általában, csomó faépítési ház, meg páremeletes tégla társasházak. Kicsit sivár így télen még a táj, de nyáron nagyon szép lehet.

Vacsorára tehát megettünk egy csomó tacot, megittunk egy üveg bort — az előző nap a Systembolagetben vásárolt, véletlenszerüen kiválasztott 99 koronás (ez itt árban az alsó-középkategória) portugál bor egészen finom volt. Közben pedig beszélgettünk a cégről, a nyelvről, egymásról és a világ nagy dolgairól úgy általában, remekül elvoltunk.

Kaptam egy nagyon remek svéd nyelvtankönyvet ajándékba, valószínű ezt fogom bújni a jövőben, meg kölcsönvettem egy gyerekkönyvet, az olvasás gyakorlására, mert ugye ezeknek a legkönnyebb a nyelvezete.

Visszafele a vonat felé későeste annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy sikerült pont lekésni a vonatot vissza a városba, az orrunk előtt ment el. Ulrika javaslatára beültünk kicsit melegedni az állomásnál lévő kocsmába-diszkóba, egészen mókás élmény volt, hozta az összes létező falusidiszkó klisét. Aztán megjött a vonatunk és sikerült még pont éjfél előtt nem sokkal hazaérni, hála annak is, hogy a Google adataival ellentétben nem kellett 25 percet várnom a villamosra, hanem valójában csak 7-et.

Kaptam ráadásul Ulrikától sötétítőfüggönyöket, illetve hát olyasmiket, azt mondta, eredetileg moziban használták őket. Otthon megpróbáltam felrakni az ablak előtt lévő karnisra, amit azonban nem terveztek ennyire nehéz függönyökre, és nem nagyon akarta a dolgot, úgyhogy miután az egész kóceráj leesett, elegem lett, fogtam magam, elővettem a fiókból a ducttapet, és szabályosan felragasztottam az éjszakára a függönyöket. Nem egy olyan megoldás, amit hosszútávon fent lehetne tartani, muszáj lesz szereznem új karnisokat, de a dolog működött, és ismét bebizonyosodott, hogy a ducttape a legjobb dolog a szeletelt kenyér óta, és minden háztartásba kell egy belőle.

Szóval igen, errefele a húsvéti hosszúhétvége extrahosszú, jár a péntek, sőt, szokás kivenni a csütörtök délutánt is, akkor már. Az iroda hivatalosan be is zárt 12-kor, bár még maradt bent pár ember, aztán végül én voltam az utolsóelötti fél 5-kor, aki elment.

Produktív munkanap volt ez is, hogy folytassam a klisét, mostanra sikerült kialakítanunk egy tökjó rendszert a melóra, amivel viszonylag jól tudok haladni a dolgokkal, ennek központi eleme a workflowy, amit kb. a kezdetek óta használok, oda írok fel mindent, ott vannak a teendőim, oda jegyzetelek a meetingeken etc., szóval az egyik olyan webes szolgáltatás, ami nélkül kábé nem tudok élni.

Amióta megjöttem Svédországba, azóta méltatlanul hanyagoltam az iPad 2-met, ezen tovább rontott az ájfón megvétele, ami után a nemretina kijelzője borzalmasan néz ki számomra, hogy egy kicsit belemélyedjünk az igazán súlyos fehérembergondjabaja kategóriába. El lett tehát határozva, hogy egyelőre túladok a dolgon, többször gondolkoztam, hogy felrakom a Blocketre, a helyi apróhirdetőoldalra, csak kicsit macera a dolog. Addig halogattam a dolgot, amíg meg nem láttam tegnap, hogy az egyik kolléganőm egy ilyen vásárlásán gondolkozik, rögtön fel is ajánlottam, hogy hát van nékem egy eladó, és gyorsan eljutottunk oda, hogy este találkoztunk, és nyélbe ütöttük az üzletet.

De előtte beszélgettem vele majd’ két órát mindenféléről, mindezt egy igen jó kávézóban, amit jól megjegyeztem magamnak, többek között azért is, mert nyitva voltak este 10-ig, de ezenfelül nagyon hangulatos hely, és finomak a teasütemények. Az eredeti találkozóhely az én sarki kávézóm lett volna, ami azonban 10-6-ig van csak nyitva.

Érdekesség, hogy errefele teljesen normális utólagos utalással fizetni, én odaadtam az iPadet meg a tartozékokat, és elküldtem neki a számlaszámokat, a pénz pedig megjön majd kedden, mert ugyebár kezdődik a hosszúhétvége. Tabletügyileg egyelőre kivárom az áprilist, bejelent-e bármit az Apple, aztán meglátjuk.

Holnap este pedig Vendégségbe Megyek, mint az Igazi Felnőttek, Ulrikához, viszek bort, darálthúst, reszelt sajtot és tortillát, mert tacot eszünk.

Szerda este elmentünk újra tollasozni a házicsoporttal, ezúttal én szerveztem a dolgot, és ezzel asszem sokszorosan megdőlt a régi mantrám hogy, á, én, én nem tudok szervezni. Valójában egyre jobban csinálom ezt a szervezősdit, már-már élvezem.

Tollasozni meglepően olcsó errefele: 160 SEK/pálya/óra, és ráadásul a dupla pálya ugyanannyiba kerül, mint a szimpla, szóval naná, hogy két duplát foglaltam, főleg, mert olyan 6-8 ember volt várható. Végül heten voltunk, és olyan rendszerben játszottunk, hogy négyen az egyik duplapályán, ketten a másikon, egy ember pedig pihen, és minden játék után rotálódunk eggyel arrébb, ergo mindenki játszott jópár dupla és minimum két szimpla meccset. További költség volt még két ütő, mert csak négy volt a társaságban, ez volt még plusz 30 SEK, szóval a végén 380 SEK-et osztottunk hétfele, potom két rugó fejenként, az itteni viszonyokban iszonyat olcsó. Én pedig lehet, hogy lassan beruházok egy rendes ütőbe, mert a béreltek iszonyat pocsékok voltak.

Az az egy óra jól lefárasztja az embert, pláne, ha egyedül játszik, és nem párban, bár már beszéltünk arról, hogy esetleg a következő alkalommal két órára jövünk. Az biztos, hogy tollasozni iszonyat jó móka, rendesen megmozgatja az embert, ha lehetne, minden héten csinálnám.

A påsklunch svéd húsvéti szokás: az emberek összegyűlnek, mindenki hoz valamit, majd közösen elfogyasztják ezeket.

“a kajákat a blogba magyarázattal plíz”, mondta Veve, hát akkor, ezek voltak a mi påsklunchunkon. A képek minőségéért elnézést kérek, a dokumentálásra mentem rá nagyon, nem a fotóművészeti aspektusra:

Volt még továbbá kötelező barnakenyér, knackebröd, vaj, sajt, mert az mindig kell.

Összességében élveztem a dolgot, bár ezt a hal dolgot még erősen szoknom kell, a lazacot már megeszem, de azt könnyű, mindenki azt mondja, hogy az a legkevésbé halízű hal. A heringből a mustáros egészen jó volt, bár ahhoz kell valami jó köret, kollégák szerint knackebröddel egészen jó.

A munka és a szociális élet megintcsak a blogolás rovására ment, azért igyekszek most, a hosszúhétvégén pótolni, amit lehet. Itt húsvét alkalmából nem csak a hétfőt, hanem a pénteket is megkapjuk munkaszüneti napnak, sőt, szokás hogy csütörtökön már csak fél napot dolgoznak az embek.

Kezdetnek megmutatom ezt a videót, amit szerdán lőttem. Felmentem tetőre a cégnél, egyszerűen gyönyörű ott fent, és körbejárkáltam egy kicsit. Lesznek majd képek is.

Igen, fúj a szél a mikrofonba és helyenként helyenként belelóg az ujjam a képbe, de ennek ellenére szerintem van benne élvezhető tartalom.

Ez pedig egy panorámakép, amit szintén ott lőttem (kattra nagyobb, érdemes, mert, nos, kicsiben túl kicsi):

Megvette ma az összes létező jegyet a májusi konferenciához, és eldöntöttem azt is, hogy május 2-14 között leszek pesten, ami a legjobb kombinációja az időnek és a szabadnapoknak, két nap konferencia, kettőn utazok, és kilenc teljes nap szabad, így lesz időm mindenkivel találkozni-sörözni-gitárhősözni-ebédelni-vacsorázni-egyéb (kivánt tevékenységek aláhúzandóak). Ahogy számolom, minden napra jutni fog valaki-valakik.

Mondjuk vicces, azt számoltam, hogy lehet, még spórolni is fogok a nyaralásommal, a repjegyet a konferencia miatt a cég fizette, a szállás ingyen lesz, Pest meg ugye olcsóbb minden tekintetben. Mindenesetre addig is van még egy teljes áprilisom, az alatt például be kéne fejezni legalább az első szintjét a Rosetta Stone-nak.

Ma nem nyelvtanultam, mert mire hazaértem, addigra kezdődött a már pár napja emlegetett interjú, ami szerintem egészen jól ment, ha kivonjuk azt, hogy folyamatosan lecsúsztam a székről és ezzel párhuzamosan kifele a képből, meg hogy még mindig sokat ööö-zök. Ehhez kapcsolódik konkrétan a dolog, majd egyszercsak feltűnik az arcom egy videóban, vagy idéznek tőlem cikkben.

Holnap lesz a cégben påsklunch, azaz húsvéti ebéd, amire mindenki (aki részt vesz) hoz valamit, és aztán közösen megesszük őket. Most nézem a listát, lesz hal, töltött tojás, saláta, kenyér, mindenféle sajtok, krumpli valamilyen formában, tejföl, vaj, hagyma, citrom, sör, spárga, pesto, valamiféle sausage (jó magyar fordítást erre a gyüjtőszóra kommentekben várunk), meg påskmust, az ital, amit ilyenkor a svédek inni szoktak. Nekem speciel gőzőm se volt, hogy mit kontributáljak a dologhoz, úgyhogy vettem két üveg üdítőt jobb híján. Valószínű remek közösségi élmény lesz.

Aztán este megyünk tollasozni megint a gyülekezeti házicsoporttal. Utána már csak egy csütörtök van, és jön a hosszúhétvége. Amire még szervezni kéne dolgokat.

Befejeztem az előbb a Rosetta Stoneban a második egység első leckéjét, már tudok tizenkettőig számolni, tanultam még pár szót, meg a birtokos alakokat vettük. Az utóbbival kapcsolatban bele is futottam egy olyan furcsaságba (“hans” vs. “sin”), amit egyszerűen nem értettem, egy ponton feladtam, és kigugliztam a dolgot, a megoldás természetesen az, hogy ez egy olyan nyelvi koncepció, ami hiányzik az angolból. Konkrétan, a svédben van reflexive possessive pronoun, magyarul visszaható birtokos névmás, amit akkor használunk, ha E/3-as alakról van szó és a birtok a mondatban már korábban megjelölt birtokos tulajdonában van. Szóval megkülönböztetjük, hogy Józsi a saját almáját eszi éppen, vagy sem. (A svednyelv.uw.hu egy remek oldal, a blogposzt publikálása után megyek és elveszek benne.)

Itt amúgy az a már sokat elismételt dolog jött képbeg, hogy a Rosetta Stone kifejezetten úgy akar tanítani, hogy nem ad fordítást, én viszont kényszersen fordítok mindent vissza angolra, és ezen buktam most el, bár állítom, hogy kicsit jobban is megcsinálhatták volna a dolgot.

Pozitív fejlemény a nyelvtanulással, hogy ma sikerült egy USB-s mikrofonos fejhalgatóval helyesen kimondani a programnak a hatos számot.

A munkába ma délután nagyon belelendültem a programozásba, meg elkezdtem szervezni rögtön két dolgot is, amik ha beindulnak, baromi jók lesznek, holnap szervezem tovább ezeket.

Bocsánat, muszáj megnyomnom a publish gombot, elvesztem a fentebb említett oldalban. Holnap folytatjuk.

Az egészséges életmód jegyében mostmár hetek óta pontosan ugyanazt reggelizem:

Hat darab vajas knäckebröd, ráadásul 100%-ig teljes kiörlésű lisztből! Meg egy doboz kóla. Jó, szóval valójában semmi köze sincs az egészséges életmódhoz, egyszerűen így alakult: egyik reggel reggelizés nélkül mentem be az irodába, és ott mindig van (többféle) knäckebröd is, vaj is, a kólát azt speciel én vettem. Mire észbe kaptam, addigra meglett a mindennapi reggeli. Valószínű a cukorfüggőségem mellékterméke amúgy, ugyanez pl. egy pohár hideg vízzel a kóla helyett közel ehetetlen számomra.

Ma éreztem át először igazán azt, hogy milyen az, amikor az ember retteg megszólalni egy idegen nyelven. Az angoltanulásnál valahogy soha nem állt fent ez probléma nálam (vagy csak nem emlékszek rá). Most, hogy már-már értelmes mondatokra hasonlító dolgokat tudok produkálni, elterveztem, hogy elujságolom mindezt svédül a gyülekezetben pár embernek, esetleg váltok velük pár egyszerű mondatot, de amikor rá került volna a sor, nem bírtam rávenni magam, és maradtam az angolnál. Ettől függetlenül muszáj lesz belekényszerítenem magam olyan helyzetekbe, amikor svédül kell, hogy beszéljek, lehetőleg minnél többször, mert különben sose fogok rendesen megtanulni.

A nap további része egyébként viszonylag eseménytelenül telt, a gyülekezet után elmentem ebédelni a Jensen’sbe, illetve csak akartam, mert öt perc után meguntam az egyébként mindig ott álló hatalmas sort és inkább vettem hazafelé ebédet a sarki vietnámi bódénál. Papíron jó lett volna a kaja (currys-tojásos rizs, hagyma, zöldbab, répa, csirke), gyakorlatilag egészen ijesztően íztelen volt az egész, a helyzetet a hozzá adott csípős szójaszósz ráöntése mentette meg valamennyire. A délután maradék részében pedig a Portlandia 3. évadját nézem.

Kellene lassan valami új tevékenység az ilyen hétvégékre, hétközbeni unalmas estékre. Holnap munka, megjön a második fizetésem, lassan két hónapja vagyok itt és wow, mennyi minden történt azóta.

Befejeztem az első egységet a Rosetta Stone első szintjéből. A végén lévő ‘vizsga’ kicsit ijesztő volt, ott nem cicóznak, egész mondatokat kell alkotni a semmiből, ergó meg kell bizony magadtól szólalni. Sikerült elsőre olyan 8-ból 6-ot, másodszorra olyan 8-ból 7-et eltalálni, ami szerintem elég jó. A program mindkétszer 87%-ot írt, de ez csalóka, mert volt, ahol a szoftver hangfelismerője kivételesen nem ellenem dolgozott.

Merthogy a Rosetta Stone — 3-as verzió, azóta van valami 4-es, lehet, javult — gyenge pontja egyértelműen a hangfelismerés. Semmiképp se rossz, az esetek többségében működik, de van mindenféle háklija, amire nagyon oda kell figyelni mikor beszél az ember. A szótagok egy részét mindig ilyen hangsúllyal és hanglejtéssel kell mondani, más részét mással, a mondatoknál nagyon kell figyelni a sebességre és a hanglejtésre, főleg a kérdő mondatoknál, ahol kérdőbben kell mondani, mint ahogy a szoftver mondja, és ahogy utánoznád. Kicsit úgy érzem, aránytalan pontosságot vár el már rögtön az elején, és ez kombinálva a fenti egyéb hülyeségeivel azt eredményezi, hogy egy idő után már nem arra koncentrálsz, hogy jól mondd az adott szótagot-szót-mondatot, hanem úgy, ahogy a szoftver szereti.

A dolog ma, az utolsó leckénél akasztott ki teljesen egyébként, amikor tíz perc folyamatos próbálkozás után se volt hajlandó sehogy felismerni azt, hogy ‘sex’ (6, hat), akármilyen hanglejtéssel, hangerővel, hangsúllyal, hangmagassággal próbálkoztam, és kénytelen voltam feladni a dolgot. Meglátjuk, hogy hosszútávon ez mennyire lesz probléma, a beszédet amúgy is szeretném gyakorolni élő emberekkel, muszáj, már több szálon elindultam ezzel kapcsolatban.

Aztán lehet, hogy ott rontom el az egészet, hogy a Macbook beépített mikrofonját használom, és nem egy rendes mikrofonos fülest, ezt majd kipróbálom, de kétlem, hogy úgy igazán javítana a dolgokon. Ne legyen igazam.

Mindenesetre az első egység után tudom az alapszineket, olyan 40-50 szót, alap mondatszerkezeteket, kezdek ráérezni a nyelvben lévő hasonulásokra és a különböző főnévi nemekre ill. igekategóriákra, el tudok hatig számolni, fejemben van egy csomó kiejtésbeli furcsaság amit meg fogok ám szokni előbb-utóbb, és még sorolhatnám, meglepően sok információt tudnak beleszorítani kb. 6 órányi tömény tanulásba.

Iszonyat intenzív a dolog, esélyem sincs letolni egy leckénél többet egy nap, másfél óra folyamatos tanulás után képtelen vagyok belekezdeni egy újba. Viszont úgy tűnik, muszáj egy-egy leckét egyben letolni az összes részével, nem lenne jó ötlet pl. elszórni egy nap folyamán, vagy ilyesmi, legalábbis nekem nem.

A módszertan maga, mármint hogy explicite nem ad fordítást, összességében működik. Még jobban működne, ha az angoltudásom miatt nem éreznék ösztönös, erős késztetést, hogy mindent visszafordítsak fejben, amit már megértettem csakazértis, és az olyan szavakat, amik eleve hasonlítanak, az angol megfelelőjük alapján azonosítsak be. Ez utóbbi mondjuk azt hiszem, természetes. Néha azért hasznos volt, hogy bizonyos szerkezeteket, szavakat beütöttem a Google Translate-be, így megértettem bizonyos dolgokat kicsivel hamarabb. Ha nem küzdenék ellene, akkor is működne a szoftver, csak kicsit később értenék meg, illetve raknék össze dolgokat.

Holnap gyülekezet, igyekszem majd a frissen felszedett svédtudásomat hasznosítani.

Ezzel a mondattal fogadott reggel Ulrika, legalább egy percet röhögtem, aztán megbeszéltük, hogy találkozunk egy sötét sikátorban, hogy odaadjam az anyagot, mondjuk az ötödik emeleti pingpongasztalnál. Egy csomó apróságot csináltam meg ma a munkában, írtam egy olyan regexet, ami után külön megdicsértek (ez már egy másik volt, nem a reggeli), szóval ezt a munkahetet is jól zártam.

Felkértek egy interjúra, ami külföldreszakadt fiatalokkal készül, azonban kicsit továbbmegy az általános határátkelő-sztorikon, jövő hét elején fogom leskype-olni, aztán majd kikerül előbb-utóbb az internetre, majd belinkelem.

Mire összegányoltam a freeblog-konvertálóscriptjeim, ami jelenleg két php és két ruby script, és átlagfelhasználók számára teljesen használhatatlan, addigra maga mr.a., a freeblog eredeti készítője (aki, for the record, több, mint 2,5 éve már nem dolgozik ott), összerakott egy sokkal felhasználóbarátabb megoldást. Ennek ellenére látom értelmét az én változatom előbb-utóbbi kiadására, tud pár dolgot, amit az mr.a. féle nem, de a motivációm jelentősen csökkent rá.

Teszteltem pár napja kicsit az ájfón videós képességeit, meglepően jók, az alábbi videó viszonylag jól demonstrálja, milyen fasza kávét csinál az eszpresszógépünk, pláne kávégeek kolléga saját pörkölésű kávéjával. Háttérzenének szól az Irodavezető – Kipakolom a Mosogatógépet c. szám:

Van új kedvenc pizzériám is, francia, konkrétan, Cyrano a neve, van jópár éttermük a városban, kettő a környéken is. Kedden a távolabbiba mentem Ulrikével, aminek megvan az előnye, hogy az út gyönyörű, a folyóparton és a kertvároson keresztül mész oda. Ma egy közelebbibe mentem, ahol pontosan ugyanolyan finom a pizza.

Elindult a céges szervezkedés a májusi memoQfest nevű szakmai konferenciára, ahova a mai állás szerint hárman megyünk. Mint rezidens magyart, engem bíztak meg azzal, hogy szervezzem meg az egészet, már ma jelentős eredményeket értem el. Szállásunk van, mert egy kolléganőnknek magyar a férje, és emiatt van egy jó kis albérletjük újlipótban, ahova szoktak járni telelni-nyaralni. A repjegyek tekintetében úgy tűnik hármunknak három kombináció lesz mindenféle okok miatt, részemről azt kell eldöntenem, hogy a konferencia előtt jövök valamivel hamarabb, vagy utána maradok még valamennyit, ha már hazalátogatok. Van még a konferenciajegyek kérdése, de az is le lesz hamar tisztázva a jövőhéten.

Az előbb lenyomtam egy menet Rosetta Stone-t (Unit 1, Lesson 3), megyek, berakom a vacsorára vásárolt instanttésztát a mikróba, és elindítok valami sorozatot, induljon hát a hétvége.