Úgy történt, hogy kelt fülest kapott, hogy a józsefvárosi piacon mindenféle érdekes mobiltelefonok vannak, ki is mentünk hát múlt szombaton viával hármasban. Érdekes mobiltelefonokat ugyan nem találtunk, de átverekedve magunkat a tucatnyi ruhaáruson, villogó napszemüvegeken és rózsaszín szőrös bilincseken, egyszercsak egy vietnámi kajálda előtt találtuk magunkat, ahol magyarul csak a legfontosabb helyeken voltak kiírva többé-kevésbé az ételek nevei, és a helyi erők is jelentősen képviselték magukat, egyszóval autenikus hely volt, bizonyítékként le is fotóztam nektek az étlapot:

Közfelkiáltással levessel indultunk, úgy alakult, hogy lett kis, közepes és nagy adagunk is mindhárom fajtából (csirke, marha, rák). Illetve, ez így nem igaz, mert az adagok valójában a nagy, a nagyobb és a mégnagyobb jelzők mentén mozognak:

Egyszóval a levesek betermelése után egyikünk se tudott további fogásokat elfogyasztani, abban azonban mindannyian egyetértettünk, hogy ide mindeképpen vissza kell jönni, mert a vietnámi kaja, vagy legalábbis a leves (amit, mint kiderült gyors wikipediázás után, phởnak hívnak) igen menő és finom dolog.

Kelt és gazs futott még egy bónuszkört előző vasárnap (ekkor készült a lenti sakkos kép), majd közösen vissza is tértünk ezen a szombaton karexszel megerősödve újra jól beebédelni, és megint elkövettük azt a súlyos hibát, hogy a levessel kezdtünk, így több fogásra ismét nem jutott hely a gyomrunkban, pedig mostmár többünk ráedzett kihagyott reggelikkel és egyéb szofisztikált technikákkal. Legközelebb három napig böjtölünk előtte, vagy ilyesmi.

Mindenképpen essen pár szó a kajálda mellett üzemelő kisboltról (illetve egy másikról, a 28-as megállójában), ami köröket ver egzotikusságban a vásárcsarnok aljában üzemelő ázsiai boltra is, a teljesség igénye nélkül az elmúlt két hétben láttunk és/vagy vettünk mangós és almás üdítőitalt, szójatejes tápiókagolyós fekete és édes világos herbal teát, tubusos wasabit, tamarindot, szárított leveskeveréket, édes-babos-jeges üdítőitalt, ezerféle ízes-csípős szószt, tofut még hideg vízben tárolva és száznapos kacsatojást. (Kedves közjáték volt, mikor az egyébként igen kedves eladólány sem tudta pontosan megmondani, mi is van a hűtőben lévő, első blikkre kőrözöttnek kinéző valamiben. Miután konzultált vietnámiul az édesapjával (?), annyit mondott, hogy “hát ööö húsok vannak darálva benne, vagy ilyesmi”.)

Egy gyors google alapján egyébként minden bizonnyal Budapest ugyan nem biztos, hogy egyetlen, de mindenképp az egyik legautenikusabb vietnámi étkezdéjéhez jutottunk el. Apropó, eljutás: a középső kapun kell bemenni, a hatalmas toronnyal szemben, és menni egyenesen a piac felől relatív északnak a pályaudvar fele, és cca. 20 méter után beleütközik az ember. Így néz ki:

És van itt hozzá a térkép is, biztos, ami, sőt, megküzdöttem a vietnámi billentyűzetkiosztással, és készült 4sq venue is, a hely nevével, meg minden, ha elég közel vagytok és rákerestek ékezetekkel, hogy “büfé”, ki kell(ene), hogy dobja.

Szóval, ki jön ki a következő szombaton is?

P.S: A piacon emberek nagyon lelkesen játszanak kínai sakkot:

(A lelkesedést a kép épp nem hozza át, a sakkot viszont igen.)

A fenti cimmel majdnem csinaltam nemreg egy blogot, csak hamar ravilagitottak emberek arra, hogy ezt hosszutavon kene megtolteni kontenttel, amit — egyelore — nem tudok, de nem kizart, hogy lesznek itt ehhez hasonlo posztok a jovoben.

Meg regebben irtam a Culinarisrol, akik mindenfele importkajakat arulnak pofatlanul dragan, mar vagy fel eve ellen tudok allni a kisertesnek, hogy megint elmenjek, mert a fizetesem ijeszto hanyadat tudnam egeszen konnyen otthagyni egy kisebbfajta bevasarlassal. Viszont uj jelenseg van kibontakozoban: az eddig csak a Culinarisban kaphato termekek elkeztek megjeleni azon kivul is.

Ennek a leglatvanyosabb kepviseloje minden bizonnyal a Dr. Pepper, amelynek importalasat a cimke alapjan egy noname pecsi ceg valallta fel. Csak 0.33-as meretben kaphato, viszont a legvaratlanabb kisboltokban bukkan fel, legutobb a Muzeum koruton levo Sparbol vittem el az utolso harom darabot, miutan megeskettem a penztarost, hogy ugye rendelnek meg. De szamtalan mas helyen is lattam mar, a debreceni vasutallomastol a varosmajori fogaskerekumegallonal levo bodeig is. A Pepper izet eleg nehez meghatarozni, valahol a kolas-cseresznyes-fahejas-mandulas vonalon mozog talan, de tenyleg, probaljatok ki, nem fogjatok megbanni.

Legujabb lelohelyem egyebkent belvarosi ejjelnappalik, peldaul a Kalvin teri Manna ABC. Az elobb vettem egy Nissin Smack Cupot, ami mar majdnem egyezik az eredeti Nissin Cup Noodle instanttesztaval (ez utobbi tovabbra is csak a Culinarisban szerezheto be). De ugyanebben a boltban kaphato az osztrak Almdudler, amely olyan, mint a gyomber, csak jobb. Ezt a 90-es evekben lehetett itthon kapni, csak aztan valamiert eltunt a boltok polcairol. De van itt AriZona tea is, amit utoljara Amerikaban ittam rendes boltbol vasarolva. Legjobb jegestea ever.

Ki akar kek(crispy) M&Ms-et importalni? Na, valaki? Na?

Szóval tegnap újra ellátogattam a Culinarisba, odaadtam LacKacnak az XKCD-s posztert, és bevásároltunk mindenféle külföldi édességből. Vettem mindenfélét, de csak azokról írok, amikről az előző postban nem:

• Reeses Nutrageous: na ebből bánom, hogy csak egyet vettem. A Reeses mindenféle peanut butteres (mogyoróvaj; nem nutella, hanem az édes-sós verzió) édességet csinál, leginkább a snickershez hasonlít, az alapösszetevő mellett van benne mogyoró, karamell, és persze csokival leöntve. Csillagos ötös.
• Orangina: ezt az üditőital tőlünk nyugatra bárhol kapható (szlovéniába folyamatosan ezt ittam), mindenféle citrusból készül, a Fanta elbújhat mellette. Kétféle verziója van, nálunk csak az enyhébb, sárgás verzió kapható, azonban létezik egy intenzívebb ízű, vörös színű verzió is, amibe valszeg vérnarancs is van meg mittomén még mi.
• Kellogs PopTarts: nagyméretű kekszek mindenfélével töltve (ez épp epres), berakja az ember a piritósba és egy perc alatt kész, minden egészséges reggeli alapkelléke kéne, hogy legyen (ha majd egyszer itthon is kapható lesz rendes áron etc.)
• Mentos Cube rágó: ez jelenleg veri az összes itthon kapható Orbit & tsai.-t, hosszan tartó, kíváló íz, finom, na.
• Arizona Tea (zöldteás-mézes verzió): ilyet utoljára amerikában ittam, klasszisokkal felette van az összes jelenleg kapható üveges teának (sajnos árban is), EZ az igazi tea.

És most megyünk, és veszünk még pár dolgot a British Storeból, pl. gyömbérsört…

Mivel nemrég beköltöztünk a belvárosba (mármint a munkahely), ezért felvetődött az ötlet, hogy akkor írjunk közösségi blogot a környékbeli kajáldákból, amiből ugye itt sok van, nos, ez meg is született.

Akciozik a Pizza Marzano, konkretan 12-tol 3-ig minden kaja felaron van naluk, ugyhogy mi mostantol oda fogunk jarni ebedelni, amikor csak lehet, mert ennyi penzert — 700-900 forint per pizza — nagyon megeri. Ja es kb. a legjobb pizza pesten.

Szóval mi az a Culinaris? Egy (igazábol mostmár három) bolt, ahol mindenféle importkaját/piát lehet kapni a világ legkülönbözőbb pontjairól. Mint az sejthető, nem éppen egy olcsó hely, de néha-néha bemenni egy-egy finomságért abszolút megéri azoknak akik egy kicsit is gasztrobuzik (pl. én). A tegnapi bevásárlás eredménye:

• 1 doboz Strawberry Milk. Kicsit hülye hasonlat, de olyan, mint az instant kakaó, csak eperízű, mostanában rászoktam, amivel az a baj, hogy egy doboz kb. egy hétig tart nálam, lévén nagy tejivó vagyok (ahogy az egész család)
• 1 üveg Almdudler. Ezt asszem 10-15 éve itthon is lehett kapni de aztán eltűnt a boltok polcairól…szóval gyömbér done right, ilyen mindenféle gyógynövény van benne.
• 3 doboz Cup Noodles. Olyasmi, mint a boltba kapható Smack / Visom etc. távolkeleti instant tésztáslevesek, csak jobb, és ez tényleg kész van forró vízzel és 2 perc alatt
• 15 dkg Cheddar sajt. Igazából valami fiatalabbfajta Goudát kerestem de azt ők nem tartanak (bűn!). Úgyhogy Cheddar lett, ez azonban menni fog a reggeli tojásrántottákba, amiben igen jó (tegnap este tesztelük)
• Daim csoki: Az McD fagyiját lehet ilyen ízesítéssel kapni, tömény mandula-karamell-tejcsoki keverék, remélem nem kell részltezni miért jó ez D:

Amit most kivételesen nem vettem mert még volt otthon, de általában szoktam az az Oreo, ami kis túlzással az amerikai nemzeti pilótakeksz: csokis kekszek között tejes krém. Az Oreo kötelező jelleggel hideg tejjel fogyasztandó.