Screenshotok megosztására OSX-en temérdek megoldás van, én a Grabboxnál kötöttem ki. Kicsi, ingyenes, beépül a menüsorba és nem kér enni, egyszer belövi az ember, és működik. A nevében lévő “box” nem véletlen: a vele készült screenshotok bekerülnek egy kívánt Dropbox mappába (a Public mappánkon belül), és a vágólapra kerül a képnek a linkje, megosztásra képen. A legszebb az egészben pedig az, hogy screenshotokat pontosan ugyanúgy készítünk, mint eddig: Command-Shift-3/4. Két apró kényelmetlenség: nekem a felbukkanó Growl értesítésre kattintás valamiért nem megy nekem (az utóbbi fél évben nem használtam ezt egyszer se igazából), illetve ha több képernyője van az embernek, akkor mindkettőről készül screenshot, de csak a második linkje kerül automatán vágólapra.

A Microsoftnál elég korán felismerték, hogy az emberek a dátumbeállító ablakot sokszor naptárnak használják, olyannyira, hogy a Windows 7-re* ez egyenesen feature lett, a jobb alsó sarokban lévő órára és/vagy naptárra kattintva előjön egy pontosan erre használható naptár.

Ez a szolgáltatás sajnos teljesen hiányzik az OSX-ből, szerencsére élelmes fejlesztők felismerték rá az igényt, én erre a Day-O-t használom. Pontosan annyit tud, hogy feldob egy naptárat, ami között lehet navigálni, visszatérni az aktuális hónapra, és nem mellesleg kijelzi az időt és/vagy dátumot a kívánt formában.

* Asszem valójában Vista óta, de mint az köztudott, a Vista nem történt meg

Régebben már írtam a Moomról, ami az egyik kedvenc OSX-es segédprogramom, most itt egy másik, ami nélkül szintén nem tudok élni: ez pedig a Jumpcut.

A Jumpcut egy kőegyszerű vágólap-kezelő: eltárolja nekünk az utolsó x (maximum 99) szöveget, amit oda másoltunk, amit aztán egyszerűen előhozhatunk vagy a felső menüsori ikonjára kattintva, vagy, ami szerintem sokkal kényelmesebb, és nem szükséges hozzá az egér használata, egy tetszőleges billentyűparanccsal (nekem ^⌥V lett, de kinek mi) fel tud dobni egy ablakot a képernyő közepére, ahonnan gyorsan és egyszerűen ki tudjuk választani a szöveget a kurzorgombokkal, amit keresünk. Itt egy animgif róla:

Természetesen nem ez az egyetlen segédeszköz erre, egyszerűen nekem ez vált be. Alapjába véve alakította át a felhasználási szokásaimat, és aktívan használom arra, hogy egyszerre több különböző dolgot másoljak a vágólapra, horrible dictu így rakjak el magamnak valamit egy fél percre, hogy utána újra elővegyem. Kell egy kis aktív rászokás, de utána viszont már nem lehet leszokni.

Ja, és ne ijesszen el senkit az, hogy nem volt több, mint 4 éve frissítve, a mai napig hibátlanul üzemel a legújabb OSX verzió alatt is.

Rakjuk el rovatunk következik: itt van leírva, hogy kell belőni OSX alatt azt, hogy a Caps Lockkal tudjunk a billentyűzetkiosztások között váltani. Nekem ez különösen hasznos, mert hármat használok egyszerre: alapból egy mezei amerikai kiosztást, de a blogoláshoz, meg mikor néha ékezetek kellenek, átváltok a magyarra (abból is a Hungarian QWERTY kiosztást használom), és amióta kiköltöztem Svédoszágba, azóta előkerül rendszeresen a svéd kiosztás is. Régebben csináltam magamnak egy hibrid kiosztást az Ukulele segítségével, de ez valahogy jobban bevált, és így nem kell AltGr-t használnom a különböző ékezetes karakterekhez, hanem csak egy (vagy két) gombnyomásra van a kívánt kiosztás. Egyetlen módosítást eszközöltem az eredeti cikkhez képest: úgy lőttem be, hogy mindig a következő kiosztásra ugorjon, mert így tudok váltogatni kényelmesen mindhárom között.

Valószínű nem én vagyok az egyetlen, akinek a munkája miatt be kell RDP-znie különböző Windowsos gépekre — és OSX-et használ.

A rendes felhasználó természetesen először a hivatalos megoldással próbálkozik, a Microsoftnak van egy Remote Desktop Connection Client nevű szoftvere, letölt, felrak, minden megy. Kivéve persze, hogy nem, mert másfél éve nem frissült, és már 10.6 alatt is szeretett kifagyni pl. kilépéskor, 10.7 alatt még instabilabb lett, most így 10.8-ra már fel se rakom. Arról nem is beszélve, hogy például csak egyetlen fix felhasználónév-jelszó-domain triót tud megjegyezni, és ha megjegyeztetjük vele, akkor az összes szervernél ezzel fog próbálkozni. Szóval ez az opció sajnos kiesik, és az ember elkezd alternatívákat keresni.

Valószínű gyorsan beleakad a CoRD-ba, ami bár egy remek szoftver, van egy hatalmas hibája: a háttérben az rdesktop nevű projektet használja, ami viszont nem tudja hozni a hivatalos kliens sebességeit, egyszerűen lassabb, és emiatt lényegesen kényelmetlenebb.

A — szerintem — igazi megoldás pediglen a FreeRDP. Ez a már fentebb említett rdesktop projekt egy forkja. GUI sajnos nem jár hozzá, cserébe működik, és gyors. Felrakni legegyszerűbben a homebrew-n keresztül lehet, brew install freerdp és utána máris elérhetővé válik az xfreerdp parancs. Azért X, mert X11-et használ, amit az Apple száműzött a Mountain Lionból, de fear not, innen le lehet tölteni és felrakni, és újra van X-ünk.

Az xfreerdp --helpből nagyon gyorsan meg lehet találni, milyen paramétereket kell megadni a kapcsolódáshoz, az egyetlen dolog amit kicsit keresnem kellett, az a vágólap-szinkronizáció, ami — és még pár egyéb funkcionalitás, érdemes elolvasni ezt — valamiért ki van szervezve egy külön pluginba, ezért azt külön be kell vele töltetni vele. Én írtam magamnak egy nagyon egyszerű *sh funkciót, bevágtam a .zshrc-mbe (de ugyanúgy megy bashből is, egyébként), így néz ki:

function rdpw() { xfreerdp -u $1 -p $2 -g 960x720 --plugin cliprdr --ignore-certificate $3 }

Ezután pedig úgy kapcsolódok különböző szerverekhez hogy rdpw Felhasznalo jelszo ide.kapcsolod.ok és már megy is minden.

(igen tudom hogy lassan kéne csinálnom egy külön blogot a tech dolgoknak)

Mindenképp írni szeretnék pár sort a mostani kedvenc OSX-es segédprogramomról, a Moomról, meggyőződésem, hogy mostanság ez az egyik legjobb dolog a szeletelt kenyér óta.

A megoldandó probléma abból adódik, hogy én anno lelkes Turulcsirip (R.I.P) felhasználó voltam. Sőt, nagyon hamar rákattantam a Csiripróka nevű Firefox-addonra, ami berakta a sidebarba a ‘csiripet, ezzel pedig megvalósult a tökéletes river of news életérzés, én mélyen hiszem, hogy a twitter alapvetően így fogyasztható a legjobban. Pörög szépen oldalt a timeline, nem kell görgetni, nem kell más ablakra váltani, nem kér enni, na.

Aztán én is áttértem Chromera, a csirip meg már amúgy is egyre többet köhögött, mígnem (előszőr az irodába) újra OSX-es lettem, és felfedeztem a Tweetiet, amit azóta megvett a Twitter és átkeresztelt nagyon kreatív módon Twitter for Macre (sőt, most nézem, már csak szimplán Twitter). Az ebben lévő legnagyobb fícsör pedig az említett river of news mód, amit itt Live Streamnek hívnak. Úgyhogy nagyon hamar rászoktam arra, hogy beraktam a képernyő egyik szélére, és újra pörögtek a tweetek a képernyőmön, ahogy kell.

Az ablakjaimat meg mindig úgy rendeztem, hogy ne takarják el, ez viszont azzal járt, hogy folyton kézzel kellett átméreteznem cca. 1024 szélesre a dolgokat (a maradék 256 pixel maradt a Twitternek). Majd nemrég ráakadtam a Moomra, ami ezt a problémát oldja meg tökéletesen.

A program — többek között — lehetővé teszi azt, hogy feloszd a képernyődet egy n×m-es rácsra, majd beállíthatsz globális billkombókat az ablakok megfelelő helyezésére. Így mostmár nem kell kézzel méretezgetnem a dolgokat, hanem ^⌥⌘←, és a probléma megoldva.

Szolíd linuxos élményben volt részem a Huawei E1752-es számú mobilnetjével a Macbookon, ugyanis megszűnt működni egyszercsak. Először azt hittem, egy korábbi Time Machine-os restore kavart be, de utólag kiderült, szűz rendszeren se megy jól a driver, igaz máshogy törik. Mindenesetre egy firmware frissítés csináltam a modemen (az nem segített), majd rábukkantam valamelik Telenor oldalon (Dán? Norvég? one of those.) a gány Mobile Connect.app nélküli drivercsomagra, ami egyébként innen letölthető. Először persze le kellett irtani mlg az írmagját is a régi drivernek, ebben segítségemre volt a rootban kiadott 'find . -iname '*huawei*' és az ezekre kiadott rm -rf kombója, minden kext-app-plist-modemscript törlése után működött az új driverrel a már ismert módon, akár a cheetahwatchcsal is.

(Tanulság, az nincs, maximum, hogy a mobilnet nyomokban még mindig szopás tud lenni.)

[](http://indafoto.hu/ktamasenty/image/11659091-69b0eecd/276039 “KTamasEnty: MBP 13"")

(Nevotleteket szivesen fogadunk, egyelore meg megy a vacilalas valamelik kedvenc West Wing mellekszerelo es egyeb dolgok kozott.)

Mivel mostmar tobb, mint egy eve hasznalom aktivan a harom legnepszerubb operacios rendszert, — Windows 7, Mac OSX, Ubuntu –, sikeresen akviraltam azt a kepesseget, hogy barmelyiket, barmikor tudom szidni is, dicserni is, persze kulonbozo mertekben. Most az utobbi kovetkezik, konkretan annak a kifejtese, hogy a Windows 7 a jelenlegi legjobban osszerakott operacios rendszer out there.

It Just Works

A telepito CD/Pendrive berakasa utan legkesobb harminc perccel mukodo rendszert kapunk, a gepek jo reszen egyaltalan, vagy csak alig kell driverekkel barmit csinalni, mert elintezi a Windows Update — gondolom mindenkiben meg elenken el az XP, a kotelezo egyoras jatek a driverekkel.

Ezek utan nyitunk egy IE-t, ami, zarojelben jegyezendo meg, a 8-as verzio ota egeszen hasznalhato, ellatogatunk a www.ninite.com-ra, osszekattintgatjuk a szukseges szoftvereket, es ujabb fel ora utan van egy legalabb 90%-osan kesz rendszerunk, alterbongeszovel, video- es zenelejatszoval, virusirtoval, pdf-olvasoval, es meg sorolhatnam — mindezt teljesen ingyen.

Egy rendszerunk, ami kegyetlen gyors, pedig mar annyira bennunk van, hogy ami uj verzio, az torvenyszeruleg lassabb lesz, de nem, a Windows 7 sebessegben gyakorlatilag egyezik az elodjevel, az XP-vel, milyen kar, hogy a Microsoftnak 8 evbe telt egy uj oprendszert osszehoznia, ami amugy meg atomstabil is, a kekhalalok ideje a multe, talan ha kettot kaptam az elmult evben, ebbol az egyik pedig egy igen pocsek driver hibaja volt.

Ja, es az Aero szep, nem ugy nez ki, mintha ovodasok rajzoltak volna zsirkretaval, a la Luna of XP. Defaults matter.

Es most elkezdhetnek panaszkodni, hogy de nincs rendes parancssor vagy epp posix, es kulonben is, de nem, ez nem arra van, amit kapunk, az egy gyors, stabil, hasznalhato operacios rendszer, se tobb, se kevesebb, es pont ennyi kell a legtobb embernek (es sokszor nekem is), es vegre megkapjak, es ez annyira jo.

Szóval az előző postban már említettem, hogy szeretnék win(7-e)t használni egy darabig, úgyhogy thinkpadra váltottam. Kicsit bővebben is kifejteném a szakítás okait az OSX-szel.

Miért

Kezdjük a másik oldalon, mi a jó az OSX-ben? Először is kapunk egy nagyon faszán megcsinált UI-t, valamint egy nagyon jó kis POSIX-implementációt a darwin személyében. Egy mozdulattal előhívhatjuk a Terminalt, és kedvünkre futtathatjuk kedvenc *nixes tooljainkat, programjainkat, ezáltal ideális platform jópár programnyelvhez is. Van nem egy killer app is rá (pl. Textmate), és alapjába vége egy gyors és tényleg felhasználóbarát rendszer. A hardvernek is vannak pozitív oldalai, a kétujjas görgetés például a világ egyik legjobb dolga, és a macbook touchpadja messze, messze felette van bármi más notiénak, foleg OSX alatt (Boot Camp alatt egy másik történet, az Apple baszik rendes wines drivereket írni, valszeg nem veletlen). De.

Miért ne?

Mint már említettem: az UI-t nagyon egérre tervezték. Én viszont billentyűzetbuzi vagyok. Természetsen sokmindent lehet csinálni egér nélkül, a menüt elő lehet venni ctrl+f2-vel (vagy megtanulhatod az összes program billkombóit, de mindegyik rendszerint saját logikát követ egy ponton túl), a dockhoz asszem ctrl+f3 van, meg ott a quicksilver, mégse tűnik annyira természetesnek mint mondjuk egy alt+f+a a wordben. És Windowsba, ha kell, aztán tényleg majdnem mindent meg lehet csinálni egérmentesen. Tudom, megszokás kérdése, de én több, mint egy év alatt nem tudtam igazan megszokni az OSX-nek ezt a részét.

Másrészt. Nincs egy normális fájlkezelő. Najó, kimondom: nincs rá Total Commander. Vannak programok, amik valamilyen szinten közelítenek, de egy sem adja meg azt a flow-t, ami megvan a Total Commanderrel nekem, márpedig az a program win alatt nekem nagyjából non-stop fut és szerves részét képezi az életemnek meg a munkámnak. A Finder valamivel jobb, mint pl. a vanilla windowsos Explorer, de mégis, fájt a szívem használni akárhányszor leültem mondjuk a munkahelyi gépem után.

Ritkán esik szól a teljesen el’szott mouse curve-ról, ami touchpadnál egyáltalán nem zavaró, de rendes egérnél NAGYON: olyan, mintha valami sűrű mocsáron keresztül kéne húznod a kurzort, laaaaassú, nem gyorsul eléggé. Ezt részben orvosolni lehet bizonyos third-party cuccokkal, de sose lesz olyan, mint Win alatt.

Hardveres oldalon: a glossy képernyő. Nem, nem, nem és nem, nem érdekel hogy vivid colors, higher contrast, meg szeretik a júzerek, __meg minden, de nem a saját arcomat akarom látni a képernyőn mikor a nap valamiért rásüt a képernyőre. Egyszerűen nem és kész. És mostmár lassan minden laptopba ezt rakják, sőt, ami rosszabb, már az iMacekbe is.

Nem tudom, hogy hardveres vagy szoftveres baj volt-e, de sosem sikerült normálisan lejátsznanom HD felbontású videókat rendesen, vagy szaggatak, vagy a kép meg a hang csúszott el, mindig volt valami. Win alatt MPC HomeCinema, FFDShow, CoreAVC, szevasztok.

Ezenfelül nincs rendes Torrent kliens. A Transmission egy aranyos bug miatt kiesik (szétfagyasztja a rendszert bizonyos gépeken, az enyémen is ezt tette), és az uTorrent erősen alfás még, marad a Vuze ami Javás, nagy, és lassú.

Ja, és Firefox. Van, de még mindig jelentősen lassabb a Webkit/Safarinál, amihez viszont nincsenek extensionok, csak pár kvázi-plugin változó minőséggel.

Plusz az egyetlen, jatek, amivel jatszani szoktam, Win-only…

Postmortem

Adtam megint egy esélyt az ubuntunak az x61s-en, sajnos megint megakadtam a korábban már a winden is előjövő videólejátszási bugon, miszerint vagy tearing van, vagy megy, de 10-ből egyszer el fog szállni az egész rendszer egy random színű képernyővel. Köszönjük szépen, majd ha lesz rendes Intel driver, megpróbáljuk újra, addig repül megint a /dev/nullba, én tényleg akarom szeretni ezt a desktop linux dolgot de ha egyszer.

És valaki mondja meg már nekik, hogy a naracssárga-barna kombó egyszerűen RONDA. Plusz ha a Gnomeba tennének valami normális Control Panelt…

ATM

Szóval most így vagyok, boldog Win7 júzer, bár lesz még egy hackintosh kitérő, mivel az adataim egy Time Machine backupban vannak, és Leo nélkül NAGYON problémás visszaállítani az adatokat.

Minden hibája ellenére továbbra is egy alapjába véve jó oprendszernek tartom az OSX-et (bár távolról se tökéletes lásd fentebb), lehet Snow Leo kap majd valamilyen módon egy esélyt, de a fenti okok miatt egyelőre nem hiszem, hogy egyhamar újra primary oprendszer lehetne. Tudom, a Win se tokeletes, de jelenleg teljesen megfelel, amire kell.