KTamas' Blog

Remember kids, if Internet Explorer is brave enough to ask to be your default browser, you're brave enough to ask that girl out.

Posts about zene

Előző napok loopjai: Swedish House Mafia

· 72 words · 1 min read

Kezdjük a hamarosan mozikba kerülő Monsters Universityhez készült zenével, amit a Swedish House Mafia kétharmada készített:

Folytassuk pedig a teljes zenekar Greyhound című számával, amit Ulrikánál láttam, ez azért is említendő, mert a zenei izlésünknek nagyon ritkán van közös metszete. A klip kicsit lassan indul be, cserébe látványos, még úgy is, hogy egy egészen pofátlan vodkareklámot is elrejtettek benne.

Zárásképpen meg itt van a hosszabb verzió is a dalból, ami szerintem mégjobb:

Zene péntek délutánra: AWOLNATION

· 55 words · 1 min read

Az egész Jeb Corliss szabadesős-repülős videójával kezdődött (lsd. lejjebb), abban szól háttérzenének az AWOLNATION Sail c. száma, ez annó körbement nekem elég sokszor.

Van hozzá egy kiváló paródia is, amikor a Sailből Snail (csiga) lesz:

Aztán valahogy előkerült Spotifyon újra az együttes, és felfedeztem, hogy vannak más jó számaik is, például a Kill Your Heroes:

Napi zene: Daft Punk – Instant Crush / Beyond

· 55 words · 1 min read

Az új Daft Punk CD szépen megosztotta az internetet, az elején nekem nem tetszett, de aztán valahogy rámnőtt a CD, és egyszer csak azt vettem észre, hogy jó rákattantam. Két számot akarok kiemelni: az egyik az Instant Crush, a másik pedig a Beyond.

És igen, lesz majd igazi kontent is újra a blogon, hamarosan, remélhetőleg.

Napi loopok: Eurovision 2013

· 200 words · 1 min read

Idén itt, Malmöben volt a páneurópai zenei giccsparádé, úgyhogy a csapból is ez folyt, legalábbis a kollégáim szerint, nekem az a szerencsém, hogy nem nézek helyi tévét, és a helyi újságokat se követem (még), szóval kimaradtam a nagyrészéből. Pont a döntőig bírtam ellenállni annak, hogy foglalkozzak az egésszel, úgy volt, hogy barátokkal együtt nézzük meg a döntőt, ez végül nekem különféle okokból elmaradt, otthon voltam, és a Doctor Who évadzárója után pont következett a BBC-n. Gondoltam megnézem az elejét, aztán lefekszek aludni, természetesen az lett a vége, hogy végignéztem. Egyrészt remek volt a britek közvetítése, a kommentátor szórakoztató volt, másrészt a Guardiannak is volt egy végtelenül szórakoztató liveblogja, arról nem is beszélve, hogy a twitteren is végig lett trollkodva minden dal. A vége persze az lett, hogy a dánok majdnem szó szerint átjöttek a hídon megnyerni az egészet, valahol megérdemelten, mert szerintem a mezőnyből ez volt az egyik legjobb dal.

(zárójel, szórakoztató volt látni, mennyire politika az egész szavazás, egyetlen kérdésem volna csak, miért szavazott bárki is az egészen borzalmas azerbajdzsáni produkcióra?)

És akkor a zenei rész, kettő emelkedett ki szerintem igazán a mezőnyből (najó, három, Románia egészen őrölt előadásáért jár a csoki), a fentebb említett dán és a görög:

Egy különleges Idan Raichel koncerten (szombat, 2. rész)

· 271 words · 2 min read

Pénteken megvettük tehát a jegyeket, és minden adott volt egy remek Touré-Raichel koncerthez. Megérkeztünk időre, leültünk a helyünkre, majd megjelent a színpadon egy ember és közölte, hogy apróbb változtatások lesznek: úgyismint hiányzik a trió első fele, mert Vieux Farka Touré Malin ragadt, valami reptéri biztonsági probléma miatt. És hirtelen egy teljesen más koncerten találtuk magunkat.

Most jött ki Izraelben ugyanis az The Idan Raichel Project legújabb lemeze, a Quarter to Six, ami Európában ráadásul csak a nyáron fog: így Idan Raichel, a zenekar másik két tagjával (a gitáros-basszusgitáros, és az ütőhangszeres), egy laptoppal, egy igazi és egy elektromos zongorával felfegyverkezve egy egészen különleges koncertet adott a CD-n lévő számokból.

Tudni kell, hogy bár a dalokat ő írja, és ő adja hozzá a zongorakiséretet is általában, énekelni nem ő szokott, hanem a sok vendégzenész, akik részt vesznek a projektben. Most azonban úgy hallhattuk a lemezen lévő dalokat, ahogy íródtak: mikor még ő énekelt hozzá. Mindenemellett remek volt az ütőhangszeres afrikai csóka is, aki egészen rendkívüli dolgokat tudott csinálni két evőpálcikára hasonlító valamivel, meg egy félgömb alakú ütőhangszerrel. A fentebb említett laptop is fontos szerepet játszott: pár dal félplaybackkel ment le, a vokálok a laptopról jöttek, így halhattuk például a nemrég kiposztolt In Stiller Nachtot, Andreas Scholl előadásában. Még olyan elképesztő dolgok is belefértek, mikor egyszerre játszott a két zongorán, a kettő között ülve. A koncert végére nem is volt kérdés, hogy azonnal meg kell venni a lemezt, amit sikerült rögtön dedikálni is, sőt, még egy közös fotóra is futotta.

2f2af8feaf6b11e2ac3122000a1fb77a_7

A lemez másnap reggel meghallgatva egyébként nem okozott csalódást: bár kicsit talán lassabb, melankólikusabb, mint az előzőek, van rajta jópár igen remek szám.